Vers

(sárfelirat) Nagy Gáspárnak

egyszer majd el kell temetNI
és nekünk nem szabad feledNI
a gyilkosokat néven nevezNI!

iNG,
amit fel nem vettünk,
fehéren bolyoNG,
itt van helyettünk.
haragja
szelíden örök felettünk:
nem tettük, amit tehettünk,
kezünkre fagyott
minden meg se kezdett tettünk.
nincs egy szög se, mit helyretettünk.
egy váltás iNG sincs az a váltás,
üres történetté lett
minden áldás,

Hajsza

Korán kel
tesz-vesz
lohol
fejest ugrik a délelőttbe
bár késik a taxi
késik a délután
késik az este
éjszaka végre
utoléri őt
a kimerült idő

(kórházi ágyánál)

Csikó trappolásaid
itt most végetértek
ebben az orvosságszagú
házban, ahol morfiummal
itatják az életet, hogy
erőt kapjon még egy
nekirugaszkodásra,
ha jő a halálkocsis, aki
próbálkozik:
bírod e még szekerét
melynek istrángja
cérnaszálnyi?

Megjelent a Szívbolygód körül című kötetben (Cerberus Kiadó 1997)

valamikor volt ilyen: én-te. 
aztán múlt. és láttalak benne
apróra zsugorodva. és féltél, hogy
megbántod mostani alakod. 
én meg attól, hogy nem bírom majd
elviselni ahogy elszáguldanak mellettem a fák.
***
a szemem mindig követ. kétszer, egymás után.
falnak dőlve támasztom magam, 
karba tett kézzel, vigyázva 
nehogy egyszer is hozzád érjek.
mélység. mély levegő, alámerülés.
egy foszlány, hogy még látlak.
aztán toronyiránt ellentétes mozdulatok.
...ahogy végig rohansz a hajszálereken.
most újra érzem a nyár benned rekedt illatát.

Megtévesztő,

mint Halhatatlanok fejfáján a második évszám.

Helyi érték

Leveszem a haskötőm,
vigye el a kánya.
Nem baj, hogyha sérvem lesz,
tán a tököm bánja.

Öregember vénember,
mondhat bárki bármit.
Evés, ivás, széklet kell,
a többi nem számít.

az első varázslat ajándéka a téli szerető tutaja a parton
a tengeri szellő szenvedélyes csókjai Rapunzel orcáján
a második varázslat álomország pillanatfelvételei
a tengeri áramlatok hátán
jegecesedő festékgörgeteg, két arc árnyéka
a harmadik varázslat a nyári nap történeteiről szól
csillámlások, gyöngyből, aranyból és kristályból tervezett gyűrűk
a negyedik varázslat a néma falak kezdetéig megy
kalász biztatja a vándorló agyakat,
miért van ajtó a kagylóhéjon?

(elpazarolt nemzedék)

Térdre hát nem zuhanni!
Sok, amit tudunk, éppen annyi:
szükséges esküszegés.

Engedj el minden régi verset.
Jó volt szavakban bujdokolni,
ma régi lett minden, minden
elkopott ócska holmi:
most trágár és szabad az isten.
Nincs határ, kéznyoma ott páráll minden kilincsen –
létünkre bárki behatolhat:
tegnap tegnap volt, ma arcunkra szakad a holnap.
Arcunkat mint ázott plakátot, letépi.
Minden percünket újralépi, és
elvéti az összes elölelt szerelmet.

A gyerekvágó-verseny egész Európából vonzza a nevezőket.
Hatszázhatvanhat csapat üti fel fehér sátrát a sportcsarnokban.
Azért fehéret, mert azon jobban látszik ráfröcsögő a vér.
Mindenki kíváncsi, hogyan perzselik le nyitószámként
a polgármester egyetlen kisfiának szőke fürtjeit.
Érezni akarják égett Adidas cipőjének, Converse táskájának, 
Devergo farmerének, Puma pólójának szagát.

telekiabált buborék a város

időnként fény
cseppek csorognak a keretek szélén

a színfalak mögött
nyomnélküli múlt
kölcsönvett akarat
és acéltüskékkel letarolt tér

Fügefák kínálják gyümölcseiket békebeli kerítések megül. Itt a missziós papok háza, szemközt ódon apácazárda, Krakkóban láthatsz hasonlót.

a játék

folyton ismételni
amíg a játék véget ér
de a játék sosem ér véget
és nem lehet megismételni
semmit
az utolsó ítélet
a kártyák újraosztása lesz
gyakorold az esést
az egyensúlyát vesztett
nyeregből
sikoly
a fájdalmat csak utólag érzed

(Menni az úton kopott facipőben - Úton lenni: sosem érkezőben.)

Félek (kicsit? nagyon?) elindulni, de vágyom rá, inspirál, foglalkoztat, vonz, taszít,
értem és nem értem: érteni akarom.

(Nem én akarom, lassan elfoglal, megérteti magát velem.)

-

Hiszen rajta jártam mindig, itt volt a szemem előtt, a lelkemben!

Jó rádöbbenni az egyszerűre. S ha a döbbenet tudássá válik, még mindig nem ok arra, hogy kinyilatkoztassék. Hiszen az Úton (a tervezett úton) még végig sem mentem.

-

Ötvennégy éves vagyok, hány millió kilométer van a lábamban, a szívemben: ki tudja? Hiszen lépésszámlálót sohasem használtam.

A Nyúl és a Béka reszket a Holdban
égszínkék könnyük a nappali ég,
míg felhőtornyok tárulnak halkan,
harmaton sikong a Jáde-kerék.
Ledőlnek falak, egymáshoz szalad
űrbeli kristály, Tűzmadár-harang,
nyirkos és bús bolygók fény seregében,
meglelik egymást fahéj-ösvényen.

Most sárga homok, most végtelen tenger
hegységgé növő ős-szigetekkel,
bármelyik istenünk nézi a Földet,
pillanatoknak lát ezer évet.
Ég tetejéről nézve hazádra,
világnak hitted, most tűnékeny pára...
Mint bor, ha kilöttyen, mint elrepedt serleg,
özönvizünk ennyi az Égbelieknek.
Letörlik vagy mégse. Aztán hazamennek...

azonosíthatatlan
képtelen tárgy

ésszerűtlen eszköz
érthetetlen dolgokat művelnek vele

hosszú nyaka van
ennek a lénynek

feje lába nincs
csak hatalmas tora
rettentő potroha

nem mozog
csak ha mozgatják
brummogó hangokat ad ki
olyankor

Reszket a tündér, sűrül a felleg,
reccsen a villám, tépi a lelket.
Nyár szele zúdul nyalva a partot,
gondolatokkal benne viharzok.

Hullnak az almák, hullnak a körték,
sejlik az alkony, várom a jöttét.
Csendes a tó már, vörheny az égalj,
dombra simulva szól a rigódal.

Aphrodité álma

Karodból kard lett
Eszedből penge
Borotválod e földet
Kaszabolod jövőnket

A vírusirtó elvékonyodott.
Mondom: beavatkozás szükséges.

De nem engedi a maláriában elpusztult emlős, hogy beavatkozzak.

Ugyanígy Jerikó erős falai nem engedik, hogy trombitáljak,
a velőtlen nyár süket bozontja nem engedi, hogy szalutáljak,
a mozgó farúd forradásai nem engedik, hogy megízleljem
verítékemet,
melyre iszalagot fonnak a túlnemesített emlékek.

az idő mint fordított piramis
kifelé hajtogatott vonalak
kőhalmai az isteni akarat hágóin
a végtelennek hitt végtelen elénk tett jelzései
amikben csak annyi titok van
mint egy haldokló vérsejt oxigénhiányos elszíneződésében

titokban titkok után sóvárogsz
mert zavar a valóság pőresége
ahogy az első feléd közeledő meztelen nő látványában
ugyanúgy érzed magad most is
gyerek vagy még ahhoz hogy el tudd viselni
a rád ömlő bizonyosságok
tömény testszagát
súlyos mondanivalóval felmálházott pont van benned
mit háromnegyedszáz éve vonszolsz magaddal
kitehetetlenül