Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Kelebi Kiss István: Csonka szonettek

 

Akik eddig vezettek, nincsenek,
s most,.................... lám megértem,
hogy mindent (amit nem is kértem)
vályúmba tettek; faljak kincseket,

…............ csodákat kisgyerek-
ként,......................................
s úszni-nemtudóként is legyek
legalább pancsoló …...............,

hogy csöppnyi okosságom rejtsem
koponyámba-göngyölt tekercsben,
s ha homlokom mögött, barlangfalon,

…........... látomás-űzte izgalom
bölényt festet, el ne felejtsem
valós paták nyomát a versben.

*

képek skanzenébe hordok
megőrzendő percet, dolgot:
halottak, élők: csoda-csonkok
állnak itt, másféle regulában.

Gombolyagban út, (amit bejártam),
érintések között szikrázó áram
…................................................
és vízözöni galambon a szárnyam.

Sárkány-ölések, királyfi-átkok,
tenyérben dübörgő rianások,
melyek minden csönd fészkei:

a lélek izzó körzőkészletei-
vel megszerkesztett látomások.
…...............................................

*

Egyetlen arc, mögötte árnyék
rosszul-exponált fim, vagy éppen Ő?
Csak lenyomat, vagy kitalált kép,
ami mögöttes? Vagy örök elő ?

Ki tudja? Mára összeforrt rég,
minden bolyongó, kósza emlék,
…............................................
egynyári fény lett. Nincsen évelő.

Hiába látok, ha nem nézek,
hiába látnak, ha nem néznek,
lapulunk, mint csúzliban a kő.

…............................................
…............................................
…............................................

*

Egy …...................
már nem-létező
préri felől, forgószél,
surrogó hegyező

indul, hogy kúposra
nyírja a jegenyéket
bennem. A táj foglya
vagyok. Itt....................

hiányok, semmik
…....................jelentik
az alapvegetációt.

Most az éjfelet csengik
a csillagok s angyalok festik
érfalakra, az utolsó stációt.

*

Valamit annyira akartam,
hogy ketté vált s bomlott
tovább. Süllyedt habban
s emelkedett romlott

egekbe. Fénylett s kormot
fújtatva,
….................. tükrök fényét
befújva rám-komorlott.

és lettem dobozbazárt
ős-camera-obscura-átok;
nincs már különb világ,

csak, amit a lyukon belátok.
…........................................
….......................................

*

Emlékmesterek tapétáznak
és dugulás elhárítanak bennem
a meszesedő vérerekben.
….........................................

Puhítgatják a prosztatámat,
rovart irtanak minden sejtben.
…...........................................
Ablakot mosnak: jobban lássak.

Teljes felújítás ez, talán ….....
ami elmúlt, az ma segíthet;
arc, érintések,szavak ihlet...

Maradt még szép, mi helyre billent?
….........................................
…...........................................

*

Ez volna hát a boldog
öregkor-elő, mikor
elfekszel karcsú, nyikor-
gó hintaszékeden s ok

nincs, hogy megzavarjon ott.
…........................................
Lelked már kikezdte moly,
s testedben vad patronok

robbannak és repeszek
fecskéi szíved felett
…............ miden ősszel...

Mégiscsak szép volna ez,
de így, vén karcos lemez-
ként recsegsz az Időben.

.

  
  
 

Kelebi Kiss István

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.