Keresés a honlapon:

Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Király Farkas Ostrom című verséről

 

 

 

Király Farkas

Ostrom

 

nem csupán a szomorúság létezik.

mondják.

s nem is tévednek.

léteznek finom szövetek, ragyogó borok,

selymes bőrök, bársonyos testek.

vannak. valahol.

 

nekem van rozsdám. szálló porom.

penészem. atkám. különféle tetveim.

málló vakolatom.

száraz csapom.

gyilokmeleg napom.

vannak hiányzó halott halottaim.

s van néhány élő halottam is.

 

megyek. egy-ké’-há’-négy.

futok. becsapódás. futok. még tudok.

 

nem csupán a szomorúság létezik.

valaki dobjon fel. valaki kapjon el. megint. megint.

selymes bőrök, bársonyos testek vannak.

valahol.

 

 

A vers egyik fontos alapanyaga, vagyis a versírás fontos kelléke a lírai élmény. Ezt az élet nem egységesen osztja szét az alkotók között: az egyiknek haláláig azzal kell beérnie, hogy szellemi remeteségben egy borsodi község könyvtárosa, a másik viszont bejárja a földgolyót, a Machu Picchutól a kínai nagy falig kalandozva. Akárhogyan is, a költők azzal főznek, amijük van. Aki hajlott kora miatt a lakás foglyaként él, és megözvegyül, az kézenfekvően emlékverseket ír a néhai feleségéről, miközben egy világjáró poéta kötetnyi hosszúversben vall egy repülőgépen átélt írországi kényszerleszállásról. A költői élménygyűjtésnek, az intenzitás növelésének persze különféle módszerei vannak – egy részük kimondottan káros az egészségre, és művészileg is kontraproduktív.

Az 1971-ben született, erdélyi gyökerű József Attila-díjas költőnek, Király Farkasnak tizennyolc éves korában megadatott egy rendkívül intenzív élmény: a romániai forradalom idején a történelmi események sűrűjében találta magát, sorkatonai egyenruhát viselve, fegyverrel a kezében. Az már a költőn múlik, hogy egy ilyen erős egzisztenciális élmény líraivá válik-e. Az irodalomtörténet azt mutatja, hogy igen, az esetek túlnyomó többségében művészi alapanyagként szolgál, részben terápiás, öngyógyító céllal. Persze nem azonnal, hanem csak később, olykor évek vagy évtizedek múltán, mert az irodalmi alkotás fontos szabálya, hogy extrém erős élményeknél bizonyos távolságot kell felvenni. Király Farkas is így tett, ennek prózai eredménye huszonnyolc év elteltével, 2018-ban megjelent kisregénye Sortűz címmel, lírai termése pedig az 1990-es évektől publikált jó néhány költeménye a Ceauşescut megbuktató forradalom történéseiről.

Itt olvasható rímtelen szabadverse, az Ostrom e hadiállapotról tudósító művek egyike. Nyomtatásban először a Helikon folyóirat 2016. december 10-i számában jelent meg, majd Az év versei 2017 című antológiában is helyet kapott. A szöveg éles, szuggesztív, felvillanó pillanatképek sorozata a hiányról, az életveszélyről, az álmokról. Már az első szakasz is, de különösen a második felidézheti bennünk József Attila klasszikusa, a Tiszta szívvel felsorolását arról, hogy mi mindene nincs, illetve van. S a vers keretét adó érzés Erdélyben és Magyarországon nagyon régóta sajog, máig sem múlt el: a selymes bőrök, a bársonyos testek máshol vannak. Talán valahol Európában, vagy azon is túl. Valahol.

 

Zsille Gábor

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-10-23 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.