Szeifert Natália: Éléskarma
Minden a legnagyobb rendben. A felső polcon befőttek,
a legfőbb téli édesség, mellettük lekvár, savanyúság, keserűség.
Mestergerendára kötve szárad a fűszer. Kicsit lecsípek
belőle, amikor úgy döntök, hogy a szégyent is élvezni fogom.
Mindenki ide jár a környékről levesért. Érett augusztusi
napfényt főzök bele télen, apró szelencékben ragyog.
Magokat szárítok a tenyeremen. A bőrömről párolog az
álom, kirajzolódnak rajta az utak, hogy bárki idetaláljon.
Messziről is érzik az illatom. A bekötőútra fordulva már
bizseregnek tarkóban, ha hajnalban fűszereset álmodtam.
Mesélik, hogy tudták előre. Fenyőmagot szórnak a terítőre,
feltűzöm a hajam, százhárman jönnek ma, tegnap számoltam.
Magamban dúdolok ringatódalt. Gőzben forgok, néha kiszalad
a számon a hangom. A mérgeket a hátsó sorban tartom.
Megjelent: 2014-08-04 21:51:37
 |
|
Szeifert Natália (Zirc, 1979) író, költő, szerkesztő
|
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
