VideóA MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum csatorna videója Keresés a honlapon: |
RecenzióKülönös kötetet vehet kezébe az olvasó: 2014 novemberében megjelent Varga Klára első regénye, a Múzsakarbantartási alapismeretek. Címlapját és a fejezeteket Egyed László letisztult grafikái ékesítik, a szöveg méltó képzőművészeti kísérőiként. A Múzsakarbantartási alapismeretek egyfajta fejlődésregényként is értelmezhető - persze nem könnyű, és talán nem is kell kategóriákba szorítani, hiszen semmi és senki, aki él, nem tűri el a szárnyszegést, a bezártságot, márpedig egy jó szöveg: él. Annyi mégis elmondható, hogy szerkezete nem egyenes vonalú, inkább körkörös és egyben spirális, akár a középkori értekezések, nyelve pedig képekben gazdag. Úgy jöttem meg tegnap Erdélyből, hogy élményektől és vádliban megannyi kilométertől duzzadva majd leülök ide, és monitorra vetem könnyed, szellemes és magabiztos recenziómat Spiró György Feleségversenyéről. Ezzel szemben arra érkeztem haza, hogy meghalt két múltbéli jó barátom pár nap különbséggel, bennem pedig tompa, sajgó bénultság. Sok a halottam mostanában, és nem vagyok könnyed, se szellemes. A könyv viszont jó. Spiró mondja egy interjúban: kétféle író van. Az egyik az író-író, aki mindig önmagát írja. Ők a lírai alkatú emberek. Hol a szememre vetik, hol ellenkezőleg, hogy bármiről írok kritikusi szemmel, az vallomásos próza. Pedig nem kellene ezt sem, azt sem; csak lírai alkatú ember vagyok. És ha a borultságból, borúból lesz az eső –ez olyan klíma: itt folyton beborul –, mert nem egy optimista alkotásról van szó, akkor mondhatom, ugye, hogy nem is borúlátásra, hanem esőlátásra szerettem bele a könyvbe? De – szintén a szerző szavaival – ha engem írás közben elfog a rettegés, hogy ezt vagy azt hogyan fogják félreolvasni, le sem tudom írni a soron következő mondatot. Nagyon finom lét-képek színvonalas versekben kimondva
Bak Rita: Bomló perspektíva (2014, Kráter) Nagyon színvonalas verseskötettel mutatkozott be Bak Rita, komoly, elmélyült és érzékeny költő. Ékes példa ez arra, hogy az ezredforduló előtti a poénkodó, szellemeskedő, nyelvjátékokat már-már nem használó, hanem lehasználó, agyonhasználó költészeti formáció nagy hányada kezd visszaszorulni. Bak Rita versei az ember és világ egzisztenciális találkozásának érvényes tapasztalatait mondják. Firkák és Kései zsengék közé szövődnek Zalán Tibor legújabb kötetének, a Holdfénytől megvakult kutyának a költeményei, tematikailag érezhetően a 2012-es Fáradt kadenciák folytatásaként, noha az ottani, formai szempontból fegyelmezett „egyhúrúságot” most stílusbeli variációk arzenálja váltja fel. „Nem változtat szövegén a dallam” – ahogy Határ Győző írta, utalva József Attila egyik motívumára.
Zalánnál az utóbbi évek verstermései a melankólia, az élettől való búcsúzás jegyében fogantak – a fülszöveg is ezt támasztja alá. Remélhetőleg inkább újabb álruhák, gesztusok próbálgatásáról van szó, ahogy Keresztury Tibor fogalmaz: „egy mindennel leszámolt ember szerepében beszél egy hang benne”. 4 az 1-ben (3. kötet) – Napsziget A Művészetekért Alapítvány, Budapest, 2014 (Széll Zsófia, Tóth Irén, Szappanos Gábor, Batári Gábor)
Sajnálatos, hogy számos olyan antológia jelenik meg a hazai könyvkiadásban, amelyek a terjesztés hiánya és a kevés példányszám miatt szinte el sem jutnak az olvasókhoz. A 4 az 1- ben sorozatról ugyancsak elmondható mindez, pedig a Napsziget A Művészetekért Alapítvány már a harmadik kötetével jelentkezik, és a könyvek színvonalát, szerzőgárdáit tekintve sokkal több figyelmet érdemelhetnének. A teljesség kedvéért megemlítendő, hogy a sorozat 2012 óta, évente megjelenő, első darabjában Bánosi György, Merényi Krisztián, Paládi Zsolt és Rimóczi László prózai alkotásai szerepeltek. A második kötet főként a költészetről szólt, Horváth Orsolya, Kiss Judit Ágnes és Simon Adri mellett Debreczeny György műveiből készült egy nívós válogatás. Léteznek még irodalmi körök, egymásnak felolvasó, egymás munkáit jótékony kritikával egyengető műhelyek. Az egyik ilyen budapesti költő-író baráti szövetség tagja Türjei Zoltán is, aki hosszú esztendők óta ül össze Kókai Jánossal és Jahoda Sándorral, többek között az irodalom szent ügyének érdekében. Érzékeny odafigyeléssel mindhármuk poéziséből kiszűrhetjük a rájuk jellemző hangszínt, s a témakezelés, a technikai megoldások terén is érződik némileg a közös alkotóműhely szelleme. Mindhárman nívós kiadóknál megjelent, többkötetes, ha még nem is országos hírű, de számon tartott költők. Expresszionista impressziók Thomas Pynchon: Beépített hiba Magvető, 505 oldal, 3390 Ft Fordította: Farkas Krisztina és Keresztesi József Egy túlírt, organikusságában megtört regénynek is megvannak a maga erényei, amit szerethet a befogadó. Pláne akkor, ha a mű az elvarratlan szálakat is az olvasó kezébe adja. A szűrmodernitás paradigmája és paródiája lehet egyszerre az a könyv, ami magát gigászi nyelvkontinensként adja el ugyan, de öntörvényű poétikája egyetlen emberi tenyérre írva elfér. Ehhez persze türelem és empátia szükségeltetik, mert a szövegfolyam egymást cirógató, csiklandozó örvényei közötti járatok azoknak mutatják meg magukat, akik végül is kitapintják a textusban föltoluló dilemmákat.
Szabó János Zoltán kultúrakutató szakterülete az ünnepléskultúra. Legújabb könyve A fesztiváljelenség címmel jelent meg a Typotex kiadó gondozásában. Egy interjúban megkérdezték a szerzőt, hogy miért foglalkozik a fesztiválok kutatásával. Mire a következő választ adta: „… a boldogság keresése vezetett el ide, hiszen az a boldogság élmény, amit a fesztiválok és ünnepek kínálnak, jóval túlmutat a >jól érzem magam< hangulaton. Ezt sok fiatal megérzi, amikor élete első néhány fesztiválján részt vesz - velem is így történt. ” Az egyén helyzete és lehetőségei, az adott történelmi és társadalmi szorításban
Kaiser László: A fekete emberek című könyvéről Kaiser László író - költő új novelláskötettel lepte meg a közönséget. A fekete emberek címmel gyűjtötte egybe közelmúltban született írásait, mely a 85. Ünnepi Könyvhétre jelent meg. Történetei élet- szelvények. Kordokumentumok, líra helyzetjelentések a XX. század második feléről. Melyhez egy Juhász Gyula idézetet választott mottóul: „ A szálló évekkel / Sok minden megy el, / De a szív, a koldus / Tovább énekel. Ami emlék, szebb is / Mint az, ami él, / Romok itt ragyognak / Hűs hold fényinél.” A Tiszapart költőjének Emlék című versében szerepelnek ezek a sorok, amit a szerző Kaiser László korántsem "csak" az emlékek, az élmények, miatt választott, hanem, mert ezek között a leírt kalandok között konkrétan a városhoz fűzödő emlékek is szerepelnek. Az író ugyanis Szegeden végezte a magyar-történelem szakot. Hatszázhuszonnyolc hazai kortárs művész munkájából látható kiállítás a szentendrei Művészet Malomban. Elképesztő adat, egy ilyen léptékű művészeti esemény életre hívása már csak számszaki alapon is elismerést érdemel – a LABIRINTUS című óriás-tárlat szerencsére ennél jóval több izgalommal kecsegtet. Báger Gusztáv: Edzésterv Széphalom Kiadó, 84 oldal, 2500 forint A rögzült elemzési stratégiák állandó felülvizsgálata, a dekódolás szempontjainak megváltoztatása napjainkban permanens igénye a legújabb honi lírának. Másfajta interpretációs eljárást igényel ma egy frissen napvilágra kerülő verseskötet, mint 20-30 éve. Nem egy rejtvény megfejtéseként kezeli a recenzió az olvasatot, ami föltárja, mit kell beírogatni a függőleges és vízszintes, üres sorokba. Hanem illúziók eloszlatását kell véghezvinnie, a szerző gondolatait kell reprodukálnia a recepciónak, magyarán az elemzés által nem valami abszolút igazsághoz kerül közelebb, hanem az irodalom ilyen-olyan megközelítéseinek különböző mintáit követi. De ezek gyakran „fordulnak” egyet, ahogy azt Angyalosi Gergely írta Henry James kapcsán, és az irodalomértés történeti képződménye ez által sohasem marad ugyanaz, minden alkalommal más, mint tegnap volt. Hiszen az új művek beszédmódján keresztül a régiekre is új módon fókuszálunk. (Weiner Sennyei Tibor: Gül Baba)
kabai lóránt meghirdetett kiállítása a Roham bárban nem valósult meg, mert a helyet nagyhirtelen bezárták, elhallgattatták, én meg azt gondolom, szerencsés vagyok, mert a diktatúra ilyesféle, „önműködő” megnyilvánulásai nem befolyásolnak pl abban, hogy mégiscsak azzal foglalkozzak, amivel terveztem, hogy fogok, kabai rajzai (nevezzem most így) hozzáférhetőek, megkereshetőek a régi honlapján is, többek között, hiszen nem ő lett betiltva, tulajdonképpen semmi nem lett betiltva, csak megint jelezve van, miheztartás végett, hogy ki itt a házmester, meg lettek csörgetve a kulcsok, szót se többet erről, minek. „Merj élni, meghalni bárki tud!” – Ez a mondat állt Frida Kahlo, barátnőjétől kapott kis fekete füzetében, amibe aztán éveken keresztül különleges ételek receptjeit és saját gondolatait jegyzete. India, a spirituális élet tükre Már az ötlet kiváló: egy-egy utazóregény, vagy még inkább fejlődésregény révén bemutatni a nagy világvallásokat. Nyilván, kell hozzá ember, aki meg is képes valósítani az ötletet. Nem sokan vannak, akiknek megadatik, hogy elutazzanak a világ messzi tájaira, és helyi, közvetlen ismereteket szerezzenek adott vallásról, követőiről, azok külső és belső világáról. Akik viszont képesek anyagiakat áldozni ilyen utazásra, azokat többnyire kevésbé érdeklik a lelkiek. Legalábbis mélyebb írói, művészi szinten. Olyan tehát még kevesebb akad, aki a tapasztaltakat át is tudja szűrni magán, és tovább képes adni élményszerűen. Tolvaly Ferencnek ez viszont már negyedszerre sikerült. Első alkalommal a Caminót járta végig, és dolgozta fel könyvben (El Camino – Az út), filmen, fotóalbumban. A keresztény zarándoklat után egy buddhista kettős, külső-belső utat járt be a tibeti szent hegy, a Kailásza spirituális megtapasztalása révén. Ennek a címe: Tibetben a lélek. A harmadik felfedezőútja az iszlám közegét tette átjárhatóvá és átláthatóvá Mekkába látogatásával és a Boszporusz felett a híd című kiadványcsaládjával. A József Attila Kör Irodalmi Egyesület február 26-án tartotta két új kötetének bemutatóját a Dohány utcai RoHAM bárban. Az est első felében a salgótarjáni származású Szávai Attilával beszélgettek az esemény házigazdái: Orcsik Roland és Sopotnik Zoltán, a JAK-füzetek szerkesztői. A közönség zsivajának lecsillapítása után, először Lesi Zoltán olvasta fel néhány versét, miközben a szerző okostelefon rajzolóalkalmazásával készített rajzait láthattuk kivetítve. Szávai Attila két novellát olvasott fel új novelláskötetéből, a Hetedik emeletből. Mivel A csillagász című alkotásának különösen nagy jelentőséget tulajdonított, ezért ezt hallgathattuk meg először, s némely elcsépelt motívumok (mint a kivételes tudás birtokában lévő csillagász, aki végigtekint a magasból az alatta állók életén) ellenére azért az írás valóban jó volt. A szervezők igyekeztek kérdéseikben kitérni a belvárosi hangulatot idéző cím és a harmincnál is több novella vidéki tematikájának kettősségére. A szerző ezt az ambivalenciát azzal a frappáns gondolattal reflektálta le, úgy találja, “roppant érdekes emberek vannak vidéken”. Mindazonáltal véleménye szerint “az alapanyag ugyanaz”, vagyis nem lát lényeges különbséget a mai Magyarország vidéken élő, például salgótarjáni, és a budapesti lakosai között. Ugyanakkor arra is kitért, volt már arra példa, hogy előadott színdarabjának (Hevimetál, bányaló, tehervonat) egyik humoros részén a salgótarjáni közönség nevetett, míg a pesti nem. Nem tagadja, hogy “létezik ilyen, hogy vidéki ember”, s ez magában foglal olyan értelemben provincialitást is, hogy megjelenik benne egy sajátos vidéki perspektíva, ám hangsúlyozta, ez elsősorban pozitív többlettel rendelkezést jelent a fővárosiakhoz viszonyítva. Az Apokrif Irodalmi Folyóirat felolvasóestje ismét új helyszínen került megrendezésre, a H13-ban. A házigazda, Fráter Zoltán ugyan jó hangulatot teremtett, de az est szerzőinek teljesítményét nem sikerült felülmúlnia. A házavató első felében a lap régi alkotói mutatták be műveiket, majd a második szakaszban meghallgattuk Evellei Kata és Margócsy István tanár úr beszélgetését. Az első felolvasó, Fehér Renátó, nemrég tért haza Prágából. Versei korábban már megjelentek az Apokrif előző számaiban. A fiatal szombathelyi költő rendszeresen publikál a Litera irodalmi portálon is. Csak szilveszter című verse szinte ünnepélyes hangulatot teremtett. Lírája nagy érzékenységről árulkodik, előadásmódja pedig képes követni és hitelesen alátámasztani szövegei mondanivalóját. A Sao Pauló-i születésű Marcelo Rossi atya világszerte ismert tagja a Katolikus Karizmatikus Megújulás mozgalomnak. Alessandro Brustenghi ferences szerzetes atyához hasonlóan Marcelo atya is énekel, de közösségét televíziós szerepléseivel, rádiós műsorával, vagy akár egy futball stadionban celebrált misével is Istenhez vezeti. A Fejezetek a kora modern esztétikai gondolkodás történetéből (1450–1650) című kötet bemutatójára tulajdonképpen csak az esemény első fele szorítkozott, melynek keretében Jelenits István Széchenyi-díjas piarista szerzetes atya nagy szakértelemmel ismertette a L'Harmattan által kiadott munka egyes fejezeteit, azoknak nemcsak az előnyeire, de a hiányosságaira is aprólékosan kitérve. Jelenits atya ismertetésének legfőbb mondanivalója az az axióma volt, hogy hasznos lenne újragondolni a képet, amit a felvilágosodás alakított ki az antikvitás-középkor-reneszánsz viszonyáról. Bevezetőjében abból indult ki, hogy “a tudományos elnevezések is meghaladottá válhatnak”, és hogy némely szemlélet kifejezetten “igazságtalan” is lehet. A kötet szerzői közül Görföl Tibor, Cseke Ákos, Hargittay Emil és Horkay Hörcher Ferenc a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatói, míg Fabiny Tibor a Károli Gáspár Református Egyetem professzora. “A cél nélküli szabadság semmi, csak a neki konkrét célokat, vagyis profitlehetőséget nyújtó rendszer ruházza fel értékkel.” (234.) Pierre Dardot francia filozófus és Christian Laval szociológus munkája La nouvelle raison du monde: Essai sur la société néolibérale címmel 2009-ben jelent meg Párizsban. Talán az angol cím jobban tükrözi a francia jelentését, mint a magyar: The New Way of the World: On Neoliberal Society. Írásukban a neoliberális társadalomról van szó, mint arról, amely megjeleníti a világ jövőbe vezető új útját. ![]() |