Kelebi Kiss István: Csonka szonettek
Akik eddig vezettek, nincsenek,
s most,.................... lám megértem,
hogy mindent (amit nem is kértem)
vályúmba tettek; faljak kincseket,
…............ csodákat kisgyerek-
ként,......................................
s úszni-nemtudóként is legyek
legalább pancsoló …...............,
hogy csöppnyi okosságom rejtsem
koponyámba-göngyölt tekercsben,
s ha homlokom mögött, barlangfalon,
…........... látomás-űzte izgalom
bölényt festet, el ne felejtsem
valós paták nyomát a versben.
*
képek skanzenébe hordok
megőrzendő percet, dolgot:
halottak, élők: csoda-csonkok
állnak itt, másféle regulában.
Gombolyagban út, (amit bejártam),
érintések között szikrázó áram
…................................................
és vízözöni galambon a szárnyam.
Sárkány-ölések, királyfi-átkok,
tenyérben dübörgő rianások,
melyek minden csönd fészkei:
a lélek izzó körzőkészletei-
vel megszerkesztett látomások.
…...............................................
*
Egyetlen arc, mögötte árnyék
rosszul-exponált fim, vagy éppen Ő?
Csak lenyomat, vagy kitalált kép,
ami mögöttes? Vagy örök elő ?
Ki tudja? Mára összeforrt rég,
minden bolyongó, kósza emlék,
…............................................
egynyári fény lett. Nincsen évelő.
Hiába látok, ha nem nézek,
hiába látnak, ha nem néznek,
lapulunk, mint csúzliban a kő.
…............................................
…............................................
…............................................
*
Egy …...................
már nem-létező
préri felől, forgószél,
surrogó hegyező
indul, hogy kúposra
nyírja a jegenyéket
bennem. A táj foglya
vagyok. Itt....................
hiányok, semmik
…....................jelentik
az alapvegetációt.
Most az éjfelet csengik
a csillagok s angyalok festik
érfalakra, az utolsó stációt.
*
Valamit annyira akartam,
hogy ketté vált s bomlott
tovább. Süllyedt habban
s emelkedett romlott
egekbe. Fénylett s kormot
fújtatva,
….................. tükrök fényét
befújva rám-komorlott.
és lettem dobozbazárt
ős-camera-obscura-átok;
nincs már különb világ,
csak, amit a lyukon belátok.
…........................................
….......................................
*
Emlékmesterek tapétáznak
és dugulás elhárítanak bennem
a meszesedő vérerekben.
….........................................
Puhítgatják a prosztatámat,
rovart irtanak minden sejtben.
…...........................................
Ablakot mosnak: jobban lássak.
Teljes felújítás ez, talán ….....
ami elmúlt, az ma segíthet;
arc, érintések,szavak ihlet...
Maradt még szép, mi helyre billent?
….........................................
…...........................................
*
Ez volna hát a boldog
öregkor-elő, mikor
elfekszel karcsú, nyikor-
gó hintaszékeden s ok
nincs, hogy megzavarjon ott.
…........................................
Lelked már kikezdte moly,
s testedben vad patronok
robbannak és repeszek
fecskéi szíved felett
…............ miden ősszel...
Mégiscsak szép volna ez,
de így, vén karcos lemez-
ként recsegsz az Időben.
.
Megjelent: 2015-11-23 08:00:00
 |
|
Kelebi Kiss István |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
