VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Kántor Zsolt: Üres öntőformákba folyik az idő (Zalán Tibor: És néhány haiku)
Üres öntőformákba folyik az idő Zalán Tibor: És néhány haiku Napkút Kiadó, 108 oldal,1490 forint
A könyvtárgynak is szép kötet tizenhét ciklusban adja át a befogadónak üzenetét. A ciklusoknak nincs külön címe. Az És néhány haiku – ami a könyv főcíme, ez van a ciklus számozás elé is írva. jelezve, hogy egyetlen szöveg-kőtömb, alvó, de mégis élő sírkő, a kötet anyaga. Ahogy a tizenötödik haiku ciklusban írja a költő, mióta elment Fodor Ákos, üres öntőformákba folyik az idő. Egyhelyben állunk és a sínek összegubancolódtak a vasúton, maga az este is megállt, mint egy kimerevített pillanat, amit nem lehet tovább nyújtani, itt tartani. Elillan. Akár a hegedűjén kuporgó lány, akinek a versbéli alakja felejthetetlenül beivódik a fantázia és mnemotechnika-retina érzékeny hártyájára. Két levált talpú bakancs jelzi a párkányon, hogy egy új korszak köszöntött be, talán Ákos halálával, talán magának a költészetnek a státuszában is, valahogy kisebb lett a rés, amin át látni lehet a végtelent. Ahogy elmennek ezek a fiúk, akik sokat tudtak a líra legbelsőbb szobáiról, maga a világ is jelentéktelenebbé, elviselhetetlenebbé válik. A hétköznapi, az azonnal eldobható tények, mint egyszer használatos zsebkendők hullanak az emléktelenségbe. A föllázadt mágnes, a megbillent jövő, a verőfényben fuldoklás, mind azt jelzik, hogy más időszámítás szerint kell élni, ha bizonyos személyek eltűnnek a sakktábláról, amiben zajlik a játszma, tehát a hajdan erős dolgok mind romlásnak indulnak. Mert a hozzáállás, a viszonyulás, a jó attitűdök tartották életben az áldás lehetőségét, a gazdagodás-fejlődés esélyét. Az egyik legjobban sikerült haiku így szól: „Üres teremben/ kószáló fáradt hangok./ Honnan szólítasz?” (3. ciklus) Vagy: „Ha átküldöd a/ hajnalodat, küldj hozzá/ egy érintést is.” „Maszkok között/ jár/mint akit máshol felejtett/ egy másik idő.” (3. ciklus) S annak ellenére, hogy az egész könyv központi témája a mulandóság, mondhatni thanatológiai analízis a könyv, a versek legtöbbje mégis az életet igenli. „Üres kosztümök/ hamvazó virradatban/ lelkek meztelen.” (2. ciklus) Ebben is, mint a Fáradt kádenciák című kötetben, különleges az elmélkedés íze és delikát a szemlélődés zamata. Elüt eddigi könyveitől. Volt több korszaka, a vad, barokkosan filozofikustól egészen a sötét bordó, posztmodern melankóliáig, a tobzódó zsoltáros - himnikus elégiákon át a áltrubadúr, profán szövegfolyamokig. Mások radikális eklekticizmusként aposztrofálták, hiszen a nyelv működőképességére fókuszált. De ez a mostani modalitás, úgy érzékelhető, felülírja az eddigieket. Ami még fontos a könyvvel kapcsolatban, amit feltétlenül közölni kell a kedvcsinálás miatt, hogy a tomus illusztrációi szervesen belenőttek a vers-szövegekbe. Szó szerint belelógnak, belenyúlnak a textusok bőrébe-húsába. Kovács Péter pókháló-szerű vonalai, fátylai virtuóz példabeszédek a létről és testről-lélekről. Szellemalakok és virtuális grafikák leképezése ez a képzőművészeti panoptikum, amit a rajzoló megalkotott Zalán verseire. Alámossa az idő a partokat, Az/ ősz nem kegyelmez”, írja a tizennegyedik részben, s utána rögtön beszél az átkelésről, a hallgatásról, ami jelzi, a kegyelmezést már nem az évszakoktól várja, hanem talán az Istentől, talán valami mástól, de egy biztos, hogy immár „a szavakon túl keresi a megértést.” Ahol tulajdonképpen valójában az igazi helye van.
Megjelent: 2015-11-05 17:00:00
|
A szerző a kötetet Fodor Ákos nagy és elismert haiku-írónk emlékének ajánlja. S ez a gesztus nemcsak felidézi, előhívja Fodor Ákos alakját, hanem a szövegek mentalitása, modalitása (is) a nemrég elhunyt író életművét, értékszemléletét idézi, arra reflektál. S ezzel egy jófajta hagyományt elevenít fel, mely szerint a létből testben kilépett alkotók helyén a műveik kezdenek párbeszédet nemcsak az olvasókkal, hanem a szerzőtársakkal is. És magával a korral, amely mint homogén vízágy körbevette-körülölelte a beszélőt, amíg maga is kommunikált.