Keresés a honlapon:

Petz György: Farkasrét

 
szépek a temetések – enyém mindegyik.
akit ott látok, hiányból célt kanyarít,
megölel a legfőbb szeretet jegyében,
arról beszél, mit máskor szégyellni illik.
 
a kántor beleénekel közhelyeket:
születéssel, elmúlással vagyunk tele,
megint itt állunk, akár tavaly, s ez így lesz,
míg végre akad ülő vagy fekvő helyem.
 
addig szétjárunk temetőt, félrelesünk:
díszes kő – miénk előtti számvésetű –
egyik sem archaikus apolló-torzó
–  meg nem változtatjuk, próbáljuk életünk,
 
gyerünk már: várjuk az előadást. szegény,
jó, halhatatlan istenek, esélytelen
helyünkben lennetek – bárgyú titkú mosoly
rajtatok, hiába arcotok, tétje nincs.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2014-08-05 09:42:25

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.