Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: Kacsázó nyolcas

 

 

Kacsázó nyolcas

 

Előttem baktat, próbálom kikerülni. Nem sikerül. Sétálok mögötte, próbálok a számon lélegezni. Tarkómon hideg az izzadság, újra és újra figyelmeztetni kell magam, ne csikorgassam a fogamat. Dúdolni kezdek fejben, valami saját, kitalált tingli-tangli dallamot, de nem köt le huzamosabb ideig. Kicsit lemaradok mögötte. Nézem a húzós kocsi kerekét. Nyolcas van benne. Legalábbis régen, ha így állt a biciklim kereke azt mondták a fiúk, ejh, már megint nyolcas van benne, mit csináltál? Nem lehetett azt bevallani nekik, hogy legurultam a dombról és az árokban kötöttem ki, ahogyan azt sem, amikor nem működött a fék és beszaladtam egy traktor alá. Szerencsére csak a kerék deformálódott el. Nyolcas. A kedvenc számom. Zörög, csattog ez a kocsi, tutira fémhulladékkal van tele. Így zenélnek a gyerekek, golyót, kavicsot tesznek a kólás dobozba és énekelnek a zajra. Újra dúdolni kezdek, most már az orrom alatt is, csak úgy magamnak, zümmögök, a kocsi kerekének kacska ütemére. A sarokhoz érünk, ahol elfordulok. Mélyre szívom a levegőt, vágyakozva nézem az elsuhanó biciklist, visszanézek. Az imbolygó, vékony alak kacsázva halad, én pedig szégyenlem magam, a visszafojtott lélegzetért.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-08-06 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.