A falu, a völgybe leérkezve dupla kanyarba csavarodó út két oldalán álló házak sora. A Habsburgoknak tetszett volna valaha, ők szerették és kötelezően előírták ezt a településszerkezetet. De az idő nem áll meg, bár néhol lassabban mozdul. Mint például itt, a hegyek között. Másfél évszázad alatt mindössze két utcát nyitottak a főutcára nagyjából merőlegesen. Azok is rövidek. A város felől érkezőknek először egy dombra kell felkapaszkodniuk, onnan éles kanyart véve leereszkedniük. Az út mellett, balra, öreg ház áll, nem túl nagy, eredetileg vályogból épült. A sárból és törekből vetett tégla jó építőanyag, még itt a hegyek közt is, a télen-nyáron párás levegő és a nagy esők ellenére, kitart akár száz évig. A házat az egymást követő tulajdonosok később égetett téglából épített falakkal bővítették, cseréppel fedték. Most garázs is tartozik hozzá, a telket alacsony kerítés, és azon túl árok választja el az úttól.
A múlt század hetvenes éveinek elején, konkrétan 1972.-ben szólított a haza. Behívtak katonának.
Katonaidőm egy részét Pápán töltöttem. Ott volt abban az időben Közép-Európa legnagyobb katonai repülőtere. Amint az katonáéknál lenni szokott, időről időre kivittek bennünket a szabad levegőre, esőbe, hóba, sárba, télen és nyáron egyaránt. Ezt katonáéknál, fene tudja miért, gyakorlatnak nevezik. Minket például Kenyeribe hurcoltak igen sűrű rendszerességgel. Ha száraz idő volt, a vörös por belepte mindenünket, ruhát, fegyvert napokig tisztogathattunk egy ilyen kivonulás után. Ha esett… na, arról inkább semmit.
Kerekecske, gombocska, ott gurul a konzervdoboz. A tányért elmostam, a lábast hagyom, nincs most kedvem vesződni vele. Beleteszem a tésztaszűrőt, mehet az egész a mosogatóba. Közben leverem a paradicsomkonzerv kiürült dobozát. Gurul, rálépek, kihajítom. Jöhet a sör.
Két, emeletes épület áll szorosan egymás mellett, gazos telken, törmelékhegyekkel és lomokkal körülvéve. Kinyitom a balkonajtót, az előbb a konyha ablakát is kitártam, hagy csapja ki a huzat a fokhagyma szagát. Eloltom a villanyt, és kilépek a kis erkélyre, az ósdi nyugágyon a csíkos vászon megreccsen, ahogy belé telepszem. Magam mellé teszem a hamutartót meg a cigarettás dobozt, rá az öngyújtót. Egyszerre próbáltam kicipelni mindent, az egyik sör lepottyan, hangos csattanással esik a kopott járólapra. Kerekecske, gombocska, ott gurul a sörös doboz.
Megütöttem egy embert. Régebben se fordult elő túl gyakran és mindig azt reméltem, ha megöregszem, egyáltalán nem történik velem ilyesmi. Békés természetű vagyok, a vitákat se szeretem, ha hangosabb szóváltásba botlom nem vagyok rest átmenni az utca másik oldalára. Ha nézeteltérésem támad valakivel inkább kidumálom magam, igazat adok az illetőnek, előfordul, hogy fejet hajtok vagy meghívom egy pohár italra. A diplomáciai csatornák közül még ez válik be a legjobban.
Ha kíváncsi vagy rá, de csak akkor, ha tényleg az vagy, mert ha nem, inkább szólj és akkor nem tépem itt a pofámat hiába, lenyomjuk ezt a sört és húzok a halál hajára, az asszony így is kitért már a hitéből.
Na figyelj! A gengszterváltás évében érettségiztem, a fater úszott az örömben, levitt a Kozmához, akkor még megvolt az a kis csehó a Kőris utca sarkán, mit mondjak, dicsőségesen beseggeltünk. Anyám vagy ötször megnézett bennünket, amikor az öreg Koltai hazatámogatott, mert nem hitte el, hogy azt látja, amit lát. Csóró fater azt hitte, megyek vele a gyárba, leteszem a különbözeti vizsgát és aztán elvégzem a technikus képzőt, minden oké, művezető lesz a fiából. Kurva nagyot csalódott, ami azt illeti. Júniusban kaptam kézhez az érettségi bizonyítványt, egy hónap múlva nem hogy gyár, de még munka sem volt, nem nekem, - nekem semmi -, de a faternak se.
Mentek a legények összekapaszkodva valami nyolcan - tízen az utca széltében, mert a gyalogjárón aligha fértek volna el. Arcuk kivörösödött, homlokukon csillogott a verejték, és a kis falu zengett a nótázásuktól. „Kelj fel betyár ne aluggyál! Éjfélt ütött az óra…” Ércesen, hangosan recsegtették a frissen tanul, alföldi betyárnótát. Felvidéki fülük most szokott hozzá az idegen dallamhoz, szívük most érzett rá a dal tartalmára. Amerre mentek, a házakban összenéztek, megcsóválták a fejüket. Mégis csak virágvasárnap… Néhol felháborodtak talán, igaz, jobbára az asszonyok. A férfiak megértőbbeknek mutatkoztak: – A Teplánszky fiú, meg a barátja.
A hagyományos lámpaizzó fénye meleg, barátságos. Az energiatakarékosé hideg, fehér. Halotti maszkká változnak tőle az árnyékok, éles szegletek lesznek a barátságos zugokból. Mély és sötét ráncok a bőr finom redőiből a szemzugokban, az ajak mellett a nevetőránc visszataszítóan elfeketül. Károly átnyúl az asztal felett, megfogja Klári kezét. – Ne törődj vele, majd megszokjuk. – Hidegnek, piszkosnak érzek tőle mindent. – De keveset fogyaszt.
Szemerkél a sűrű, apró szemű, hideg eső. Még ebéd után kezdett rá, elmosva a járda szélére kotort, városi levegőtől megfeketedett hó utolsó csíkjait. Megtisztul a város, most egy ideig csillog, kopottságát elrejti az ünnep. Ahogy lement a nap, a sötét meghozta a ködöt is. Ne valami vastag, áthatolhatatlan, sűrű fehérségre gondolj, ami betakarja a gödröket és elrontja az úton lévők kedvét. Nem, ez csak afféle városi köd, ami inkább hangulatossá, kicsit titkossá teszi az estét, sárga udvart vonva a himbálódzó utcai lámpák köré, megtörve a fényeket. Hol összetorlódik kicsit, hol meg elillan, és sejtelmes hangokkal tölti meg a szűk, sötét, józsefvárosi utcákat. Az emberek kinéznek az ablakokon, a fejüket csóválják és örülnek, hogy odabenn vannak, jó melegben. Szájukban a vacsora megelőlegezett jó ízeivel otthagyják az ablakokat, és a konyha irányába kezdenek szimatolni. Esetleg bort töltenek, vagy valami más italt, kinél mi járja ilyenkor. Sokat számít persze az is, ki, mit engedhet meg magának. A gyerekek játszanak vagy rendetlenkednek, lopják a cukrot a fákról vagy eltörnek ezt-azt, ahogy az karácsony-esteken szokás náluk.
Úgy képzelem, az ősznek száraz, barna és ráncos a keze. Olyan kis repedésekkel, mint a hársfák törzsén, kérgén. (Neked is feltűnt, hogy egyik-másik fának szinte bőre van?) Botorság, tudom, hiszen kérge van, de ezzel nem foglalkozom, mert akkor odajutok, hogy igyunk még egy kávét és hagyjuk az egészet a fenébe, végtére is micsoda gondolat ez? Keze, az ősznek? De én valahogy gyerekkorom óta így érzem, ráncos, és száraz, és barna. Milyen lehet az érintése? Na, látod, ez az, amit gyerekkoromban nem tudtam elképzelni. Egy kölyök, emberpalánta, csak a nyár kezének érintését érezheti, legfeljebb még a tavaszét. Már persze az anyai kéz simogatásán túl. Ide sorolandó még az apai – sőt, atyai – kéz érintése, természetesen, csak ha érintésnek értelmezzük a nyakleveseket és egyéb fizikai ráhatásokat, amelyeket az atya szinte napi rendszerességgel oszt ki fajfenntartása vásott gyümölcsének. (Jó, persze, tudom én, azért az atya is szereti az ő magzatját, rajong érte természetesen, de az atya nem csak olvasta, értelmezte is a Bibliát, abban meg ott áll: – „A büntetésnek pálcáját meg ne fékezzétek!”) Én bizony nem bántam volna, ha apám nem ennyire tájékozott a klérus dolgaiban, és főként, ha erről nem világosítja fel anyámat is.
Áll az ablaknál, bámulja a szakadó esőben ázó úttestet. A szemközti ház faláról a cseppek leverik a vakolatot, piszkos-sárga csíkban folyik a víz a megsüppedt gyalogjárón keresztül a kanális felé. – Micsoda ótvar. Bádogváros… - motyogja maga elé. Megborzong, becsukja az ablakot, orrát szúrja a függöny áporodott füstszaga. Hét végén mosni kell. Háta mögött csosszanó zaj, Magda jön a fürdőszobából, papucsa megcsúszott a konyha kövén, még nedves a kő, nemrég mostak fel. Megáll a háta mögött, átöleli. – Gyere feküdjünk le. Fáradt lehetsz. Nem szól, bólint. Fáradt. Az biztos. Magda csípője lágyan hullámzik, nyaka tövén, a válla felett a finom bőr enyhén szantál illatú. Hamar ellobban a vágy, összebújnak, egymásba fészkelnek. Fázó madarak összekucorodva.
Misi bepakol bőröndjébe. Szabályos négyzet alakú ingeit pontos fedéssel egymásra helyezi. Az egyiknek megigazítja a nyakát. Két szigorúan vasalt nadrág és az alsóneműk. Kettő pulóver, cipő. Egy papucs, egy törülköző. Misi lefekszik az ágyra. Térdhajlatai alá csúsztatja kezét és gondos mozdulatokkal összehajtogatja magát. Lesimítja az éleit. Nézi a plafont. Nincs senki, aki bőröndbe tegye. Megint marad.
Rátették a kezüket az utcákra. Az utcák felkunkorodtak. Rátették a kezüket az országra. Kormos, kiégett házak. Rátették a kezüket a fejekre. Vérben és hadrendben állnak. Az ablakok kitörtek. Az ajtókat nem lehet bezárni. Kasszáik vannak és vas villákban laknak a magaslatokon. Rézhúrokat feszítenek a futók elé. Száraz káposztareszelék a szívük. Tenyerük alatt elolvadt lelkiismeret. Lenyalják. Ragacsos testedet kullancshalomba mártják. Nyikorognak a síneken. Csigák. Okét mutatnak. Felnyitják fejedet. Dió az agyad. Nyugalmat akarnak, ezért eszik. Kitisztul a szemük, mikor beleélveznek a kútba. Az átlátszó, sötét vízben lassan merül a fehér ondó.
Nagy Zopán Mama vedd meg nekem (rajzolatok, képek, gesztusok 1998-2010)
mama vedd meg nekem
Nagy Zopán Skizológia c. kötetének olvasása közben
alvadt véred lassan táncol ében álmok ájulások kérlek ne nyúzz meg teljesen szirom alatt növekszik hatalmassá a favágó céltábla csőrével kárognak ájulások
olvadt vérted a hallgatás hornya hat almát nem akarok csak a reccsenést szeretném hallani az élet nagy villanyórájának kattogását hűvös szelek csoszognak viszonylagosan
felébredtem lila amnéziába varrva megőrölt a káromkodás imamalma ó krémkirály ó krémkirály hol a te kakaóvajad hol a te rémes franciád
táltosnak (utálatosnak) vallottam magam eddig a sörsátorban ültem ott vészeltem át Csien-lung tíz nagy hadjáratát mert nincs sors melyet le ne győzne a nevetés
ki mint nevet úgy arat kérlek szirom ne nyúzz meg teljesen favágó alatt nő hatalmassá a fa céltábla-álmok árulások és árudák mama vedd meg nekem a garudát
Nagy Zopán: ópapika (rajzolatok, képek, gesztusok 1998-2010)
ó papika!
montázs Nagy Zopán verseiből
a káprázat a pénz tulajdona mi van a héj alatt? mi van a héj alatt? mi van a héj alatt? a félrebeszélés-program esetlegességei a homogén hagyomány homályát hangsúlyozzák
ó papika te véres kapca! amott csak reccsen a titkos küszöb és csillagtalan éjen áttetsző fekete kendő az agónia útikönyveinek zuhanásai a hétköznapok semmijén át az egekig
(l)átható (f)alak alatti tantra-bitang s jött a vak pornószínésznő ösztönös ősz fürdőzött a tó felett belső tükörbe zuhant az áttetsző kavics énekét hallgatom
mi van a héj alatt? mi van a héj alatt? mi van a héj alatt? dolomit és mész dolomit és kész rozoga műanyag bevonatú rozsdásodó rugókkal nyikorgó félrevert fakutya az ember aki a káprázat tulajdona csitty-csutty-csuritty, csitty-csutty-csuritty
ezeken a fényképeken nincs karácsony nincs feldíszített karácsonyfa sem girlandok fagyöngyök krisztustövisek a képeken semmi sem utal a téli napfordulóra pedig máglyát rakni szép pogány s egyházi szokás
és egyáltalán van ezeknek a képeknek etimológiájuk?
hatalmas kövekkel körülhatárolt terület belül többnyire tiszta kvarcszemek tömege belül homokozóvödör és lapát és készen kapott formák hogy megkezdődhessen a váralkotás ja és ott vagyok én is és az árnyékom is ott van
a Bastille-ból a máglyára kilépő lélek rálép a földelő huzalra fiam maga bizony kötözött hús földi bugyit dörzsöl a nap de a láma nyugodtan ül a lámán a Bastille-ban nem talált jakot
legyen a vers a világé a kilincselés szellemében rossz helyre hozták a postást szegényt hamar letaposták ó vérsóvár kéjes szerepek makadámon göcög a madám
szenesült mértan dől el ó tökfilkó maga norvég sorvég és a pulóvere sem sorvégmintás most felfele száll a füstkegy fel a füsthegy tetejére munkahelyéről a Bastille-ból kilépő
montázs Weöres Sándor verseiből, születésének századik évfordulójára
kitört vadul a köd mögül a mindenható pillanat s úgy leng el életem mint lágy felhő a hold alatt beteg vagyok? vagy hulla vagyok? itt értem van a mozgás a nyugalom előbb-utóbb mindenkit elfelednek táncom előtted reszket
magamat magamból kiüríteném ércből van öntve aki boldog . hét tükörben nézd arcom tán most születtünk? vagy tán már hiányzunk? ne vállalj mást csak a teljes homályt éjjel ha lovak lépése dobban +
Ez a webhely a Google és a StatCounter cookie-jaival kínál szolgáltatásokat és elemzi a forgalmat.
Az IP-címed és a felhasználói ügynököd a teljesítmény- és biztonsági mérőszámokkal együtt
megosztásra kerül a Google-lal és a StatCounter-rel a szolgáltatás minőségének biztosítása,
a használati statisztikák elkészítése, valamint a visszaélések észlelése és megoldása érdekében.
A honlap további használatával elfogadod ezeket a feltételeket.
