Szakállas Zsolt: A vírusirtó
A vírusirtó elvékonyodott.
Mondom: beavatkozás szükséges.
De nem engedi a maláriában elpusztult emlős, hogy beavatkozzak.
Ugyanígy Jerikó erős falai nem engedik, hogy trombitáljak,
a velőtlen nyár süket bozontja nem engedi, hogy szalutáljak,
a mozgó farúd forradásai nem engedik, hogy megízleljem
verítékemet,
melyre iszalagot fonnak a túlnemesített emlékek.
Mondom: aranybánya a trió,
élesítsd hát ki kézigránátjaimat,
de nem engedi a zsörtölődő szalma katedrálisa, hogy bepiszkítsam,
a fegyvernök, hogy célt tévesszek,
a síró reszelők vásári panoptikuma,
a lángokból okuló transzmitterek,
s a teknős háta, hogy elérjem a Himalája csúcsát.
Fémnél konokabb természetem üdítőket harácsol,
hogy ha eljön vendégségbe
az elszenesült rezsó, legyen mivel öntözzem a lapját.
Egymásba torkolló kocsitengelyeim
dúsítják az elixírt,
hogy ha egyszer eljön a Megváltó,
becsüseim komor makogásomat ne helyezhessék el
a hintaló alatt.
Megjelent: 2015-07-26 07:00:00
 |
|
Szakállas Zsoltnak (1965) költő, festő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
