VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Kántor Zsolt: Edzés Esztétika piacterén
Báger Gusztáv: Edzésterv Széphalom Kiadó, 84 oldal, 2500 forint A rögzült elemzési stratégiák állandó felülvizsgálata, a dekódolás szempontjainak megváltoztatása napjainkban permanens igénye a legújabb honi lírának. Másfajta interpretációs eljárást igényel ma egy frissen napvilágra kerülő verseskötet, mint 20-30 éve. Nem egy rejtvény megfejtéseként kezeli a recenzió az olvasatot, ami föltárja, mit kell beírogatni a függőleges és vízszintes, üres sorokba. Hanem illúziók eloszlatását kell véghezvinnie, a szerző gondolatait kell reprodukálnia a recepciónak, magyarán az elemzés által nem valami abszolút igazsághoz kerül közelebb, hanem az irodalom ilyen-olyan megközelítéseinek különböző mintáit követi. De ezek gyakran „fordulnak” egyet, ahogy azt Angyalosi Gergely írta Henry James kapcsán, és az irodalomértés történeti képződménye ez által sohasem marad ugyanaz, minden alkalommal más, mint tegnap volt. Hiszen az új művek beszédmódján keresztül a régiekre is új módon fókuszálunk. Báger Gusztáv nemzedékének egyik önálló utat járó, összetéveszthetetlen hangja. Esetében az újraértelmezés óhaja hatványozottan szükséges, mert nemcsak általában a költői megközelítési módja újul meg könyvről-könyvre, hanem egyetlen köteten belül is képes meglepő hangnemváltásra. Ugyanúgy sohasem találkozunk vele, minden könyvét valami merőben új összefüggés energizálja, gerjeszti. A Tenyérnyi öröm című versből való a recenzió címe. Valóban rezgő, izgő-mozgó gócpontok erdejébe hív a kontextus. Abba a szellemi régióba, ahol a pillanatban a világkezdet és a világvég közötti hajszálnyi rés-lét mutatkozik meg. A kötetkompozíciót öt ciklus alkotja. Segédvonalak, Őszi kert, Agora, Sorsvonat, Edzésterv. Az elsőben az egyes szövegek kétségtelen líraisága leginkább a tárgyias és tárgyi motívumok gesztus erejű fölmutatásából, azok ütköztetéséből, elhallgatásokból és a határozott dramaturgiai vágásokból táplálkozik, nem a beszédmód költői artikuláltságából; bár alulretorizáltnak sem mondhatóak az első ciklus költeményei, az egész cikluson áthúzódó narratív hang mégis a folyószöveg egyszerűségében találja meg autentikus formáját, beszédpozícióját. (Kincstár, Tenyérnyi öröm, A brácsa lelke) Báger verstípusai között van egyetlen vizuális vagy gondolati motívumot variáló vers, melyben a kép mintegy a vers alapját adja. (Voltaire álommonológja) Van a különböző metaforák egymás mellé állítása, melyek aztán kapcsolódások híján vagy éppen össze nem illő voltukkal nyitnak tág teret az olvasói asszociációknak. (Öltöző) De akadnak nagy, világleíró-metafizikus látomások és eszmefuttatások is, mint a Prolegomena. A második ciklus, az Őszi kert, a kommentár és az ellenpont szerepét játssza. Térben és időben egyaránt távoli költőelődök és életfelfogásuk rituális, szakrális struktúrát boncolgatja és elemzi a jellemek mentális hátterét. „Nála volt a titkok/ kulcsa, a valódi kód, amire/ minden költő olthatatlan/ sóvárgással vágyott. Ahogy a légszomj,/ a pontosság ott várt rá, ahol épp egy kávéra leült, a csöndben.” Írja Kálnoky című emlékversében. A katedrálisok boltozatos terét és lélekvilágát felidéző Agora viszont úgy fekszik a kötetben, mint egy klasszifikálhatatlan pergamen. Csorgatott foltokkal tarkított, ugyanakkor kalligrafikus lendületű szövegei (levelei egy terebélyes életfának) szép példái a szerkesztett szürrealizmusnak. Az apa beszéli el a fiának a nagyapák történetét. „A világháborúból hazatérnek, /ott ülnek a verandán, ahol nagymama/ dunnahuzatai száradnak./ Előkerül a napló, amit dédapád írt,/ felolvassa nagyapádnak. Egy mögötte/ becsapódó gránát felszakította zubbonyát,/ kicsit a fejbőrét is megpörkölte,/ de a fej tovább gondolkodott menekülés közben,/és hálát adott a Jó Istennek, hogy teste él. Talán./ A nagyapád meg, úgy képzelem,/ meg is szökhetett volna.” A negyedik ciklus, a Sorsvonat tartalmazza a kötet fontos darabjait. „A derékszögű magány/ ácskapoccsal összefogott karjai/ ölbe veszik a hetedik kerületet/ elaltatják a szégyent/ hadd szundítson a méltatlan/ emberi lét, hadd sétáltasson kutyát a hajnal,/ itt is szép ám a reggel/ ha fölfele nézel, itt is van égbolt, bármennyire meglepő,/ itt is lehet lakni, be lehet vásárolni, vannak terek.” (Aládúcolt gangok) A Hallókészülék, az Elégia a laktanyáról és a Körút mind a költői erő, a duzzadó alkotókedv szép példái. Az ötödik ciklus, az Edzésterv a régi Báger múzeumi tárlója. Olyan, mintha A tükör éle vagy a Magánterem vagy a Tűnő ajtók költészeti múltja lépne újfent életbe, de más előjellel. Az Apokrif genezis megmutatja, hogy itt viszont egy más világlátás konstituálja a verset. Mert a történet narrátora maga a nyelv. „A mélység méhében/ testet ölt az Ég,/ a káprázat kárpitja/ felhőként ellebeg.” Mintha első zsengéit írná. Zseniális megújuló képességgel, intuícióval.
Megjelent: 2014-09-09 16:00:00
|
