VideóPosta Ákos István videója Keresés a honlapon: |
Szépirodalomnovember álmomban itt jártál nem figyeltem, te ültél mellém, kopasz fákat néztünk a ruhádra emlékszem nekem szakállam volt Könyvbemutatóra érkeztem egyedül. Leültem egy asztalhoz, és rendeltem egy teát. Szép csendesen gyűlt a társaság, amikor megérkezett három nő és kétségbeesett sápítozással megtörték a kávézó halk moraját. A „jaj hova üljünk le? Mert már nincs sehol hely!” felkiáltás arra késztetett, hogy jelezzem, én egyedül vagyok, és ha nem zavarja őket, leülhetnek hozzám. Nem zavarta őket. Egy idő után ők engem annál inkább. Női csacsogás kellős közepébe csöppenhettem bele röpke húsz percre, oly módon, hogy őket aztán tényleg nem zavartam, mert mindent megtudtam róluk kényszerszemlélődésemben. A távolban egy mókus fut át előttem az úton PSZICHIÁTER: Van, akinek betege van, van, aki betege valaminek... BESS-MAX: Ezzel meg mi a fenét akar, doki? P.: Már negyedórája mászkál fel-alá, a hamutál tele csikkekkel. Valahogy el kéne kezdenünk, nem gondolja? B-M.: Joe Cocker is meghalt, egy fekete angyallal vedelik a whisky-t az égi bárban, és rekedtre hallgatják magukat... Ray Charles is nyomja Freddy Mercury-vel, hallja? P.: Hangokat hall. B-M.: Ugyan már! New Yorkban élünk, itt mindenki kimerült. Az a jó seggű ügyvédnő is összezavarodott, azt hiszi, hogy a macskája beszél hozzá. Rohadtul magányos mindenki, ez van, doki. Gondolatjel figyelem hogy verődik vissza arcodon rück-wers Homlokon csókolom a múzsát. Selyem, cukor Manna angyal története A lakótelep esténként tele van csínytevő aprószentekkel, akik benépesítik a hallgatag alkonyokat, mint a zümmögő bogarak és amikor ricsajoznak, pontosan arra a pillanattorlódásra emlékeztetnek, amiről a nagyapám mesélt, amikor boldog gyermekkorát ecsetelte. Azt a szőke, göndör kislányt az első emeleten például Mannának hívták, akiről mesélni akarok. Öt évesen már alig látszott rajta, hogy nyúlszájjal született, olyan jól sikerült babaként megműteni. Tündérkének becézték a lépcsőházban, mert valóban úgy nézett ki, mint egy virtuális freskóról levált angyalmatrica. A maga nemében szép volt. Különös lény a sok átlagos külsejű nebuló között, és rendkívül barátságos stílust sikerült fölvennie a beszédben.. tócsavíz a nyelvemet töröd esetten összeállsz Este kilenc óra. Révész Józsefné készülődni kezdett az esti műszakhoz. – Megnézted a Zsuzsi házi feladatát, Jóska? – Meg, meg. Még a délután. – Légy szíves, menj reggel a piacra, és hozz egy kis tojást, tejfölt, káposztát! Esetleg főzhetnél valami ebédet, ha a mama nincs jól. – Mit, Jóska? Abból ugyan nem eszek! – biggyesztette le a száját Katzné. – Sze még egy normális rántottát sem tud csinálni. – Dehogynem! – szegült szembe nagyanyja véleményével Zsuzsa. – Apu mindent tud. Ha kell, főz, ha kell, gázt szerel, megjavítja a vízcsapot... – sorolta csillogó szemekkel. szurikátadal a szabadságról, a búzamezőről, és mindenről, ami méltósággal megtekinthető, megehető, valamint kinyalható a szurikáták a szabadságot kiváltképp szeretik
Mindig is tiszteltem az írókat, azokat az embereket, akik a semmiből képesek egy önálló történetet kanyarítani. A savanyú írókat is szeretem. Az embernek jogában áll savanyúnak lenni, de én csak azokat a savanyú embereket szeretem, akik nem divatból savanyúak, hogy mosolyt csikarjanak ki a nem savanyúakból, hanem valóban, lényükből jön a savanyúság. A valódi savanyúságot értékelem. Mert bizony, az élet nem habos. én aztán tudom. Ha most elkezdenék moralizálni, az olyan képmutató lenne, mintha Júdás trendi szakácskönyvet írna „Könnyen, gyorsan 30 ezüstből” címmel, úgyhogy nem fogok finomkodni. Ha a tömegben eltűnik az egyéniség, az nem mindig rossz. Szerettem volna eltűnni. Megvénül az ember Megvénül az ember. Jó ég! Megvénül az ember. Na jó. Megvénül az ember. Jól van. Megvénül az ember. Így jó. Nagy volt a feje, nagy rózsaszín gömb, vigyorral és pont szemekkel, alig orral, és fogta a kosár szélét, segített, segített apunak cipekedni, kapaszkodott erősen, és lépkedett szandálos lábaival, térdzoknis lábaival, szutykos lábaival, lépkedett előre, aztán, ha apu átvette a kosarat a másik kezébe, röpült egy félkört, és lépkedett hátra, vigyorral és pont szemekkel, alig orral, és gondolt anyura, a varró-anyura, ez az ez most valamiért megint nem Hát a Buci aztán egy fura figura! Tarkódon, egy Szeged környéki faluban áll a Sneci Csárda, ahová Aszfaltos Béla – vajmi kevés barátjának csak Buci – felszolgálónak jelentkezett egy hirdetés nyomán. A tulajdonos úgy érezte, az ölébe hullott a főnyeremény, hiszen Buci önéletrajzán ott állt feketén-fehéren, hogy több mint tizenöt étteremnél dolgozott már, vagyis sok vendéglátó egységet látott működni, és bizakodott abban, hogy tapasztalatait, tanácsait hasznosíthatja a hely felfuttatásában. Pedig ha leosztotta volna velük az addigi szolgálati idejét, rájöhetett volna, hogy a legtöbb helyen legfeljebb másfél hónapig lehetett alkalmazásban. Tegnap éjjel Tegnap ásít Tegnap riad Csak egy óra Hetente egy óra, A vonat ütemesesen és zajosan kattogott. A bent ülők tisztán hallották. A dohányzó asztalnál két lány ült, valamilyen regényt olvastak. Már régóta figyelte őket egy jóképű fiatalember. A lányok észre sem vették. Janinak tetszettek a lányok. Szép, kellemes tavaszi idő volt, május eleje s a szokottnál kicsit enyhébb a meleg. Este hatra érkeznek majd Kecskemétről Szegedre, az út felét már „lezakatolta” a vonat. Fél hat felé járt s egy megálló következett, méghozzá az utolsó. Egy tar fejű, huszonkét év körüli srác lépett be az ajtón s a lányok melletti üres helyre ült. A lányok rögtön kényelmetlenül érezték magukat. Beszédük visszafogottabb lett, nem nevettek már annyit. Konstelláció, alias Cage, Déry Tetten ért szavak. (Austin) Lebegő, pókháló-szerű szerkezetek. Intuitív vonások! Szívdöglesztő lakat a szájon, egy képzeletbeli plakát. Rózsaszín vaskulcs (vaskullancs) tipeg a beszéd viaszosvásznán. Kontraszt, walkid-zöld homály (füst, szcéna) közönyöd zöldje. Üvegkék hiány. Bezárt palack. Tézis-drog, szintézis-kúra. A romantika utáni vágytól vezérelve vagyunk naturálisak. A lelkiismeret patetikus díszletek között nem működik. Azért Isten ott is jelen van. Itt is. Mítosz és pátosz nem megy együtt. Az imaginárius klaviatúra billentyűkre bomlik a metafizika-szobában. A képzelet zongorája. Eszményi tűk, hangok. Cage libikókája. Schubert sakkfigurái. Kék-fekete márvány, géppapír. Eső kézirata. Nonszensz pocsolyák. Csak a képzelet felejthetett itt. (Kedves Bóóper!) Az értelem nem tud. Hanem elvesz. Erős pártázat a lelked. Timpanonok, oszlopok, szarkofágok. Tagadás-boltívek. Ha folyton csak emlékezel, így lesz. – Hallottátok, hogy meghalt az Ági?
Napuff, még egy ostorcsapás a pusztában. Harsog és vág. Vágja a csendet.
Ágit, ha nem is szerették, de megtűrték a környéken. Ő volt az egyik saját hajléktalanjuk. Mindig hozott valami apróságot eladni. Olcsón. Először senki sem akarta megvenni a portékáját, mert sejtették, hogy lopta. Ki adna egy hajléktalannak, könyvet, egy-egy cserép virágot, körömlakkot, vagy szemhéjpúdert? 
|
Negyedik fejezet: a szerelem és én, avagy a kedvenc ügyfelem, Tamás, a gazdag ügyvéd