Keresés a honlapon:

Csengődi Péter: Colleen Flanigan tengermélyi szobrászata

 

Colleen Flanigan természet barátaktivista és kortárs művész. Többek között a TED konferenciasorozat keretében is tartott előadást készülő élő tengermélyi szobrairól, melyek a Biorock technológiával előállított, szabadon formálható korallzátonyokból állnak.

 

A TED jelmondata a “terjesztésre érdemes ötletek”, ez egy első sorban tudományos konferenciasorozat, amelyről a felvételek nyilvánosan megtekinthetőek a ted.com honlapon. Ezek között böngészve találtam rá Eric Berlow és Sean Gourley közös meta-előadására, ami a többi előadás és fogadtatásuk elemzéséről és annak eredményeiről szólt. Néhányat kiemeltek az előadók közül, az egyik ilyen volt Colleen Flanigan, egy művész, akinek a prezentációja a nézettségi statisztikák alapján is kívülálló volt. Felkutattam a videót, megnéztem, és lenyűgözött. Már a bevezetés is különleges volt, nem csak az előadó tengert szimbolizáló jelmeze miatt, hanem mert görög mitológiai szereplőket és jelképeket használt metaforaként a környezetvédelmi problémák ecseteléséhez.

Colleen Flanigan élete - saját elmondása szerint - 2003-ban gyökeresen megváltozott, amikor egy építészeti konferencia előadásán megismerkedett a Wolf Hilbertz professzor által kifejlesztett Biorock technológiával. Flanigen korábban ékszerkészítéssel, azon belül is elektroformálással foglalkozott, mely során a természet darabkáit (kagylók, gubók, stb.) fémbevonattal látta el elektrolízis útján, vagy ahogy ő fogalmazott "fémbe fagyasztotta" őket. A Biorock azonban pont az ellenkezője volt ennek, a fémet vonta be a természettel.
A tengerfenékhez rögzített vázakba állandó, alacsony feszültségű elektromos áramot vezetnek, aminek hatására mészkő rakódik rájuk. Az így kialakult, lúgos kémhatású rétegre telepített korallok 2-6-szor gyorsabban szaporodnak, és olyan környezetben is képesek életben maradni, ami nem ideális számukra. A Biorock-ot ugyan eredetileg újfajta építőanyag előállításának céljából fejlesztették ki, de Hilbertz professzor Dr. Tom Goreau-val, a Global Coral Reef Alliance elnökével karöltve a korall-helyreállítás fejlesztésébe kezdtek. 
"Istenem, annyira meghatódtam, megvilágosodtam" - meséli előadásában Flanigan - "Rájöttem, hogy mindent, amit ez időtájt csináltam, a Biorock folyamat egy vetülete volt." Majd később: "Megtanultam búvárkodni, és elmentem Pemuteránba, Balira, ami Karang Lestari, a világ legnagyobb korallbölcsöde otthona. Részt vettem egy Biorock műhelymunkában Wolf Hilbertz és Tom Goreau társaságában." Flanigan több tervezettel előállt, miként alakíthatnák ki a fémvázakat úgy, hogy azok az évek folyamán élő korallszobrokká alakuljanak át. Legelső, elfogadott terve egy DNS-spirált ábrázoló alkotás volt, aminek a mexikói telepítéséhez már közel álltak az előadás időpontjában, de jövőbeli terveikben szerepelt egy teljes víz alatti múzeum kialakítása.
Flanigan az előadás elején elmondta, hogy a korallok nem csak szépek, de a tengeri élőlények 25%-ának biztosít otthont, és védi a partot az erúziótól. Az utóbbi években azonban a korallzátokonyban jelentős pusztulás ment végbe, köszönhetően a robbantásos és tengerfenéki vonóhálós halászatnak, a klímaváltozásnak, a szennyezésnek és különböző betegségek terjedésének. A művésznő szerint fontos, hogy az új koralltenyészetek ne csak hasznosak, hanem látványosak is legyenek, hogy jobban vonzzák a figyelmet erre a fontos problémára, továbbá azt is reméli, hogy a tenger alatti múzeum elcsábítja a turistákat a veszélyeztetett korall-lelőhelyekről, hogy azok jobban regenerálódhassanak.

Élveztem az előadást, nagyon tetszett, hogy létrejött egy olyan projekt, ahol a tudományos munka mellett a művészi alkotás is szerepet kapott, vagy ha fordított szemszögből nézzük, egy olyan művészeti formára bukkantam, aminek az “eszköze” a természet védelme.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2014-12-09 17:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.