Még nyugodt a pillanat Még ébred a gondolat És megszelidíti a csend moraját És színültig tölti a vágy poharát Most hajnal az alkonyat Most sorold az álmokat És megszínesíti a holnap a mát És szomjasan issza a fényt a világ Már teremt a gondolat Már áldott a pillanat
Tizenhét évesen szerettelek meg, mikor a derekam átölelted az előszobában és arra kértél, maradjak még, de nekem el kellett mennem apánk régimódi szigora és anyád rideg közönye elől. Addig csak nyűg és teher voltál, akit kapkodva rángattam végig a mellékutcákon, mert mindig későn keltem, de mégis titokban büszke voltam, ha az anyádnak néztek,
Emlékszel még arra a régi nyárra a Balaton partján Szabadi-Sóstón? Olyan kicsik voltunk mindketten, talán hatodikban vagy hetedikben volt, én addig sosem vettelek észre, onnan kezdve meg sokáig nem tudtam másra figyelni, aztán megint nem gondoltam rád, míg utánam nem jöttél a gimibe.
Lehetnél, mondjuk, egy szép, régi bútor; tálalószekrény, talán német barokk. Üveged csillogóra fényesíteném, citromillatú bútorviasszal dörzsölném be fádat, gondosan beolajoznám zsanérjaid, puha ronggyal törölném tisztára minden apró faragványodat. Hosszú órákat töltenék ápolásoddal és gyakran igazgatnám homlokomba hulló hajam. Aztán csak ülnék, fáradt kezem ölembe ejtve, és csöndben örülnék, hogy egy szobában lehetek veled.
Rossz szagú koldus a kapunál alig nyílik egy-egy tenyér bent vasárnapi áhitat a szent tanítás ennyit ér üres sapka, hideg szemek és hit, remény és szeretet az én hitem nem itt lakik ezek csak festett istenek.
Hittük, mi valóban erősek leszünk őszinték, igazak, szépek nem őröl szét hazugság és önzés súlyos malomköve – a múló évek mi nem hazudjuk szépnek a csúnyát jónak a gonoszt, okosnak butát mi nem mondjuk a láncra, hogy ékszer, s az igazság gyémántját adjuk tovább. Felnőttünk aztán, s hiába hitünk erősebbek már az érvek élni kell, dolgozni, nevelni gyermekünk a szép szavak semmit sem érnek csak belül vívjuk az utóvéd- harcokat sok aljasság ellen a végső csatát de karunk még erős, hitünk a régi: ha tiszta a szívünk, nem törnek át!
Végül a te erőd sem volt már elég elkopott vérted, mint halál mögött az ember kezem még tudja, ez cső, ez tár, ez agy a mozdulat megvan, de hol van már a fegyver mellyel, mint gyermek, szőnyegen játszottam s merészen nyújtóztam plafonig válladon nem reszketett lábam, ha mondtad: Ugorj!
sárga és vérarany palettán fényeid kikeverte, átfesti tegnapi harsányzöld világát láthatatlan óriás ecsettel, rendezi színpompás halál- tusád egy misztikus varázs;
fordít az idő tengelyén;
díszesen, szűzen, szeplőtelen elvéreztet fagyos tenyerén; kiszemelt téged egy Nagyúr, kiszemelt magának a Halál , vár az első éjszaka jogán, míg leterít, s magába ölel a tél.
Mikor az éjjel hajnalpírra vált, megkoronázza a parti ősplatánt megkérdem tőle, tanúm vallatom: Árnyékunk sejlett tényleg a vízen? A hullám-mosta térben ácsorogva tényleg léptünket látta összefonva míg elsimult a fényikrás föveny?
Ha nem vagy , a titkot kire bízzam? Milyen hazába, kinek írjam? Milyen motetta szent hevére, Milyen ezüstbe fürdő éjre, Milyen barbár, durva szavakra, Lódobogásra, lélekharangra, Milyen vajúdó állati testre, Milyen villámra, fergetegre, Milyen ugarba vetett magra, Milyen vulkáni tűz-salakra, Milyen kardélen kéklő fényre, Milyen irdatlan szenvedélyre? Égő könnyek, ha megerednek Milyen folyammal versenyezzek, Milyen áradás, lavina átok Rejtse magába elmúlásod, Zsombékjaim zsurlóhegyére Milyen apadó ártatlan vérre Hová rejtsem el hallgatásom Keresztre vert feltámadásom A fájdalmat mert szóra bírtam? Ha nem vagy, a titkot kire bízzam?
Íráshalmazt zokszóval sűrűn teleírva kap fel könnyeden, vág földhöz újra ez a tomboló időorkán, s úgy mossa el, mint játék-papírhajót a háborgó tenger.
Ó, boldog idő, mely még azt sem tudta: előbb van a bűntudat, mint a bűn, és a butaság paradicsomában minden tettre vált – elé-fölé-mögé- és főleg hátsó gondolatra nem tellett soha, benső beszéd se volt, ugyan, minek is kéne, kérdés se volt, de minden állítás előszöri az összes élmények közül, és élni jó, és élni tett, magunk is úgy vagyunk, cselekménye egy úrnak, s ha belegondolunk – máris ott a bűn, az én, összevetés, a miért.
Ez a webhely a Google és a StatCounter cookie-jaival kínál szolgáltatásokat és elemzi a forgalmat.
Az IP-címed és a felhasználói ügynököd a teljesítmény- és biztonsági mérőszámokkal együtt
megosztásra kerül a Google-lal és a StatCounter-rel a szolgáltatás minőségének biztosítása,
a használati statisztikák elkészítése, valamint a visszaélések észlelése és megoldása érdekében.
A honlap további használatával elfogadod ezeket a feltételeket.