Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra:

Benda Jenő neve ma már talán nem széles körben ismert, de a századforduló egyik legismertebb újságírója volt. 1888-ban Huszton született református nemesi családban (rokonaként az 1994-ben elhunyt Benda Kálmán Széchenyi-díjas történésznek, akinek egyik fő érdeklődési területe volt Erdély történelme, az erdélyi vallásszabadság és a tordai országgyűlés, Bocskai István és függetlenségi harca etc.). 1911-től a Pesti Hírlap munkatársa, de publikált a Magyar Szó, a Népszava, valamint az Egyetértés című lapokban is. Antimilitarista, ellenzéki és élete végéig igazi demokrata volt. A Párizs körüli békék idején a magyar delegációval mint újságíró utazott Franciaországba, ekkor született feljegyzései jelentek meg most A béke kálváriaútján című kötetben a Méry Ratio kiadásában. A kötet először 1920-ban látott napvilágot a Légrády Testvérek kiadásaként. Benda Jenő élete épp olyan szomorúan és igazságtalanul ért véget, ahogy a század során a magyar történelemben oly sok humanista és nemes lelkű emberé: 1944-ben politikai fogolyként, náci koncentrációs táborban halt meg Dachauban. (205-211.) Személyében egy bátor és őszinte újságírót vesztett el az ország.

 

Hazám, hazám, te nem mindenem
Kurt Vonnegut: A hazátlan ember

>>Mr. Hapgood, itt van ön a harvardi diplomájával. Mondja, az ön lehetőségeivel miért választotta ezt az életet?<< Hapgood így válaszolt a bírónak: >>Nos, uram, talán a Hegyi beszéd miatt<<” (22.)

Kurt Vonnegut az amerikai irodalom egyik legnagyobb hatású írója volt. Jelen könyve először 2006-ban jelent meg a Nyitott Könyvműhely gondozásában, vagyis semmiképp sem beszélhetünk posztumusz kötetről. A man without a country New Yorkban 2005-ben látott napvilágot. A szerző 2007-ben hunyt el; a Libri 2012-ben adta ki újra A hazátlan embert Magyarországon.

 

„Rác-magyar”

Vitkovics Mihály egri költő sziluettje

Eger kedves, kacskaringós utcáit járva eszembe jut Vitkovics Mihály. Egy meredeken felkapaszkodó, a patinás Rác-templom mellett, a Ráckapu térig tartó utcácska viseli Vitkovics nevét.

A Rác-templom pedig, ez a különc épület Eger katolikus templomai között az egyetlen olyan istenháza, mely hátat fordít a városnak: szerb templom, mégis Eger nélkülözhetetlen és elvitathatatlan része, akárcsak a szerb származású költő. A Vitkovics utca meredekén felfelé kapaszkodva eszembe jut, hogy a hercegovinai Trebinje mellől származtak a költő ősei, és a törökök elől menekültek Magyarországra.

 

Sopotnik Zoltán költő, író, 1974-ben született Salgótarjánban. A Prae folyóirat próza rovatának és a JAK füzetek szerkesztője. A Libri Kiadó gondozásában jelent meg negyedik, Saját perzsa című kötete, melyben líra és próza koherens egésszé forrnak össze, egy filmre emlékeztetve, melyben a cselekményt dalos betétek színesítik.

 

Pál Feri atya legújabb könyve, a Szorongástól az önbecsülésig, szentimentalizmustól, fellengzős „papolástól” mentes útmutatás, mely igyekszik különbséget tenni a sebzettség vezérelte és a teljesség vezérelte élet között, megértéssel, szaktudással és együttérzéssel fordulva korunk embereinek legégetőbb problémái felé.

 

Alig maradt üres szék a Ratkai Márton Klub dísztermében. Jól megtervezett menetrendű est előtt álltunk, amit Pethes Mária első mondatával „keresztülhúzott”. Ugyanis miután Sebőkné Zalka Ilona megnyitotta az estet, és megemlítette, hogy Pozsa Ágnes fog beszélni a kiállított képekről, Pethes felkiáltott, hogy a mandalákról essen szó a mandaláknál. Így végül az est a Zenekar című családregény bemutatásával indult, mely Péli Tamás festőművész halálának huszadik évfordulójának alkalmából jelent meg. (És már készül a folytatás, tette hozzá a szerző.)

 

 

A kezdeti nehézségek (zaj a szomszédból, megígért de elmaradt mikrofon) ellenére is feszült figyelemmel telt Simon Adri estje február 26-án a Booktában. Boldogh Dezső moderátorként már az elején szabadkozott, hogy olyan régóta ismeri a költőt, nem is tudja, mi újat kérdezhetne tőle, ezért időnként majd igénybe venné mentőövként a közönség segítségét, akik örömmel belefolytak az est alakulásába.

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: