Kabai Zoltán versei (lélegzet, kibillen, mi)
lélegzet
és nem azért
— dehogynem —
mert nem kerestek
csak fölöslegességed
teljes tudatában
nincs több jelzés
pára a sűrű levegőben
közelről is csak
alig látszik
mégis az egész
részévé kívánsz
válni legyen az
bármi és hallod
utolsó sor előre
fuss
és huss
kibillen
napos reggelen
bizonytalan helyed a térben
csak a kabátod simul rád
minden kétséges
elindulsz
mert menned kell
csak a végcél nem esetleges
vidám határozottakat kerülgetsz
mi
Végül is mi marad,
ha mindent egy helyre hordunk?
Szív, hús és fadarab,
kiigazított papírok.
Megjelent: 2015-02-05 08:00:00
 |
|
Kabai Zoltán (Szikszó, 1970) költő, író, performer |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
