Keresés a honlapon:

Csillag Tamás versei (Fiamnak, Mintha valahol elmaradtam volna, Izzó, őszi csipkebokron)

 

Fiamnak

Viszonylag nyugodtan élünk,

a béke, a nagy séták és a kánikula ideje van.

Anyádért aggódom néha,

olyankor beköltözöm a szemeibe,

mosolyának fáradt ráncaiba.

Pillantása metsz és alakít engem,

gyakrabban hozzám tesz.

Megkomolyodtam.

Idegen nyelven beszélek,

de magyarul kell gondolkoznom ahhoz,

hogy igazat mondhassak.

Nem mondom,

hogy szépen kell élni,

ahogy azt sem,

minden rendben lesz.

Gyerekként úgyis minden örökké tart.

Inkább játszom veled,

újjászületek a szemedben

akkor és ott,

amikor szükséged van rám.

A köztes időben meg leginkább akkor beszélek,

amikor kérdeznek.

Mintha valahol elmaradtam volna

Mintha valahol elmaradtam volna,

úgy nézek utánatok, emberek.

Látom arcotok, bevádolt álmaitok,

virrasztástól elpattant szemetek.

Megpróbálok emlékezni rátok,

értetek bámulok a napba.

Él bennetek valahol egy ország,

amit ráhagyhatok a fiamra.

Izzó, őszi csipkebokron

Egyszerű vagyok, s védtelen,

mint a tiszta szembogarak.

Szebb vagy, mint a bűn, mint isten.

És sokkal irgalmatlanabb.

Mint egy megígért lázálmot,

várlak. Túl seblázon, poklon.

Öngyilkos levelek vagyunk

izzó, őszi csipkebokron.

Csillag Tamás (Gyula, 1987), költő