Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Somogyi Feri: Az utolsó nap

 

Jolánka élettelenül fekszik a kerítés mellett. Azután lassan megmozdul, próbál feltápászkodni. A szomszéd fiú odarohan hozzá, visszagyömöszöli kezébe a kistáskáját, kihúzza a pillangókést Jolánka bordái közül, majd közli, hogy nem is akar új mobiltelefont, és elfut.

Jolánka közben felkel, visszasétál a közértbe. A pénztáros rögtön három ezrest csúsztat a markába, utána Jolánka visszamegy a húspulthoz, ahol az eladónak odaad egy csomagot, az kibontja, és a zöld párizsit visszateszi a szép felvágottak alá. Köszön, Jolánka a kijárat felé haladva mindent egyesével kipakol a kosarából, és kihátrál az üzletből.

Visszatipeg a megállóba, és fellépdel a buszra, ahol zötykölődik egyik kapaszkodótól a másikig, végül megnyomja a leszállásgombot. Visszaül a kettes ülésre, előveszi új könyvét, a Ricardo szerelmes lesz címűt, és olvasni kezd. A busz kényelmes tempóban visszahátrál a temető elé. Itt Jolánka leszáll, megszokott virágosához, a sunyi arcú Lacihoz tipeg. Máskor mindig itt a legolcsóbb a muskátli és a krizantém, de most Jolánka kap pénzt, kisvártatva az üzlet padlójáról három szál kókadt kardvirág ugrik a kezébe, az öregasszony alig bírja elkapni.

A lendület viszi tovább, be a temetőkapun, egészen az 54-es parcelláig. Itt Jolánka belevágja a férje síremlékén álló vázába, amelyek rögtön lekonyulnak a márványlapra. Jolánka ezután addig rendezgeti, amíg a virágok szára szép egyenes lesz. Ezután vizet cserél a vázában, lehuppan a sír melletti padra, és az arcáról visszadörgöli a könnyeket a szemébe. Aztán visszasöpri a port a márványra, és virággal a kezében megáll a sír végében. Lassan kihátrál a temetőből, odaballag a virágoshoz, akinek odaadja a kardvirágokat, és az pénzt ad vissza, majd hosszasan beszélgetnek. Jolánka egyre rosszabbul néz ki, megkapaszkodik egy állványban, de csak elindul hátrafelé, és visszaaraszol a megállóig, ahol felkászálódik egy tömött buszra. Nehezére esik kapaszkodni, minden kanyarban valamelyik utastársának dől. Hiába figyeli az ülőhelyeket, ha meg is üresedik valamelyik, mire észreveszi, már el is foglalja valaki. Valaki más. Jolánka ennek ellenére egyre vidámabb, sőt határozottan jókedvű, amikor leszáll a buszról a rendelő előtt.

Amint belép, egyből sorra kerül. A fiatal orvos elgyötört arccal fogadja. Jolánka fél óráig beszél a szomszédairól, a férjéről, az unokájáról, a menyéről és a fiáról. Az orvos közbe sem tud vágni, úgy sorolja. Végül szívélyes arccal kíséri ki a várakozók közé. Itt Jolánka két órát üldögél, mire indulhat hazafelé. Közben három barátnőjének is elsírja bánatát, és új könyvének az elejére ér. Csüggedt tekintettel ballag a panelház felé, amelyben él. Háttal felfelé araszol a hatodik emeletre, ahol kiderül, hogy a lift már megint nem működik. A lakásban sötét van. Felkapcsolja a villanyt, lerakja a táskáját, aztán a fürdőszobában a kissé erős sminket visszakeni a kompaktdobozba. Törölközőbe temeti arcát, amely egyre könnyesebbé válik. Kihátrál a konyhába. Kinyitja a hűtőt, ül előtte a hokedlin egy percig, és visszacsukja. Behátrál a szobába, levetkőzik, bebújik a hálóingbe, aztán a takaró alá. Befúrja a fejét a párnába. Egyre kevésbé könnyáztatta. Jolánka leveszi a telefonkagylót az ágy melletti asztalról. Könnyes az arca. Minél tovább beszél, annál szárazabb lesz. És vidámabb. A fia hívja Amszterdamból. Azt mondja, nem most. Jövőre jön haza a családjával meglátogatni őt. Úgy döntöttek. Jól vannak.

Jolánka lerakja a telefonkagylót.

Hajnal van.

Megcsörren a telefon.

  
  

Megjelent: 2015-11-16 17:00:00

 

Somogyi Feri (Budapest, 1966) író, újságíró

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.