Császár László: erényvers
erényvers
akit kiterítenek a legritkább esetben
kel fel újra és jár csak elvétve fordul elő
hogy tiltakozik fellebbezést nyújt be
felsőbb fórumoknak ha kiforgatják foszló
felöltője lyukas zsebeit elrabolják
az utolsó apró fémpénzeket tőle
nem rúgkapál
az erényt nem egy kaptafára szabják milyen
unalmas is lenne az élet akkor mondják
aki megszületett az fura metamorfózison
megy át úgy kezdődik hogy hibának
lát erényeket később átmenet nélkül
észrevétlenül érdemmé a megbocsáthatatlant
dögevők között keszonban élet
és halál között átmeneti állapot
felfalni mindent ami cseppet sem ehető
gyűrűsujjat levágni pecsétes ékszerért
fogakat kiverni némi aranyért örök törvények
jegyében sürgetve terelgetni ékes husánggal
a gazdagon terített ünnepi asztal felé
jéghideg teremben a lakoma véget ért
asztalt bontottak az üres térben felettébb
puritán teríték fehér lepellel borított
hidegnek tűnő guruló fémtepsi
cseppet sem gurméknak való
Megjelent: 2016-10-28 07:00:44
 |
|
Császár László (Budapest, 1953) költő, újságíró, szerkesztő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
