Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: Szabadválasztású anya

 

 

 

 

Szabadválasztású anya

 

Mióta csak anya vagyok kikészítenek a betegségek. Az elején, amikor még "csak" főállású anya voltam, egy gyerekkel, a tapasztalatlanság pánikhelyzetei, a toporgó, soha el nem múló aggodalom, hogy nem figyelek eléggé, el fogom rontani okozta a nehézséget. Mikor már ketten voltak, a ki adja át kinek a bacikat következett és a hogyan hangoljuk össze két teljesen eltérő habitusú gyerek napirendjét. Háromnál már megvolt a rutin, de dolgozni kezdtem és az eddigi, éveken át magammal cipelt nehézségek koronájaként megérkezett a hogyan oldja meg egy anya, hogy mindenhol is helyt álljon, ott legyen és ne bolonduljon meg. Kibonthatatlan problematika. Könyveket tölthetnék meg vele. Egyet meg is fogok.

Persze a feloldhatatlan, lassan folyamatossá váló "szaranya" érzéshez sok minden hozzájárul. Az iskolai elvárások, a társadalmi konvenciók, amik még mindig egy olyan értékrendet idealizálnak, ami jó ötven éve elmúlt nyomtalanul, és persze kellenek az olyan remek kezdeményezések is hozzá, mint a járjanak a gyerekek kötelezőben, ingyen úszni. Persze értem én. Ezzel frankón lehet kampányolni. Azt meg magasról letojja mindenki, hogy nincs sem idő, sem elég pedagógus az egészhez, ezért mindenki feszült, szülő, gyerek és pedagógus egyaránt, mert nem csontszáraz hajú kölykök masíroznak vissza az iskolába, a téli sapka alatt a pihefürtök csatakosan izzadnak rá a klóros vízre, hogy aztán a fűtetlen iskolapadban már fejfedő nélkül kapják el a "csaksimanáthát". Persze. Van olyan, hogy sima nátha. A meggyengült immunrendszer úttörője a szentem, megnyitja a kaput a sok fincsi egyébnek, ami ott settenkedik a nagyobb közösségben mozgó gyerekek közt, mint például a hányós-hasmenéses vírus, amit akár hetente is benyelnek a gyerekeid, ha úgy alakul.  És be is nyelik.

Nagyon szeretnék egy olyan világban élni, ahol elhiszik nekem, hogy el tudom dönteni mi a jó a gyerekeimnek. Ahol nincs kötelező úszás, de van lehetőség, mondjuk, hogy amelyik család akar, mehet kedvezményes áron sportolni a szabadidejében. Együtt. - Hiszen mennyit hallunk a minőségi időről. - Nem csak úszni mehetnénk, persze. Falat mászni, erdőt járni, tandemugrani, boxolni, amit szeretne a család. Amit már nem tudunk kigazdálkodni a bérből. Én legalábbis ezt látom a környezetemben, hogy luxus lassan egy közös fagylaltozás is.

Szeretném, ha azt tanulnák meg a gyerekeim, hogy mindig van választási lehetőségük. És ha döntenek, az az ő választásuk. Nincsen eldöntve semmi előre. A fejük felett. Mások által, akiknek fogalmuk sincs arról kik ők. Most, nagyon nem így haladnak a dolgok és szélmalmokkal küzdünk. Anyák. Pedagógusok. Gyerekek.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-11-12 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.