Videó

The Bewitched: Scene 1 (Harry Partch)


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Domokos Ágnes: Apám már nem él, amikor elhozom

 

Apám már nem él, amikor elhozom. Még felveszi az elavult szabású szürke öltönyét a besárgult inggel, amit a legutolsó válásán viselt. Három számmal nagyobb rá. Megkérdezi, vegyen-e föl nyakkendőt. Nem kell. Tudom, nem állhatja. A zakó alá magára húz egy szürke pulóvert, amit nemrég vásárolhatott a Mars téri piacon. Előre bekészíti a holmiját néhány nejlonszatyorba. Napokkal korábban kisuvickolja a félcipőt.

Olvasd el. Orvosi papírokkal teli tasakot nyom a kezembe. Később, ha hazaértünk. Olvasd csak el. Kibontom a négyrét hajtott zárójelentést. Fürkészi az arcomat. Majd keresünk jobb orvosokat. Kihagyok egy lélegzetet és egy nyelést. Azután mindegyikből egy ütemmel több lesz.

Gondosan bezárja az ajtót és átadja a kulcsot. Inkább nálad legyen. Nem néz szét. A babot leszedte, és csíkos vászontáskában hozza magával. Visszanézek a házra. Augusztusi fény siklik a falakon, pedig november közepén járunk aznap reggel. A kiskaput jól bereteszelem és dróttal kötöm a kapufélfához.

A halott apám beül a kocsiba.

Jó pénzért add el. A ház nem sokat ér, de keresik errefelé a telkeket, és ez príma helyen van.

Nem kell. Meglátod, tavasszal együtt veteményezünk.

Én már nem. Sípol a tüdeje.

Dehogynem.

Jöhettél volna előbb értem.

Én is most jöttem ki a kórházból. Kifogás valósan és időhúzás félelemből. Becsukom az ajtót az ülése oldalán.

Jobban vigyázhatnál magadra.

Néhány éve apám mintha szeretne. Vagy jobban szeret.

A vendégszobába ágyazok, a külön fürdőszoba mellett. A háziorvos helybe jön. Ápolónő hozza az infúziót.

Ti hol alszotok. Van hely bőven.

Nagy ez a ház. Szikrázik a szeme a harmadik napon. Most itt is szétveri a berendezést?

Este kéri a következő tapaszt. Nem lehet többet mára.

Az ősz december elejéig terpeszkedik fölöttünk. Azon a délutánon kihívom az orvost.

Vigyék be a kórházba. Nagyon szenved.

Ez már a vége. Miért nem hagyod, hogy itt haljon meg?

Nem akarom.

Félsz a haláltól?

Másnap reggel a kórházi szobában csontra és bőrre aszott testet találok. Éppen belépek, mielőtt a teljes csönd beáll. Egyetlen halvány nesz szökik föl. Elsuhan, amikor hozzá hajolok,

Itt vagyok. Megjöttem, apám.

  
  
 

Domokos Ágnes (Pusztaszer, 1956)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.