Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

Nézem a fiaimat. Most
éppen azt a kettőt. Rend
van. Valahogyan letud-
tam magam.

 

Tudod, lassan megszületek újra.
A neveket most is Isten ujja írja,
hangra nem számítok, csak tőled.

 

Szóval, hogy vagyok én, és van az a másik. 
Az a másik, aki nem én, de helyettem nem
cigarettázik, és csakis jégbort iszik kupicá-
ból az olyan estéken, amikor félhosszú, fe-
kete haját a kontyból kibontotta. Igen, az a
másik, aki helyettem 23, és jégkéken ámul
minden férfiszót.

 

Csak nézlek. Tudod, ez a nap
sem más, mint az a sok előtte
d. Nem az, hogy nincsenek rá
d szavaim, csak, ha nézlek, tudo
m, az a nap sem volt más, ugyan
miért is ne néznélek téged 
másnak. Valaki másénak nézlek.

 

Tudod, mindig ugyanazt az egy
dalt hallgatom. Találkozni, lelni,
szembejönni, mosolyogni ránk.

Tudom, ez nem az a pillanat, a-
mikor elvörösödik a házfal. Ma
egyelőre még a székre ültetsz.

 

Hatás, fog

Az első sort a szádról írom. Ahogyan el-
keskenyedik. Senki földje. Ezernyi országgal
határos. A senki fia vagy te. Kezedben mindig
töltött a fegyver. Szuszogást kémlelsz, álmot
éberen, olyan álmot, amiben az első sor
soha nem bomlik fel.

 

Most az van, hogy nincs,
Akit. Hangyák futják be az
üveghegyet, mint én, ha
Téged sejtelek.

 

csak így: fáradt vagyok. az ablakban 
fenyők. a városban ábelek. rengeteg
arc, kéz. mozdul. nem szól, nem kér.
látod. lepereg.

 

(záporban)

szeretkezés hajnalban, aztán szeretkezés 
kávéval, amennyi cukorral kéred, pereg le 
rólam a mosoly - a fényben fehérebb 
felhő béget - megint fekete foga harap 
le egy szeletet a mégből -

 

meghajlanak a fák
derekuk reccsen
az égen még 
magasabbra szállnak 
a csillagok
bolondnak kéne lenni

 

Engem a helyek hagynak el.

Rezdülés nélkül, épp annyival
a föld felett, hogy az akadály-
talan mozoghasson.

 

Csak vonalak vannak. 
Tiszta égen száradó, 
nyári esték. Csak pár-
huzam, és számos ok 
arra, hogy miért.

 

Azt mondja, két sarokkal arrébb. Nem a Szürkebarát utca,
legyen inkább a Kossuth. 
Azt mondja, írt, neki. Egy nyert, egy vesztes csatát. Az 
egyetlen háborút.

 

és ami már rég nem neked szól.
a nyitott ablakú házak. a szűk
utcákban a szél. ahogyan a ki-
húzott zsinegen fehér szoknyám
lobog. ideje lecserélnem a 
zászlót.

 

Mielőtt elengeded a galambot, simogasd
meg a szárnyait. Ne etesd, a teli has csak 
zavarná röptét, hamarább fáradna ki. Ha 
a galamb már röpült előtte egyedül is, nem 
kell féltened. Bár mindig jöhet egy meleg 
áramlat, egy felhő, esetleg egy ragadozó 
madár. De ezek már tőled függetlenek. 
Te csak arról tehetsz, hogy a galamb mi-
képp indul útnak.

 

innen nézve homályos,

vagy csak
tested takarja ki, a szavak
óriásra nőnek, mindegyikük
bablétra

 

Szakura

- Monori Évának -

most írom, először, hogy cseresznye-
fa. nem virág, fa. lombos, ágas, törzs-
gyökeres. fa. nem a madár, nem a te-
tejére tűzött ég, nem a rajtad pihegő
csillagok. "csak" fa.

 

Birtalan Ferencnek

Az ég általában véve túl sokat mozog.
Fújsz rá kéket, lakkot, és ha már ragad,
mozdulatlan addig tartod, míg meg nem áll
magától úgy, hogy tovább már nem mozog.

 

Szöllősi Mátyásnak

Tényleg nem tudom eldönteni, felnőttél-e 
önmagadhoz. Nem az, hogy az évek, vagy
a centik nem stimmelnek papíron - már ha
valami, valamikor papíron egyáltalán stimmelt -,
hangulat van, mindössze ennyit tudok. Rólad.

 

Lobogás

A símaszk mögött,
lángoló utcakő mögött
egy arc van
és ifjúság.
Ott hit lobog,
amott a zászló,
s a mellékutcákban árulás.
S a jelszavak
tartalma is lobog:
hol jelent,
hol eltakar.
Szél fújja mind,
és agyakra, mint
óriásplakát ragad.
E szélben
úgy állok én,
lobogva, mint
ki fennakadt.
Önálló
öntudat,
ökörnyál
a pesti őszben.

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal