Keresés a honlapon:

Bak Rita: Radnai István: Tűlevelű ünnep című kötetéről

 

Radnai István költő, író 1939-ben született Budapesten. Bár pályája kezdetén a gazdasági élet területén helyezkedett el, az 1970-es évek elejétől rendszeresen közölték verseit, prózáit rangos folyóiratok, hetilapok.

1975 után nem publikálhatott, de 2009 óta ismét folyamatosan jelennek meg írásai antológiákban, folyóiratokban. 2010 óta verses- és novelláskötete is megjelent.

A cím Tűlevelű ünnep felkelti az olvasó figyelmét, szeretné minél előbb elolvasni a kötetet. Ebben segít az illusztrátor, Ádám Zsófia is, aki igen érzékeny grafikáival járul hozzá a kötethez. A Tűlevelű ünnep kötetcím egyrészt eszünkbe juttatja a Karácsonyt, amely mégis kissé fájó, hiszen tudjuk, hogy a Karácsony nem csak szép, meghitt pillanatokat tartogat, hanem fájdalmas emlékek is előtörhetnek ilyenkor a tudatból.

A kötethez Lászlóffy Csaba írt ajánlást, akinek alábbi sorait emelném ki: „ A hagyományos motívumok használatát kimerítve vagy megunva, a szerkezeti ( sőt: gondolati) lekerekítettség, az olvasó befogadókészségének igénybevétele mellett a költő merészebb, spontán belső ingerekre reagál. Ámde legtöbb esetben – történelmi és társadalmi kihívások, a lebontott vagy feldarabolt-felrobbantott térnek és időnek az emberi morálra gyakorolt kockázatai elől sem zárkózik el.”

A kötet négy versciklust tartalmaz. Tiltott zászló, Lándzsás fenyőgallyak, Eroticon és Üres tanterem címmel.

Már a tiltott zászló című ciklusban is érzékelhetjük, hogy a lét, az élmények sodró erejűek Radnai István költészetében. Mindez látomásos tájversekben jut kifejezésre, mely Tornai József költeményeihez teszi hasonlóvá Radnai István költeményeit. A vallomásos áradás és a látomásos képek több példáját is megtalálhatjuk a ciklusban, például a Kaland totemállatokkal című versben:

„ Ilyenkor rémeket zúg a tajga/ horkolása északi szél szívet tépő/ százados törzsek dőlnek egymásra/ gondold meg, majd félszázad az egyik/ s a viháncolásban százra kiegészül/ száz nevetés erdősikoly örök fagynak/.

A látomásos, az áradó vallomásos versek mellett tárgyias versekkel is találkozhatunk a kötetben, például az Álmatlan tárgyiasság című versben, mely már címével is utal erre az irányzatra: „ síkos estében egyetlen tárgy/ meleget laptopom áraszt/ szempillám le-lecsúszik/ de korán felpeckeli a hajnal/.

A társadalmi versek sem idegenek Radnai Istvántól. Az Idill mint Velencében a San Marcon című versében a költő Európa-kritikája jelenik meg.: „ tereinken agresszív galambok/ odaszarnak mint sok hajléktalan/ a híd alatt a fal mellett klórmész/ az sem teszi elviselhetővé az életet/.

Radnai István verseire jellemző még továbbá- Bertha Zoltán szavaival élve, aki utószót írt a kötethez, hogy „ változatos műveltségforrásokból fakadó ( magyar és világirodalmi alkotók hanghordozására és témáira parafrazeált) nyelvjátékos, olykor üdén rímes-ritmikusan villódzó hagzatok ( Heine, Whitman, Baudelaire, Rimbaud, Pessoa, Csokonai, Kosztolányi, Juhász Gyula, Szabó Lőrinc, Nagy László, Marsall László, Lászlóffy Aladár, Lászlóffy csaba, Tóth Éva, Balla D. Károly, Payer Imre és másoktól veszi mottóit, majd korszerű poétikai formákkal és mintázatokkal tudósít egy élénk önkifejezéssel élő költői szellem egyszerre „ pokoljáró” és magasra ívelő útjáról „ ( Bertha Zoltán)

A második ciklusban, mely a Lándzsás fenyőgallyak címet viseli szintén megfigyelhetőek a látomásos, vallomásos költemények, például A kávé előtt című költeményben. „ emberlétem rekeszei az egyik csak emészt/ hiszen a béka agy nélkül is él/ a másik sublótfiókban ül az agy/ mely egész nap nem hagy békén/.

A Mariska néni fénykörében című vers zsáner. „ üveg mögött kis réz-virágban ül/ a lámpabél füstje alig s örül kire vetődik halovány sárgán/ jaj kiásott agyag alatt túl a márgán/.

A kötet harmadik ciklusa a testi szerelemről szól. A szerelem kozmológiája című versben például így fogalmazza meg a költő a testi szerelem pillanatait: „ nem nyújtóztatom a vers szájtól/ a combköz égig anyagalaxis/ spirálkarjaid befognak/ s a gyönyör tetőfokán eltátod/ egyiket míg megszülöd/ szupernóva énemet/. – a testi szerelem gyönyöre mellett a költő egészen a kozmoszig tágítja a költemény terét.

A költemények nem nélkülözik a groteszk elemeket sem, Radnai István egyes versei a tragikus groteszk elemeit mutatják: A képalkotásban, a gondolatiságban össze nem illő képek jelennek meg , ugyanakkor nem a komikus, hanem a tragikus esztétikai minőség dominál a versekben. Ez figyelhető meg például az Arkhimédész fixpontja után búsul című költeményben, mely Payer Imre verssoraihoz kapcsolódik: „ mintha a levegőtlen űrben/ mintha kívülről önmagunkat/ mintha a paradicsom/ pirosan elgurl tehát elveszett/. .. a repülő hanyatt vágja magát/ hipnózisban valóban emberek/ vagyunk vagy az ágaskodó majom/ csak a föld nemi szerve/.

A negyedik ciklusban, mely az üres tanterem címet kapta az élet végi kiüresedést, hiányt hangsúlyozza a költő, például az Óvatoskodó látogatások című versben: vérfényű sugáron elcsúszom/ kávém a síkos parketta csíkján/ kilötyög végtelen hosszú úton/ az éber figyelem felé csínján/.

Összefoglalva elmondható, hogy Radnai István költészetében mind a történelmi, mind a közéleti, mind a filozófiai témák helyet kapnak, csakúgy mint a zsánerképek.

Egy-egy versben néha a társadalmi-politikai, a létfilozófiai távlat is megjelenik, s egyben a személyes alanyiság is.

Bertha Zoltán elemző humanizmusként jellemzi Radnai István költészetét „ Táguló élményszférák és színesen vibráló üzenetek érzékletessége közvetíti a személyiség intim hangulataitól a jelenkor társadalmi nyomorúságain keresztül a történelmi létvesztés súlyos válságáig mindazokat az egzisztenciális jelentőségű sorstapasztalatokat, amelyek a ma emberét meghatározzák. „

Jó szívvel ajánlom Radnai István értékes kötetét az olvasóknak.

 

Hungarovox 2015

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2015-10-13 16:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.