Keresés a honlapon:

Czinkóczi Krisztina – Szabó P. Katalin: Lesi Zoltán és Szávai Attila a RoHAMban

 

A József Attila Kör Irodalmi Egyesület február 26-án tartotta két új kötetének bemutatóját a Dohány utcai RoHAM bárban.

Az est első felében a salgótarjáni származású Szávai Attilával beszélgettek az esemény házigazdái: Orcsik Roland és Sopotnik Zoltán, a JAK-füzetek szerkesztői. A közönség zsivajának lecsillapítása után, először Lesi Zoltán olvasta fel néhány versét, miközben a szerző okostelefon rajzolóalkalmazásával készített rajzait láthattuk kivetítve. Szávai Attila két novellát olvasott fel új novelláskötetéből, a Hetedik emeletből. Mivel A csillagász című alkotásának különösen nagy jelentőséget tulajdonított, ezért ezt hallgathattuk meg először, s némely elcsépelt motívumok (mint a kivételes tudás birtokában lévő csillagász, aki végigtekint a magasból az alatta állók életén) ellenére azért az írás valóban jó volt. A szervezők igyekeztek kérdéseikben kitérni a belvárosi hangulatot idéző cím és a harmincnál is több novella vidéki tematikájának kettősségére. A szerző ezt az ambivalenciát azzal a frappáns gondolattal reflektálta le, úgy találja, “roppant érdekes emberek vannak vidéken”. Mindazonáltal véleménye szerint “az alapanyag ugyanaz”, vagyis nem lát lényeges különbséget a mai Magyarország vidéken élő, például salgótarjáni, és a budapesti lakosai között. Ugyanakkor arra is kitért, volt már arra példa, hogy előadott színdarabjának (Hevimetál, bányaló, tehervonat) egyik humoros részén a salgótarjáni közönség nevetett, míg a pesti nem. Nem tagadja, hogy “létezik ilyen, hogy vidéki ember”, s ez magában foglal olyan értelemben provincialitást is, hogy megjelenik benne egy sajátos vidéki perspektíva, ám hangsúlyozta, ez elsősorban pozitív többlettel rendelkezést jelent a fővárosiakhoz viszonyítva.

A szervezők által megfogalmazott problematikák között felmerült, hogy az értő befogadó számára úgy tűnik, mintha Szávai a “közhelyeket írná szét”, és az írás aktusáról szólva maga is elismerte, hogy tisztában van vele, először valóban a klisék ragadják meg kiinduló alapként, de ez nem jelenti azt, hogy utána tudatosan építene ezekre. Munkája nem tekinthető továbbá élmény prózának sem, mert ahogy maga fogalmazott egy a novellában olvasható esemény esetében: “nem éltem meg, de el tudom képzelni, hogy ilyen lehet.”

A csillagász című novella azért is kap nagy fontosságot a kötet kompozícióját tekintve, mert a csillagász szemével bepillantást nyerünk az egész lakótelep életébe. Szávaihoz az ő alakja áll a legközelebb, s “vizsgálódó alapállása” olyan magatartásforma, ami példaértékű.

A címben megjelenő kettősség kapcsán megfogalmazta, hogy ugyan a hetes szám a kötetben egyszerre profán és szakrális, de “a cím kettőssége ennyire nem volt tudatos.” Cáfolta továbbá a szervezők által felvetett “Krúdy-hatást” is, mivel ez azon kívül, hogy sok novellájában megjelenik az evés, az étel élvezete, nem jelent mélyebb vonatkozást számára. Noha Szávai szeret főzni, de írására elsősorban Márai volt nagy hatással, s nem Krúdy. Az Amerikában elhunyt író kapcsán beszélt arról is, hogy Márai egyik kötete volt az, ami 2001 után alkotásra inspirálta. A novelláskötet tematikája (a vidéki ember életformája, jellegzetes foglalkozásai etc.) okán arról is szólt, hogy ősei között számos vadász és erdész található, így alkotásaiban szívesen “szórakoztatja a vadászokat”. Zene iránti rajongásával kapcsolatban elmondta, hogy sírni Straussra, míg takarítani bluesra szokott.

Lesi Zoltán Merül című kötetével kapcsolatban a szervezőknek az volt a véleménye, hogy sokkal inkább kapcsolódik a mai „divatos”, uralkodó lírai formákhoz és stílushoz. Míg az első kötetet a formai archaikusság jellemezte, addig az új versek között alig lehet találni kötött formára írott darabokat, rímek, időmértékes sorok is csak töredékesen jelennek meg. A költő ezt azzal magyarázta, hogy minden kötetnek más a koncepciója, így más formákat is kívánnak meg, az új versekhez nem lettek volna olyan megfelelőek a kötött formák, mint a régebbiekhez, annak ellenére, hogy egyetért a mai lírai hangok egysíkúságával. Az első kötetben, mely a Daphnis ketskéi címet viseli, a pastiche és a paródia műfaja jelent meg, az antik formák így szoros egységben voltak a témával. Szintén az előző kötet kapcsán merült fel a szerepversek témája is. Lesi úgy vélekedett, „minden alanyi vers szerepvers”, hiszen a lírai én soha nem egyezik meg pontosan a szerzővel. Ez az alkotás folyamatában részben tudatos, részben nem. Ugyanez mondható el a hatásról, amelyet más költők tettek a verseire, például Weöres Sándor vagy József Attila. A hatás nem direkten van jelen, és nemcsak az új kötet verseiben, hanem minden versében.

A Merül egyik fő témája a gyerek, a gyermeki világkép, melyek a szervezőkben többek között az Alice Csodaországban történetét is felidézték. Lesi Zoltán elmondta, hogy nem szereti a kimondottan gyerekeknek szóló meséket, inkább a szépirodalmi, népmesei elemekkel átszőtt prózai szövegek adtak motivációt a műveihez. A verseiben megjelenő gyerekkép, így nem idealizált, számos komoly érzés, szorongás vetítődik rá alakjukra. Nem a gyerekhang hiteles imitálása a cél, hanem a felnőtt gondolkodás belevetítése a gyerek nézőpontjába, vagy a gyermeki gondolkodás megjelenése egy felnőttben.

Érezhető továbbá Freud hatása már magán a címen is, mely ebben az értelemben sugallhatja a „tudattalanba merülést” is. A költő elmondta, hogy a pszichoanalízis valóban hatással volt rá. „A pszichoanalízisben mindig marad valami kimondhatatlan”, egy lefelé irányuló spirálhoz hasonlította. „Mik azok a veszélyek, amiktől a költészet sem védhet meg?”– hangzott el a súlyos kérdés. A válasz: az ember saját tehetetlensége, a lefelé mozgás, amikor nincs kapaszkodó.

Végezetül újabb verseket hallhattunk a kötetből, a már ismerős illusztrációk kíséretében, és Szávai Attila felolvasta Parfümkészítő című novelláját.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2014-08-04 09:24:13

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.