Korányi Mátyás versei
Kézrátétel
Rátették a kezüket az utcákra. Az utcák felkunkorodtak.
Rátették a kezüket az országra. Kormos, kiégett házak.
Rátették a kezüket a fejekre. Vérben és hadrendben állnak.
Az ablakok kitörtek. Az ajtókat nem lehet bezárni.
Kasszáik vannak és vas villákban laknak a magaslatokon.
Rézhúrokat feszítenek a futók elé.
Száraz káposztareszelék a szívük.
Tenyerük alatt elolvadt lelkiismeret. Lenyalják.
Ragacsos testedet kullancshalomba mártják.
Nyikorognak a síneken. Csigák. Okét mutatnak.
Felnyitják fejedet. Dió az agyad.
Nyugalmat akarnak, ezért eszik.
Kitisztul a szemük, mikor beleélveznek a kútba.
Az átlátszó, sötét vízben lassan merül a fehér ondó.
konyhazöld
tűlevélágy hintalány
tűszemecskék izzanak
lábszár izzik gyufaszál
botorkálok mint a vak
ezt jól kifőztem
tűlevelek zöld versek
belém állnak megszúrnak
tepsihasfal nőt serceg
zsírjában sült kis dúvad
ezt jól kifőztem
tűlevélágy tintafolt
eltört gyertya sírdogál
szép asszonyom visszaszólt
viaszkönnye zöld bogár
ezt jól kifőztem
háborúban út vagyok
ég az arcom mint a fák
kerékbe tör kútba dob
teám bódult tintamák
ezt jól kifőztem
zöldfülű az értelem
szék támláján sapka sál
forradalmunk megterem
csókot ad ki visszavár
ez jól kifőztük
tűláng szelel szemtelen
szerelemben szenny terem
zöld az erdő zöld a csend
Isten engem Földre csent
ezt jól kifőzte
Megjelent: 2014-05-29 13:53:59
 |
|
Korányi Mátyás költő, szerkesztő, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
