VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Publicisztika
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra:
Generációs viszontagságok, tükörgyerekek Szatíra a mindennapokról
Az idő múlásával a kislányok bakfissá, fiatal nővé serdülnek, amikor is kifejlődik az olthatatlan vágy a másik nem megismerése iránt. Mindenhogy. És ez oda-vissza nagy igazság. Mert a kisfiúkból, srácok lesznek, akik fiatal férfiként kutatják majd tovább a boldogság forrásának nyomait. Már nem csak hallani akarják egymást, már túl vannak a szégyenlős pillantásokon. Egyszer csak mind a két nem le akarja igázni a másikat. Mindig tudni kell változni, változtatni. Az idő örök körforgása sem engedi meg senki számára a megpihenést a mindennapok mókuskerekében. Olykor csak a megszokott rutinunkat kell megváltoztatni, máskor meg az egész életünket más mederbe terelni. Évek hosszú során építünk fel egzisztenciát. Hajtjuk magunkat egy kényelmes, szebb lakásért, egy nyaralásért. Gyökereket eresztünk. Aztán ha jön valami új dolog, valami teljesen más, ami azzal járna, hogy a hozzánk közelállók élete is nagyban megváltozna, megállunk, és egyhelyben kezdünk el topogni… Mindig bele akarunk kapaszkodni másokba, mások jóváhagyásába, vagy éppen abba, hogy ellenzik majd. Biztosan másokba kell ahhoz kapaszkodnunk, hogy életünket jobbá tehessük? Vagy megfordítom a kérdést: biztosan jogom van megfosztani a másikat attól, hogy továbbfejlődhessen, hogy egy nagyot léphessen? „Ugye, nem mész el! - kérlelt engem egy nagy, kerek szemű lány, én meg szorongattam a katonai behívót, magyarázkodtam, hogy a haza védelme, meg hogy a szolgálat–megtagadást két év nyolc hónappal díjazzák. Nézett rám egyre jobban párásodó tekintettel, én meg azon tűnődtem, hogy tulajdonképpen gyáva vagyok, hiszen a Szentföldre induló keresztes lovagok az életüket kockáztatták szívük hölgyéért s én meg itten megijedek harminckét - hónapos állami (börtön) gondoskodástól… A szép szemekbe megvetés és sajnálat költözött, leveleimre nem válaszolt -, elmaradtunk. Megmondom én: sokkal bátrabb ma sem vagyok!” Hátranézhetsz, - ott kullog mögötted a múlt! Minden ember élete kész regény - mekkora marhaság és mennyire igaz! Nekem mindig meséltek a lányok! A dél-lengyelországi költőtalálkozó harmadik napján, most, amikor már túl vagyunk a bőséges ebéden és az errefelé elvárható, illő és üdvös napi templomlátogatáson, következhet a csúcspont: a MEGLEPETÉS. Már nagyon izgulok. Lengyel házigazdáink az első naptól szüntelenül erre a titkos programra célozgattak, olyan ünnepélyes ábrázattal és csillogó szemmel, hogy immár biztosra veszem: legkevesebb arról van szó, hogy sikerült felkutatniuk a havasi előember egy, a környező hegyekben fennmaradt példányát, akivel zárt körben, szirti búvóhelyén találkozhatunk, s aki az egybesereglett költők tiszteletére hazafias verseket fog vonyítani, ősi jeti nyelvjárásban. Mondom, minimum ennyire számítok. A 42. Tokaji írótábort jóval megelőzve egy kávézóban múlatjuk az időt. D megkérdezi, szeretem-e a sakkot. Ráhibázott. Előkerül az okostelefon és letöltődik egy alkalmazás, amin apró figurákat vagyunk csak képesek tologatni, ez azonban pont elég ahhoz, hogy két csúfos vereséget szenvedjek. De jó lesz majd a táborban összefutni, és egy rendes készlettel játszani, mondjuk. Otthon egy korábbi cikket olvasva látom, D mekkora csatákat vívott K-val a táborban. Előre izgulok, nem lenne szerencsés a ½ – 2½ eredményt alulmúlni. Marko Blažo kiállításáról Nyitra jó hely. Ha komálod Mikszáthot, még jobb: ezt a várost úgy hatja át valami egyetemes, kicsit száraz, kicsit szurkálós önhumor, akár a Szent Péter esernyőjét, ha emlékszel. Nyitrán minden van, illetve két dolog mintha nem lenne: szemetet és rendőrt nem láttam az utcán (és ez ma már jócskán kettő, a nagy túrának, proletárdiktatúrának ott is vége). Az építészet nyugalomra fogva, nem dózerolnak és légkalapálnak, hanem újrafestenek, kijavítanak, átfogalmaznak. Városrendezésileg higgadt, emlékeket finoman tisztelő, figyelmessé lelassított megújulás van. A közelmúltban egy olasz diplomatával beszélgettem egy tengeren túli ország budapesti nagykövetségének fogadásán. Az ősz hajú, de idősnek még nem igazán mondható úr tisztán, érthetően, helyesen beszélt román nyelven. Pillanatok alatt elhatalmasodott rajta a lelkesedés attól, hogy én magyar anyanyelvű létemre hajlandó voltam vele románul társalogni. Hiába magyaráztam neki, hogy ebben semmi rendkívüli nincs, de ő nyújtogatta a nyakát, hogy bizony ez meglepi őt. Kifejtettem neki nézetemet, mely szerint nekem nincs okom ellenérzéseket táplálni annak az országnak a polgárai és a nyelvük iránt, amelyikben születtem. Akadtak ugyan kellemetlenségeim a többségétől eltérő anyanyelvem miatt, de azok jobbára a katonaságnál értek, és én nem hallottam még olyan fegyveres alakulatról – légyen az bárhol a világon – ahol a bajtársak és az őrmesterek tudtak volna akár egy névnapi köszöntőt mondani anyázás nélkül.
A költészet szimbóluma a hárfa. Írország nemzeti jelképe is a hárfa a X. századtól. Az egyik legrégebbi ilyen hangszert a dublini Trinity College-ban őrzik, és a X–XI. században élt Brian Boru ír főkirálynak tulajdonítják. Napjainkban a kortárs költészet csekély szerephez jut a társadalmi kommunikációban – annak ellenére, hogy a versírást tömegek művelik. Hatalmas túlkínálat van a költeményekből. Mindenki megírja a búját-baját, leggyakrabban minden önkritikát mellőző bőbeszédűséggel, vagy épp a világ sorsát tárgyalja látnoki hittel és ugyancsak visszafogottság nélküli fecsegéssel. A kész művek aztán évekig lapulnak a szerzők íróasztalfiókjaiban, vagy épp a szerkesztőségek „aszalják” azokat tovább. A megjelenés és a kánonok középpontjához való közeledés egeket verdeső presztízs, azonban a napvilágot látott költemények se válnak a közbeszéd részévé, a szűkebb irodalmi kultúrának is csak kis mértékben.
1928. január 6-án, Kassán született Bacsó Péter, a sokoldalú filmes szakember, rangos hazai és külföldi művészeti és társadalmi díjakkal elismert alkotó, Palotai Boris írónő fia. Maga is irodalmi vonalon indult, és az írás felől közelített a filmhez. Közölt verseket, kritikákat, dalszövegeket. Főiskolásként részt vett pályatársaival forgatókönyvek írásában (Úttörők, 1949; Szabóné, 1949), és miután végzett, dramaturgként helyezkedett el a Filmgyárban.
210 éve, 1802. december 15-én Kolozsváron, székely, magyar és szász felmenőkkel rendelkező családban született Bolyai János, máig legnagyobb matematikusunk. Ő volt a nemeuklideszi vagy abszolút, közelebbről a hiperbolikus geometria megalkotója. Fő műve, amely ennek az 1829-ben forradalmian új geometriának a leírása, a szintén matematikus apja által szerkesztett ismeretterjesztő könyv függelékeként jelent meg. Innen a címe, az Appendix. Odatenni végre valamit úgy, ahogy a kukoricalevelet Vincent arra a képre, talán Kukoricatábla a címe vagy ilyesmi, úgy, ahogy az a kicsike levél engem letaglózott, túl közel is mentem hozzá, rám szólt a teremőr néni, elnézést, mondtam, bocsánat, majdnem beleestem. Egyetlen mozdulattal, egyetlen, tökéletes ecsetvonással, hogy abban benne legyen a teljes életem, ez az összeszorított száj mögötti ordítás. Csakhogy, ahhoz meg kell csinálni az egész képet. Megváltoztak a dolgok…
Kutya és tűz? Kutya és ház? Na és hogyan lehet önnek energiatakarékos kutyája? Házi kutya? Kutyafül? Újsághír: 30 centisre nőtt egy kutya füle, ezzel bekerült a Guinness-rekordok aktuális kötetébe a leghosszabb fülű kortárs kutya kategóriában. Harbor Colorado államban él, nagy testű, fajtáját tekintve mosómedvekopó. Tudta-e ön, hogy Josip Broz Tito (a későbbi Láncos kutya) az 1943-as Schwarz hadműveletben megsebesült, és életét csak kutyája önfeláldozása mentette meg? Tudta-e, hogy az Euphorbia heptagona nedvéből Afrikában nyílmérget főztek? Most pedig, ha már ilyen szépen, meghitten magunk között vagyunk, lehetőleg továbbra se beszéljünk a prosztatáról, a felfújódásról, se a hüvelygombáról! Ne szegje kedvünket kiátkozás, se keresztes háború! Debreczeny György több mint másfél évezredre visszatekintő, mindamellett előremutató, és elrugaszkodásra biztató újévi ünnepi beszéde (Az Akadémiai helyesírási szótár iránymutatásaival összhangban) Na, most tiszteljük ünnepeinket, vagy inkább ünnepeljük meg őket? És hogy ne kerülgessük a kihűlt kását, hadd szegezzem rögtön a nyájas olvasónak a következő kérdést is! Miképpen járjunk el a Szilveszter esetében? Mint tudjuk, ama nap, amelyen a nyugati világ ünnepélyesen elbúcsúztatja az óesztendőt, egy pápáról kapta a nevét, aki a III. és a IV. évszázadban élt, ez utóbbiban választották a keresztény egyház fejévé, s e méltóságát bő huszonegy esztendeig viselhette, egészen 335. december 31-éig. Ugyanis ekkor hunyt el Rómában. Ki tetszenek találni, hogy ki volt ő? Mivel szilveszterkor jobbára szilveszteri tárcát írunk, mi már csak ilyenek vagyunk, így joggal valószínűsíthető hogy Szilveszternek hívták az illetőt. No, nézzük csak! Na most tiszteljük a képeket, vagy ne tiszteljük?
Olvasom az újságban, pontosabban annak online változatában, hogy egy 37 esztendős cseh tűzoltó vérkeringését immár hetvenkét napja két szivattyú biztosítja, amelyeket egymással összekötöttek, működésüket összehangolták. A betegnek, akit a műtét után tizenhét napig altattak, újra kell tanulnia járni, és el kell sajátítania az elemmel működő készülék kezelését is. Mondhatnánk: Kelj fel, cserélj elemet és járj! Mert lám: igenis lehet szív nélkül is élni. Többen élnek a világon olyan szivattyúval, amely mindenhonnan a pénzt szivattyúzza ki. Ők a világ leggazdagabb emberei. Ott, a prágai Klinikai és Kísérleti Medicína Intézetében a szivattyúkat összekötötték, itt Magyarországon kiürítették a kamrát. 72 napja él a két szivattyúval a cseh férfi, és 22 éve él szív nélkül Magyarország. Kelj fel, cserélj elemet és járj Magyarország! Hány négyzetméter jár? Olvasom az internetes újságban, hogy jóváhagyta a kormány az állatvédelmi törvény módosítását. Az új jogszabály szerint ezentúl csak a kistestű kutyáknak kellene beérniük tíz négyzetméteres hellyel és négyméteres lánccal, a közepeseknek már legalább tizenöt négyzetméter és hat méteres lánc járna, a nagyoknál pedig húsz négyzetméter és nyolc méter lenne a minimum. Igazán örvendetes, hogy az állatvédelem terén ilyen nagy léptekkel haladunk. De vajon hány négyzetméter jár e kis hazából a nagy veszteseknek, a hajléktalanoknak?
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra:
|
Megfelelt bizonyos elvárásoknak az 1990 előtti rendszerben, mégis ő lett ennek az időszaknak a legszigorúbb, legpontosabb, legemberibb, egyben legvidámabb kritikusa.