Keresés a honlapon:

Bak Rita: Tokaji Írótábor – 0. nap

 

Három órakor találkoztunk a Keleti Pályaudvarnál, de a vonatunk akkor még sehol sem volt. Nehezen viseltük a nagy meleget, amikor végre megjelent a kijelzőn, a Tulipán IC az ötös vágányról indul.

Rohatunk az ötös vágányhoz.

Standovár Ágota, a Holdkatlan felelős szerkesztője már a vonaton ült, mire Payer Imre, Miszlai Gyula és én felszálltunk a 21-es kocsiba.

Rajtunk kívül ott volt még Polgár Julianna, Pászty Júlia, Nagykovács János.

Hamar rájöttünk arra, hogy a légkondicionáló nem működik. Többen anyáztak, vissza akarták téríttetni a helyjegyük árát, morgolódtak, sírdogáltak, mobiltelefonon kértek, illetve próbáltak segítséget kérni.

Kunkovács László fotóművész és etnofotográfus hamar szóba elegyedett az írókkal: “Nem csak írók, hanem képek is vannak a világon.” “Maga vezérigazgató? Kinézem magából.“ “Oroszul tud remélem? Szépen masírozok.”

Előttünk egy kedves német család okította gyermekeit a számítógépes játékok rejtelmeire.

A kisfiú többször fajdalmasan sírt fel, mert nem “ölt le” elég gyereket a tabletjén. Édesanyja mobilozott tovább, és a jövő heti europrofitról beszélt: “Jo, Jo, natürlich...”

 

Végre elértük Szerencset, ahol a vágányzár miatt vonatpótló autóbuszok várták az utasokat, de Szerencsére a Tokaji Írótábor külön buszt küldött értünk. “Már csak egy bakugrásra vagyunk Tokajtól” – rikkantott fel Kunkovács László, amikor meglátta a városhatárt jelző táblát az út mellett.

 

Hiába a nulladik nap volt ez, rengeteg író, költő már megérkezett, így a Tokaji Irótábor Egyesület elnöke: Szentmártoni János, elnökségi tagja: Mezey Katalin és férje, Olah János, a Tokaji Írótábor Egyesület tikára: Papp-Für János.

Némi sorbanállás után megkaptuk a szobakulcsot, és rögtön le is izzadtunk, na jó, még jobban, mint az Intercityn, de sebaj, hiszen zuhanyozni már nem volt idő, rohantunk a vacsorához, ahol újabb ismerősökkel találkoztunk, így Turczi Istvánnal, a Parnasszus főszerkesztőjével, aki már a Veranda Művészeti Csoport elnökével, Tóth Irén Morcival és Magyar Józseffel a másnapi 20 év Parnasszus – kézirat-kiállítást készítették elő a Tokaji Ferenc Gimnázium és Szakiskolában.

A vacsora után még Imrével elmentünk a Bonchidai Csárdába Papp Tibor meghívására, aki sokat mesélt az általa művelt vizuális költészetről, kifejtette, hogy a vizuális költészet már a XVII. században is létezett, de sajnálatos módon erről a legtöbb irodalomtudós sem tud.

Tibi bácsi tervezi egy fiatal kutató-alkotócsoport létrehozását Budapesten, ahol megtanítaná a fiataloknak a számítógép által generált költemények létrehozását szeptembertől.

Beszélt arról is, hogy Brazíliában, illetve több más európai, illetve ázsiai országban is mennyire elismerik az avantgard irodalmat, szemben Magyarországgal.

Este még elsétáltunk a sétálóutcán a Rákóczi Pincéig, sajnos már zárva volt, de még legalább tíz borpincéből válogathattunk a főutcán, ahol kipihenhettük az utazás fáradalmait.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2015-08-12 17:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.