VideóPosta Ákos István videója Keresés a honlapon: |
Szépirodalom1. Hányan tudhatják, hogy a hegyoldalban áfonyát szedő emberek kicsi, éretlen medvéket is a kosarukba raknak? A szívem egy szürke panteon, Valahogy átrugdaltak a szakmunkásvizsgán. Néhány nap pihenő, majd indulás. Szinte még le sem esett seggemről a szakma tojáshéja, máris a brigádban. Közömbös, fásult arcokkal találom szembe magam. Gyors pofavizit; ők lennének a brigádcsaládom. Kapásból kineveztek italhordónak; kitűnő söröscsicskává váltam alig egy hét alatt. Reggelente gyakran kellett szesszel előállnom. A zilált, félizmos, vadnyugati hős-forma Bandi bá’, aki szigora ellenére – mint később kiderült – igen jó fazon volt, mondta is: – Jól van gyerek! Töltsed azt a miafenét, újbelépő vagy! Állsz, mint a fületlen szamár. Igyál te is! A legelső munkanapomon a Közgazdasági Egyetem udvarát burkoltuk. Béla bá’, a szűkszavú, köpcös, mogorva brigádvezető felém vakkantott: – Szilárd, vagy mi a franc vagy! Menj, és hozzad gyorsan a fájront-kulcsot!
Hallgatagabb vagy a kőnél. Amit egykor lenyeltél, most visszafelé jön. Fogaid helyett fakó íny szab korlátot a szónak. Szemedben elszakadt diák keresnek fényt, fehér falakat.
Mindez még abban az időben történt, amikor a Szerkesztő a horoszkópok írását is rám bízta. Hiába tiltakoztam, nem vagyok én asztrológus, semmit sem tudok a csillagokról. A Szerkesztő gyorsan leszerelt. - Ne röhögtessen, mi az magának? Maga a kisujjából kiráz egy ilyen jósolványt, fantáziája van hozzá. A vénasszonyok szívesen olvassák, és két hasábot az is kitölt. Hiába néztem a kisujjam, mit tudnék kirázni belőle, nem volt apelláta.
AMPER-ÁLLATOK R.M. emlékének
Oly korban éltem… amikor a falu kutyái – mondjuk: Szentkirály- szabadján – beköltöztek a transzformátorok s éjszakánként ott nyüszí- tettek a kilowattokban: az ampe-rállatok…
Fiamnak Viszonylag nyugodtan élünk, a béke, a nagy séták és a kánikula ideje van. Anyádért aggódom néha, olyankor beköltözöm a szemeibe, mosolyának fáradt ráncaiba. Pillantása metsz és alakít engem, gyakrabban hozzám tesz. Megkomolyodtam. Idegen nyelven beszélek, de magyarul kell gondolkoznom ahhoz, hogy igazat mondhassak. Nem mondom, hogy szépen kell élni, ahogy azt sem, minden rendben lesz. Gyerekként úgyis minden örökké tart. Inkább játszom veled, újjászületek a szemedben akkor és ott, amikor szükséged van rám. A köztes időben meg leginkább akkor beszélek, amikor kérdeznek. Első nap még nem a téren ültem. Pár méterrel távolabb, egy zsúfolt kis kávézó teraszán ittam az ízetlen, híg kávét, és vártam, hogy a szomszédos asztalnál ülő lány végre megegye az utolsó tökmagos zsemléjét is, amiből halottfehér, vérszegény ujjaival csípett le csigalassúsággal mindig egy újabb és újabb falásnyi darabot. A teraszon túl közel voltak egymáshoz az asztalok, mi a lánnyal ugyanannak a napernyőnek az árnyékában ültünk, így bár szabadtéren voltunk, tudtam, hogy nem gyújthatok rá, míg be nem fejezi az étkezést, mert ha nem is szólna, biztosan rosszalló pillantásokat vetne rám, és én mindig is kerültem a feltűnést. Igazság szerint egyáltalán nem is nagyon szerettem mások előtt rágyújtani, mert ugyan mindig volt nálam cigaretta, csak nagyon ritkán, hetente, havonta szívtam el néhányat, és ebben a szokásomban sem volt semmi rendszeresség, ezért kifejezetten ódzkodtam attól, hogy bárki dohányosnak tartson. Két dörgés között mikor a gerle ellendítette magát és a várhatónál tovább rezgett az ág nem vettem észre mert álmokat kergettem pillék helyett pedig figyelnem kellett volna és nem csupán a villámlást látni mert két dörgés között a csönd is a vihar tartozéka Amíg az ember kisgyermek, csak annyit ért meg a mindenszentek misztériumából meg a halottak napi kultuszból, hogy van az évnek egy különleges napja, amikor megteheti azt, amit egyébként megtiltanak neki: gyufát vehet a kezébe, „tüzeskedhet”, meggyújthatja a vékony gyertyaszálakat.
Vésztőy vészes combtői, azaz ama hírös acél combfojtása
Mennyire ínyemre való, fegyvertűzről pattant, harcos menyecske, maga Brünhildácska, ó, jaj, ez a végzetes sújtású, csodás bal kar, - szegény Tammarg barátom-, hát ez óriási: óriási mégis álló dudák, meg a vékony derék/, meg az a malomkerék/ nagy és malomkerék/ kerek fenék/. Meccsoda szemrevaló, roppant erős, hatalmas, mégis finom és pazarformájú, villámgyors alezredesnői lábakat birtokol magácska, eddig ilyen tökéleteseket csak Vandácskán láttam, nyekerge Mirdroff. Ezért tette csonka fehér(személy) bohoccá, helyre kis nyomoréklánnyá, roppant ügyes, sikkes bicebócává, rettegett rokkanttá a lábszépség királynőt és bajnoknőt? Ez a gügyörésző, sunyi, ütődött csak Mirdroff lehet, nem-e? Ironizála Brünhildünk. Igen, Ördvigg Mirdroff ügynök vagyok, hát nem ismer?, ugye, hogy ismer, ne fogja fel ilyen melodramatikusan Vandácsk
HAIKU 7 1 Nem mond el. Nem ír. Az örökkévalóság. Fölmutat egy tényt. 2 A korongvatta a szökőkútba esett. Ahogy sminkeltél. Mély szurdok alján, mohos-páfrányos sziklafalak között futott a patak, erdő vette körül, és zöldre festette a víz tükrét. Odafönn emelték a várat, tornyokkal és bástyákkal, mikor hogy hozta a szükség vagy a szeszély. Heinrich azonban lent ült a sziklák alatt; a vízen és a fákon kívül semmi mást nem látott. Kevés volt a talált szépség, gyászos kedvén nem segített. Gulácsy álma
Hívatlanul nemtudomkik soha éjjel hajnaltájban jöttek egyre tüdőm vették fújtatóra szívemet ők dobbantották nyikorgatták egy mély kútnak gémjét vödör mélyben csattant szennyes véres vizet húztak csak én láttam a sötétbe mi csillan a mélyes mélyben Határok Feri terpeszben állt a „Teljesen Hivatalos Maros-forrás” felett, aztán beleköpött. Ez már a negyedik „Teljesen Hivatalos Maros-forrás” volt, mert itt, mindenkinek az folyik a kertje alján. Nem egyszerű, de érthető, hiszen ez egyféle népcsalogató attrakció, másrészről meg tényleg több patak szalad össze Marosfőn, hogy a végén összejöjjön az igazi. Az alkony leszűrése
Felfeslés vagy felsejlés, ahogy kibuggyannak az esték? Lecsorognak az égbolt öblébe, mint habjára vert tojás vére. Dunai-Morcos, küvé (2009) Bíbor, zárkózott illattal köszönt, melyen diszkréten sejlik át az ecet és az E233. Színében fáradt ételfesték, oxidált, túlbonyolított, gázolajos árnyalatok. Szájba véve közepes testtel találkozunk, melyhez kiegyensúlyozott szerkezet társul. Kicsit zárt savaival és a hígításhoz használt csapvízzel lendületes gyomorirritációt ígér. Szellős struktúra, kalmopirines asszociációkkal, erőteljes, de nem tolakodó seprő-jelenléttel. Viszonylag hamar végigszalad a bélrendszeren, kipisálva pedig csípős érzéssel búcsúzik. Karcsú, formatervezett műanyag kannája ölbe simuló, könnyen hordozható, hiszen a kupakja fogantyú is egyben. Ideális kísérője a disznósajtnak, a májkrémkonzervnek és az aszpartámos üdítőknek. A címkén egy vidám, vörös orrú paraszt ölel magához egy csapzott pulikutyát. A kiszerelés igen gazdaságos, hiszen 5 liter csak 490 forint. Borrégió: Csepel. erényvers akit kiterítenek a legritkább esetben 
|
