VideóA Fefe Szabó csatorna videója Keresés a honlapon: |
SzépirodalomLiszka hintája részlet egy kék Anyaja megfulladt. Könnyű az ég, mint a víz. A teste köré folyt és ő, akár egy véznára töpörödött bálna, kinyitotta a szemét. Eltévednek. Kisodorja őket egy vaskos hullám, egy elkódolt rezgés. Fekszenek. Mozdulatlan és súlyos teher a homok, akár a ravatali pokróc. Csak a szemük. Az marad nyitva. Kék. Nagyapa szerint a kék a legszebb szó. Azóta csak a tavaknál meri kimondani. Ott mindig csak ennyit mond, mintha a szemgödréből ásná a fényt. Boris Vian Kihallik a csillagok kattogása a bővérű asszonyságok zsúrfiúja körött lélegzet és nem azért és huss - Patatata, maga hány éves? – Úgy tudom, huszonkettő. Valahová bevésték a patkóm szegletébe is. – Én csak tizennyolc, de már elegem van a sok semmiből. Képzelje, manapság egy közmondás motoszkál a fejemben. – Na mondjad! – „A lovakat belövik ugye?” – Erről még nem hallottam. Mi az a belövés? VISSZAFELÉ Sötét az utca visszafelé Sötét az utca visszafelé Sötét az utca visszafelé System: értelmezhetetlen adás a ptkx 0 11 rendszer törmelékeiből 0.72, megfejtés folyamatban Part 1.
Titkos jegyzet, magam se tudom, miért
Az ő nyelvükön, az ő jelrendszerükben írok, amit tegnap óta más senki nem ismer, és nem is fog, hacsak nem tölt velük eónokat, ami a történtek ismeretében nem lehetséges. Ez annyit tesz, hogy ha megtalálod, nekiveselkedsz, megfejted valahogy írásom jelentését, szavakon túl, számodra értelmezhető értelem híján mit sem találsz. Szomorú. S hogy annak érzem, hogy egyáltalán érzek… de csak sorban! Néha nem volt kedvem felszállni a helyijáratos buszra, úgyhogy gyalog mentem haza a suliból. A legjobban azt szerettem és azt utáltam, amikor át kellett menni a Széchenyi úton. Ez kétszer két sáv, plusz a busz. Meg kell nyomni a zebránál a gombot, várni, hogy zöldre váltson a lámpa. Előfordult, hogy megfogta a kocsikat a kanyar fölötti lámpa, ami innen már pont nem látszik, ilynekor nem jött semmi, itt meg a gyalogosoknak még mindig piros volt. Vártam és figyeltem, hogy mikor lódulnak meg a többiek. Nem lehetett hosszan ellátni egyik irányba se, és mindig kicsit féltem, amikor elindultam, hogy valahonnan épp akkor jönnek ezerrel és pont belém rohannak. Nem tartják be a sebességhatárokat. Itt mindenki száguld, tudom. Anyám kicsi korom óta minden egyes alkalommal, amikor átkeltünk elmondta, hogy akkor sem lépünk le a pirosnál, ha úgy látjuk, hogy nem jön semmi. Azért én egy idő után mégis gyakran leléptem. november álmomban itt jártál nem figyeltem, te ültél mellém, kopasz fákat néztünk a ruhádra emlékszem nekem szakállam volt Könyvbemutatóra érkeztem egyedül. Leültem egy asztalhoz, és rendeltem egy teát. Szép csendesen gyűlt a társaság, amikor megérkezett három nő és kétségbeesett sápítozással megtörték a kávézó halk moraját. A „jaj hova üljünk le? Mert már nincs sehol hely!” felkiáltás arra késztetett, hogy jelezzem, én egyedül vagyok, és ha nem zavarja őket, leülhetnek hozzám. Nem zavarta őket. Egy idő után ők engem annál inkább. Női csacsogás kellős közepébe csöppenhettem bele röpke húsz percre, oly módon, hogy őket aztán tényleg nem zavartam, mert mindent megtudtam róluk kényszerszemlélődésemben. A távolban egy mókus fut át előttem az úton PSZICHIÁTER: Van, akinek betege van, van, aki betege valaminek... BESS-MAX: Ezzel meg mi a fenét akar, doki? P.: Már negyedórája mászkál fel-alá, a hamutál tele csikkekkel. Valahogy el kéne kezdenünk, nem gondolja? B-M.: Joe Cocker is meghalt, egy fekete angyallal vedelik a whisky-t az égi bárban, és rekedtre hallgatják magukat... Ray Charles is nyomja Freddy Mercury-vel, hallja? P.: Hangokat hall. B-M.: Ugyan már! New Yorkban élünk, itt mindenki kimerült. Az a jó seggű ügyvédnő is összezavarodott, azt hiszi, hogy a macskája beszél hozzá. Rohadtul magányos mindenki, ez van, doki. Gondolatjel figyelem hogy verődik vissza arcodon rück-wers Homlokon csókolom a múzsát. Selyem, cukor Manna angyal története A lakótelep esténként tele van csínytevő aprószentekkel, akik benépesítik a hallgatag alkonyokat, mint a zümmögő bogarak és amikor ricsajoznak, pontosan arra a pillanattorlódásra emlékeztetnek, amiről a nagyapám mesélt, amikor boldog gyermekkorát ecsetelte. Azt a szőke, göndör kislányt az első emeleten például Mannának hívták, akiről mesélni akarok. Öt évesen már alig látszott rajta, hogy nyúlszájjal született, olyan jól sikerült babaként megműteni. Tündérkének becézték a lépcsőházban, mert valóban úgy nézett ki, mint egy virtuális freskóról levált angyalmatrica. A maga nemében szép volt. Különös lény a sok átlagos külsejű nebuló között, és rendkívül barátságos stílust sikerült fölvennie a beszédben.. tócsavíz a nyelvemet töröd esetten összeállsz Este kilenc óra. Révész Józsefné készülődni kezdett az esti műszakhoz. – Megnézted a Zsuzsi házi feladatát, Jóska? – Meg, meg. Még a délután. – Légy szíves, menj reggel a piacra, és hozz egy kis tojást, tejfölt, káposztát! Esetleg főzhetnél valami ebédet, ha a mama nincs jól. – Mit, Jóska? Abból ugyan nem eszek! – biggyesztette le a száját Katzné. – Sze még egy normális rántottát sem tud csinálni. – Dehogynem! – szegült szembe nagyanyja véleményével Zsuzsa. – Apu mindent tud. Ha kell, főz, ha kell, gázt szerel, megjavítja a vízcsapot... – sorolta csillogó szemekkel. szurikátadal a szabadságról, a búzamezőről, és mindenről, ami méltósággal megtekinthető, megehető, valamint kinyalható a szurikáták a szabadságot kiváltképp szeretik
Mindig is tiszteltem az írókat, azokat az embereket, akik a semmiből képesek egy önálló történetet kanyarítani. A savanyú írókat is szeretem. Az embernek jogában áll savanyúnak lenni, de én csak azokat a savanyú embereket szeretem, akik nem divatból savanyúak, hogy mosolyt csikarjanak ki a nem savanyúakból, hanem valóban, lényükből jön a savanyúság. A valódi savanyúságot értékelem. Mert bizony, az élet nem habos. én aztán tudom. Ha most elkezdenék moralizálni, az olyan képmutató lenne, mintha Júdás trendi szakácskönyvet írna „Könnyen, gyorsan 30 ezüstből” címmel, úgyhogy nem fogok finomkodni. Ha a tömegben eltűnik az egyéniség, az nem mindig rossz. Szerettem volna eltűnni. Megvénül az ember Megvénül az ember. Jó ég! Megvénül az ember. Na jó. Megvénül az ember. Jól van. Megvénül az ember. Így jó. 
|
Negyedik fejezet: a szerelem és én, avagy a kedvenc ügyfelem, Tamás, a gazdag ügyvéd