VideóA Ma7 csatorna videója Keresés a honlapon: |
Molnár József: Megmaradásunk jegyében (Írótábor Tokajban)
Megmaradásunk jegyében A forrón ölelő nyár dacára nagy érdeklődés övezte az idei 43. tokaji írótábort, köszönhetően az érdekes témaválasztásnak, a remek előadásoknak, ahol a közönség együtt lélegzett a felszólalók sokszínűségével, felkészültségével, írhatnám akár ezeket a sorokat, ha rutinos tábor látogatóként gondolnék a feledhetetlen napokra…
Először érkezem Tokajba, ahol a kereső vendéget könnyítésül hatalmas szalagra írt szavak fogadják: Tokaji Írótábor. Felbotorkálva szobámba a portán kapott kulccsal nyomban ismerősökbe botlok: Bak Rita és Payer Imi. Csettintek nyelvemmel… Kíváncsi vagyok szobatársaimra, a Kortárs kritikusa számomra nagyon megnyerő személyiséget hordoz, bemutatkozunk egymásnak: Sturm László halk szavú, szemében értelem. A másik szobatársunk Végh Attila József Attila-díjas költő, akiről a Wikipédián ezt olvasom: verseket, novellákat, filozófiai esszéket és tanulmányokat ír, publicistaként pedig filmkritikát, interjút, tárcát és recenziót is… Éjjel hallom meg érkezését, a sütőműhelyként funkcionáló szobában szinte átesik a bőröndömön, majd közel két méteres testét dobálja az érzéketlen ágy süppedéseiben… Reggel beszélgetünk pár szót, de a tájfun energikus lényére gyenge hasonlat…
A Rákóczi pincebéli megnyitóra, kímélve lábainkat, a helyi izzasztókamrává átminősült kisbusszal utazunk, amelyen megdöbbenve látom, elromlott a légkondicionáló. A pincebejárat előtt bebocsájtásra várakozva kifacsarhatjuk ingjeinkből citromléként dús izzadságcseppjeinket, hogy lent a hűs pincében olyan meglepetés-kép fogadjon, amely sejtelmes és elragadó. A boroshordók közé elhelyezett asztalok pillanatok alatt megtelnek várakozó tekintetekkel, csillámló fények, ezüst-harmataszúk a falakon. Szentmártoni János a Tokaji Írótábor Egyesület elnöke megnyitja a Tokaji Írótábor kapuit, Posta György polgármester beszédet, Bezerédi Zoltán színművész verset mond… Azonban a legnagyobb érdeklődés az új titkárt, Papp-Für János költőt, irodalomszervezőt kíséri, aki a 42 évig sikeres Sáray Lászlót váltja fel. Örömmel látom, hogy itt van, szeretik… Az asztalok köré nem mindenki tud leülni, szűk helyről azonban nem beszélhetünk, s a borkóstoló aranyvonalakat csalva az arcokra eltarthatna örökre is, akár…
A Tokaji Ferenc Gimnázium aulájában Parnasszus kézírat-kiállítás, rogyadozó könyvekkel teli tér, a falak paravánjain izgalmas kompozíciók. Szakolczai Lajos nem érkezett meg, gondolatait Lázár Balázs színművész tolmácsolja, Turczi István, a Parnasszus főszerkesztője és Szentmártoni János izgalommal lesi a szavakat. 125 költő 20 évnyi anyaga nem is tudom, hogy férhet el ekkora helyen – vannak még csodák!
Plenáris ülésen még nem voltam, boldogult újságíró koromban is talán… Mezey Katalin Kossuth- és József Attila-díjas prózaíró megnyerő tekintettel elnököl, Alexa Károly, Hoppál Mihály, Jókai Anna, Szemadám György felszólal. Megragad Hoppál Mihály tudós-aprólékossággal összegyűjtött anyaga a különböző népek mitológiájával kapcsolatban, melyben meglepetésemre megemlíti a Zend-Avesztát (https://hu.wikipedia.org/wiki/Aveszta), amely tíz év óta kedvenc olvasmányom, és meg kell említenem Jókai Anna – a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és József Attila-díjas magyar író- és költőnő magyarságunk megmaradásáért aggódó beszédét, amely a mostani népvándorló időkben fájdalmas húrokként pengett… A plenáris ülés végén néma főhajtással emlékeztünk az idén elhunyt Antall Istvánra, Barabás Zoltánra, és a nemrég hirtelen eltávozott Prágai Tamásra.
Nemzet és Mítosz és a Globalizáció körül forogtak a fejek, és én már igyekeztem nem szédülni, hiába kóstoltam a jobbnál jobb borokat, melyeket töltöttek poharainkba a kedvesnél is kedvesebb, a szépeknél is szebb lányok, asszonyok az Ászok Borház birtokigazgatója Mészár Tibor jóvoltából. Be kell hogy valljam, ilyen 6 puttonyos aszút még sehol sem ittam, s amikor az otthon maradottaknak vinni szerettem volna pár üveggel, elmondtak egy címet, ahol megvásárolhatom: jelenlegi árukészletük elfogyott.
A filozófia számomra olyan szerelem, amelyre nincs szó, hiába csűrjük-csavarjuk a szavakat, a gondolkodó számomra olyan egyed, mint az a víz alá nyomott labda, amely a víztükör legváratlanabb pontján hirtelen előbukkan. Végh Attila Mítoszról alkotott nyolc oldalas olvasmánya alatt döbbent csend, s az utána felszólalók is több perces lélegzettel igyekeznek megcáfolni a megfellebbezhetetlent, mely szerint az ember – saját szavaimmal élve – egykori magányos óráit nem a facebookon töltötte, hanem igyekezett elgondolkodni élet és halál között – Mítoszt teremtve. S mikor arra a kérdésre, hogy vannak-e teremtői mítoszaink, vagy amikor összemosva hallottam a sámánokat a mi táltosainkkal, akik – ezt olvastam róluk – olyan tudós papok voltak, akik a maguk idejében egyaránt értettek a csillagászathoz, matematikához, a gyógyításhoz, és a jövő eseményeinek meglátásához pusztán azért, mert az egyidejű múlt-jelen-jövő leképzéséhez nem volt szükségük internetre, mint korunk fejlődő-visszafejlődő egyedének, akkor már majdnem én is hozzászólásra jelentkeztem, szerencsére Oláh János költő, a Magyar Napló főszerkesztője beelőzött, meg ő hivatalosan is felkért előadóként csattanós választ adott fel sem tett kérdéseimre. Talán mégis vannak mítoszaink, talán mégis vannak gondolkodóink, ahogy mindig is voltak, remélve, hogy egy olyan Hazában, ahol egykor Nagy László és Németh László – megemlékeztünk mindkettőről: a 40 éve elhunyt Németh Lászlóról Monostori Imre József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus a Tiszaladányi Győri Elek Faluházban és egy koszorúzás erejéig, a 90 éve született Nagy Lászlóról pedig Györfi Lajos szobrászművész emléktáblájának avatásával, és a Paulay Ede Színházban megrendezett Nagy László és Szécsi Margit műveinek „Bicskám és szívem kinyitva” című összeállításával, melyet Lázár Balázs és Tallián Mariann adott elő hátborzongató gyönyörűséggel – élt, lesz még (majd) az egykori és az elkövetkezendő Nagy Lászlóknak és Németh Lászlóknak is hely?!
Érdekesen izgalmasnak hathatott még Hoppál Mihály – Sámándobok, szóljatok! – fotókiállítása, amelyen a sokszor hihetetlen útjairól számolt be, külön kihangsúlyozva, nem beállított képekről van szó, ki nem hagyhatnám a Sebő együttest, amely Sebő Ferenc vezetésével a megzenésített Nagy László versekkel jóízű hangulatot teremtett a színpadon, s a fiatalok lendületével bemutatott Fiatal irodalom – R 25-öt (Polák Péter, Juhász Tibor, Nagy Hajnal Csilla és Oláh K. Tamás), akik a rendszerváltás utáni időket meghökkentő tudatossággal képviselik a magyar lírában.
Kifejező volt számomra Balázs Géza előadása a magyar nyelvvel kapcsolatban, nagy sikert aratott Lázár Balázs színművész Czakó Gábor jegyzetének felolvasásával, és az utolsó napon emlékezetes volt számomra dr. Ködöböcz Gábor elnöklésével zajló III. Plenáris ülés, amelyen felszólalt Oláh János mellett az a Karácsony Zsolt is, aki előző este már bemutatkozott, mint költő és a kolozsvári Helikon Irodalmi Folyóirat főszerkesztője, ezen az estén találkozhattunk a hányatott sorsú Bécsi Napló szerkesztőgárdájával is (Deák Ernő, Schmidt János), akik számomra ismeretlen területet mutattak be, az Ausztriai Magyarok Lapját, és végül, ha eső nem is, helyette volt díjeső, s nem is akármilyen!
Az Írószövetség elnöke Szentmártoni János adja át a díjakat, a Tokaji Írótábor Díját Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő, irodalomtörténész kapja, a Nagy-Hordó-díjat örömmel mutatja fel Szörényi László irodalomtörténész és Sáray László volt titkár, aki a tábor ötletadója is egyben, Hordó-díjat hárman kapnak: Kiss Benedek költő, a legendás Kilencek tagja, aki nincs jelen, mert kórházba került, Csontos János költő és publicista, Vari Fabián László kárpátaljai költő, és végül Györfi Lajos szobrászművész Nagy Lászlót ábrázoló emlékplakettjét viheti haza Lázár Balázs és Tallián Mariann színművészek, és feltűnik Bezerédi Zoltán, akinek szintén megköszönik jelenlétét, aki hangját kölcsönözte sok szép vershez.
És ahogy ez Tokajban lenni szokott, a 3 napos írótábort záró búcsúerdőben az asztalok rogyásig megtelve minden jóval, ami szemnek, szájnak ingere, el is tűnik gyorsan étel és ital, miután, miközben a falhoz támaszkodva, eszembe jut a jelen lévő, és délelőtt felszólaló Balog Zoltán emberi erőforrások minisztere fogyasztható beszéde, aki, ellátogatván Tokajba, a 43. írótábort megtisztelve, számomra meglepetést okozott azzal, hogy a politikus is csak ember, van humora, és talán segítő kezet is tud(nak) nyújtani, hogy jövőre és ugyanitt a világ forgóajtajában, a gondolkodás erejével, az írók és a költők, a kicsiket sem feledve el…
Megjelent: 2015-08-23 14:00:00
|
