Csengődi Péter: Szívoszlopok
A szívem egy szürke panteon,
üres, mégis az otthonom.
Egyetlen, tágas szobája
minden restaurált bája.
A szívem egy szürke panteon,
nincs benne csend, csak nyugalom.
Oszlopait, mint az inda,
a város zaja körbefonta.
A szívem egy szürke panteon,
lüktet a fala, a szívizom.
Megjelent: 2016-11-06 08:00:49
|
|
Csengődi Péter (1983) szoftverfejlesztő, író, költő, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja
A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat egyik alapítója. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.