VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Kántor Zsolt: 77 éves lesz Tandori Dezső
77 éves lesz Tandori Dezső 77 gondolat TD pólójára, Báger Gusztávnak ajánlva e szöveget A hetvenhetedikbe lépett Magyarország legnagyobb írója. Nem mintha külön alkalom kellene, hogy köszöntsem, de legyen ez most az apröpó. (Félreütés 1.) Apropó. Röptetett apropó. Tandorit minden évben, legalább egyszer, illik köszöntenem. Ő tanított meg, hogy valamiként mindig van, legalább úgy, mint amikor sehogy. De most kiváltképp nagyon. Amikor 1980-ban elküldtem a verseim kézírással Budapestre, az akkor 42 éves TD lakcímére, rögtön jött a válasz. Néhány hónap múlva küldjek a legújabb darabjaimból és bemutat, a Szót Kér rovatban, a Magyar Ifjúság hasábjain. S ez meg is történt. Íróvá fogadott a KISZ központi Bizottsága lapjában a szakma. Azóta se találkoztam TD-vel személyesen. Amikor a Tevan igazgatójaként fölhívtam, hogy hozzájárulását kérjem a Hét évszázad költői című mega-antológiában való szerepeltetéséhez, azt mondta: „Jobb nekünk, ha nem találkozunk. Úgy marad meg ez a barátság.” Így lett. Majd levelezés következett. Rövid, rajzos levélváltások, aminek mindig ugyanaz volt a vége. Túlélni tanított. Ezt köszönöm meg most. Milyen szemszögből szemléljük a látható világot, amikor verset olvasunk? Úgy, mintha alulról tekintenénk a víztükörre, a búvárszemüvegen át fürkészve a planktonok és a sejtcsomók játékát? Vagy csak úszva, lebegve ringatózunk a költészet taván, néhány karcsapással elérve a szigetet, ahol megértjük: mi végre jöttünk a világra? Jó is volna! Tandori tudja ezt a legjobban az összes létező és ma élő költő közül. A szárazföld persze egy színpad s az őt körülvevő felhők, virágok, házak: a publikum. Ahogy TD írta valahol. Ebben a szövegkörnyezetben persze az Élet Szelleme forrón szeret, magához von és újjászül. Ahogy Rúdyard Kipling megpillantja a moulmeni pagodánál a burmai lányt és leírja, mit érzett, amikor megkondult a harang és a szélbe belesúgta egy hideg hang: útra hív a Mandalay! S abban a szempillantásban a víz fölé egy hal szökkent. Báger Gusztávnál ez így tetőzik: „Hideg vonzza a jelet, mit az Ég küld.” Akárcsak Rilke a Spanyol trilógiában: Nincs tovább-ját kilélegezve elfogadja a sorsát. (Persze Tandori Dezső fordításában.) De ha nem is ennyire tragikus, mégis éles és kíméletlen igazságok ütik az olvasót szíven, akkor eszébe juthat a nyájas befogadónak Georg Trakl, mint lírai vérrokon. Aki a Téli alkonyban fém-feketének látja az naplementét, vérfoltos vitorlákkal, szennypatakkal. Ráadásul Trakl is írt Az élet lelke címmel opust. Csak abban lomb-árkádsor van, pillák, nővérszáj. Sylvia Plath is szakértője a szellem- lélek-test háromszögnek, hiszen az emlékekbe vésve idézi fel azt az attitűdöt, amikor az intenciók erősebbek a tényeknél. A Megérzések-ben beszél a fehér falról és az önalkotó égről, a végképp érinthetetlen magasságról. És a falon szétomlik ott is a nap, fénye elvérzik. Peter Handke pedig Az új tapasztalatok című remekművében beszél az emberről, aki egy celofánzsák alatt akar épp levegőt kapni s onnan látja olyannak a létet, amilyennek csak álmunkban lehetséges. Majd kiszabadul a szellem a palackból, a költő kikászálódik a celofán alól és megbotlik egy hókupacban. Kénytelen visszatérni a prózai valóságba. November van és köd. Az árak nem mentek le. Csak neki kell fölmennie most egy lépcsőn, ami egy könyvtárba vezet, ahol újfent bezárkózhat. Az esszé széteshet, viszont az ember nem, mondta egy konferencián valaki, de ő maga sem volt teljesen egyben. Mert amikor befejezte a kiselőadását, szó szerint elrohant a mellékhelyiségbe. Sürgős dolga akadt. A létezés ambivalens mellékzöngéi nem nélkülözhetik az iróniát, mint ahogy a versek sem. Ezzel együtt: akármilyen gyors a technikai előrelépés, a vers megmaradt olyannak, amilyen volt. Ez elvezethet bennünket 1 mélyebb és nagyobb léptékű következtetésre. De most nem vonjuk le őket. & ÁMEN. TD 77. Báger 76. Éljenek a barátaim Örökké. Ezt kívámom.
Megjelent: 2015-01-13 17:00:00
|
