VideóPosta Ákos István videója Keresés a honlapon: |
Szépirodalomha csendben vagy és csillapul a forgalom szemmagasságból csak a hold ülhet már magas lovon Évtizedeken át tartó kiképzés, hosszú menetelés a labirintusszerű kazamatákon keresztül, fáradtan, megtörten, de megérkezett a lovag ragyogó páncélban. A tropemester laboratóriuma, töménytelen mennyiségű különböző flebotinumokkal, macguffinokkal és quest itemekkel volt tele. Az első ember megszületett. Az ajtón túl csattanás. Még egy. Sikítozás. Nem bírom hallgatni. Öblös férfihang. Azt üvölti, erről is te tehetsz! Felhangosítom a tévét. Mit tehetnék? Ezt a műsort már ismerem. Szinte szóról szóra. Most nemsokára újabb pofon jön. De azt már a kislányuk kapja. Tíz éve hallom, hogy ölik egymást. A férfi már a beköltözésükkor erőszakosnak tűnt. Először csak őt vettem észre, a felesége elbújt a hatalmas hája mögött. A bútorokat a nő vitte föl az emeletre, az egész lépcsőházban hallatszott, ahogy a dühödt férj sört követelt. fénytörés azt hiszed nélküled I. Nézd: az őszi táj Annabella elvörösödött. Érezte, ahogy vére alattomosan felfele kúszik kitágult ereiben, fülei szinte lángra kapnak, s ettől még dühösebb lett, amitől pedig még pirosabb. Azok röhögve elvonultak. Keze remegett, de minél inkább igyekezett elfojtani, úgy többi tagja is rázkódni kezdett. Tehetetlenségében hol kínzóit, hol saját magát átkozta. Annabella meghúzta magát, akár egy kullancs. A padló repedéseiben közlekedett, s gyűlöletet szívott magába. Talált egy elhagyatott zugot a könyvtárban, az etimológiai szótárak és a Jókai díszkötéses kiadványok árnyékában. Itt biztonságban érezte magát, de ismét rátaláltak. Egy csepp utoljára még megkapaszkodott szempilláiban, mielőtt a szakadékba vetette volna magát. Opus & Textus Na! Mintha az égbolt szakadt volna be. Akárha a feketerigó Fest. Ahányszor kezébe kerül a pamacs, övé a világ. Színt visz az éjbe. Ő húzza meg szegényes negyedében a százszínű lampionok fénycsíkját. A halhatatlan csendet csak a sercegő ecsetvonásai teszik valóssá: egy-egy jajsikoly, ahogy forog a kés az áldozat fillérekkel teli erszényében, az éhenpusztult lelke kisuhan az elernyedő testből. Minden csak tőle függ, a felelősség. Utolsó mozdulatával fehér habfelhőt és véres sugarakat pacsmagol az égre, majd elalszik. J.-Sz. Veronika festményéhez, szeretettel Két férfi ágál a fénypárás pesti síkon. Büszkén feszít ott Nikola Tesla, hogy kigondolta, Nagyapám, az egyszerű falusi asztalosmester kétféle embert ismert: a rendeset és a gazembert. A rendes emberek közé sorolta a zsidó fűszerest, Béla cigányt, aki a kocsmában hegedült, Filipet, aki lengyel menekültként házasodott be a falu egyik családjába, Sztanojovicsot, a vándorló asztaloslegényt, a drótos tótot, aki időnként megjelent fazekakat foltozni, meg Kossuth Lajost, akinek a fényképe ott volt a könyvszekrényben egy vaskos könyv első oldalán. Közös jellemzőjük volt, hogy valamennyien csináltak valami hasznosat, és nem csaptak be senkit. S ki volt a gazember nagyapám teóriája szerint? Mindazok, akik mások munkájából éltek, loptak, csaltak, hazudtak, s köpönyegforgatóként hasznot húztak mások hiszékenységéből. Ezek közé tartozott Hitler, Sztálin, Rákosi, a félkarú végrehajtó, Bóka Ferkó, aki a bolt elől ellopta a szánkómat, és Kanalas, aki a háború előtt leventeoktató volt, aztán az MDP megalakulása után egyszeriben pártvezetőségi tag lett a faluban. Az Úr lép be az életedbe, mint abszolút igazság. S eljön a pillanat, amikor lehajol. S nézi a teremtő a nyáját. Aki elfáradt, és aki gyarló. Jézus Krisztust, az Isten Fiát. Mikor én voltam a repülő, magasabbra szálltam, mint egy tízemeletes ház teteje. Pedig kezdetben csak a lépcsőn ültem, és ettem a lekváros kenyeremet, amit uzsonnára kaptam, és néztem, ahogy a többiek fociznak, nélkülem, mert mire kiértem az udvarra, már megvolt mind a két csapat, nem kellett több játékos, bár a kenyerem is odaígértem az egyiküknek, ha helyette beállhatok, de nem kellett neki. Visszamentem a lépcsőre, leültem, haraptam egyet, aztán bámultam a többieket. Alma Rálehelek. Pirosan feszülő héját tenyeremmel Három éve éltem Amerikában, Liát is ismertem már, akkoriban készültünk házasodni. Angol tudásomat elegendőnek éreztem ahhoz, hogy saját lábamra álljak, önálló üzletbe fogjak. Magabiztos voltam, pontosan tudtam, mit akarok és hogyan, csak egyetlen apróságot hagytam figyelmen kívül, közel sincs elegendő pénzem álmaimat valóra váltani. Csüggedten hagytam ott az ingatlan irodát, amelynek főnöke keményebb feltételeket szabott és jóval nagyobb összeget kért bérleti díjként, mint amire én számítottam. Nem rendelkeztem a szükséges pénzzel, s nem tűnt valószínűnek, hogy rövid időn belül képes leszek keresni annyit, ha megfeszülök is. Fejemben mindenféle elképzelések kavarogtak, észre sem vettem azt a férfit, aki az épület előtt megállított. Összerezzentem a hangjára, közelsége váratlanul ért. nem intek szorítsd karom szerelmem nem búcsúzom babám Vasárnapi ebédhez terített idő-nagyanyám. A fülledt, olajszagú konyhában a ragadós viaszos vászon terítőre pakolta a tányérokat, mellé a kockás szalvétát, rá az alumínium evőeszközöket és közben hangosan, fekete fehéren szólt a tévében valami régi magyar nóta. Nem volt vérszerinti rokonom az idő, sőt nem is ismertem egészen addig, amíg nem gondolt egyet egy márciusi napon és egy harapásra felfalta az eredeti nagyanyám. Aztán valahogy mégis megsajnált minket, ahogy szépen kiöltözve álltunk ott a sáros földkupac körül a virágokkal, meg a koszorúkkal, kitárta felettünk a végtelen-fehér szárnyát, és átvette ezeket a „nagymamás” szokásokat, mint a vasárnapi ebéd, meg a hosszú telefonhívások, amikor a kertről, az időjárásról, a szomszédságról, meg a rokonokról beszél, akikről azt sem tudom, hogy kicsodák. EGY MARÉK FÜST A dallam megöli a ritmust, Ne, ne, ne, ne nézzetek fának! A ritmus megöli a kompozíciót, Odakint nagy pelyhekben esett a hó. Harry Potter határozottan unta magát. Csak bámult kifelé az ablakon, és az olcsó kacsamájra gondolt, amit a hentesnél vett az előbb, és amit meg kell sütnie. Különben megromlik. Nem is tudja, miért vette meg, talán mert olyan ínycsiklandóan lötyögött a piszkos – fehér műanyag lábosban az üvegfal mögött. Nem tudott neki ellenállni. Így, december tájékán muszáj volt vigasztalnia magát valamivel. Valamivel, ami elűzi a sötétséget. És hát a nyugdíja is megjött. Akkor meg miért ne egyen kacsamájat. Leértékelve. Kalász Pista bácsinak, az első emelet háromból, például nem jött meg a nyugdíja. Mondta is, még a délelőtt, hogy fizess már egy fröccsikét nekem, Henrik szomszéd, én már csak így nevezlek, meg ne sértődj. Harry nem sajnálta a pénzt, két muskotályost fizetett a Pista bácsinak, bár fene mód csodálkozott az ízlésén. 
|
