Farkas Molnár Péter: Törtek
Ketted
Van-e szabálya a rizsfőzésnek? – kérdezték a tanítványok.
A kellő pillanat felismerésében keressétek – válaszolt a mester.
Most egy tanítvány sem főzi kétszer ugyanúgy az ételét.
Milyen furcsa. A keresés oldja bennük a halálfélelmet.
Harmad
visszalépni az időben ahhoz a hideg falú
széljárta házhoz a vakult ablakok sötétje
mögé állni a görbült gerendák alatt
visszaképzelni valamennyi bútort ágyat asztalt
széket neszt fényt és illatokat nézni lámpafénynél
varró madárhangú nagyanyám
megszédülni attól az éles fájdalomtól
ahogy tarkótáji nyilallással rám tör a felismerés
itt már nem csak élni meghalni sincs miért
Negyed
Hajnali pára, cseppekbe gyűlik a gyantaillatú
ágak hegyén. Még nem tél egészen, de a part
mentén hajlongó nádszálak tövén már
megfagy a víz. Lebegő ezüst tallérok.
Lassú vonat érkezik, kerekei a kanyarban
feljajdulnak, talán a nyarat siratják, talán a hótól
félnek. Nem tudhatom. Fásult állomásfőnökként
nézem a vagonok hosszú sorát.
A szerelvény utolsót döccen, megáll. Keserű akácfüst
lopakodik a puhára ázott, vörös levelek közé.
Sirály vitorlázik a part felé. Elhagyott
fecskefészekbe gömbölyödve alszik a csend.
Horpadt kolompként szól a harang, fojtogatja
a sűrű, novemberi köd. Rekedten zihál még párat,
azután elhallgat. Megdermed a szél, megdermednek a fények.
Fülsértő káromkodásnak tűnik a távoli nevetés.
Megjelent: 2014-05-29 14:54:27
 |
|
Farkas Molnár Péter (1952-2020) író, novellista, szerkesztő, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja
2014-től haláláig a Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat főszerkesztője. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
