Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

égi játszótér*

a rádió portáján kifeszítve
a lélek mint szárítókötél
szememet annyira becsukom hogy
összenyomom az orrom
a költő a tökfehér papír

betelje-sületlen versszag van

 

ó a kínai nők *

az ég nyugat felé lejt
a föld kelet felé lejt

agyagból készített
emberfigurák
vagyunk csak

sárgalacsinok

*

 

gázálom

árva vagyok mint egy lányhaj
csíkos ruhában töltöm éjszakámat
az álmom lázálom
hőmérőtokban tárolj engemet

és rázz fel ha igazán szeretsz
lázálom kazahsztáni gázálom
meggyújtok egy fáklyát
aztán meg eloltom

bepillantok az író műhelyébe
kipillantok az író műhelyéből
senki ne gondoljon semmi rosszra
vajdasági kolbászos bab
ami itt rotyog

kiscsibém
farhátam tarthatnám többre
óriássá töpörödve
a villa fekete és nem apácazárda
a kés szeretetvendégségben a szívben

lapostányérban cukrozott
vért helyezünk ki
amerre a hangyák vonulnak
hangyákat helyezünk ki
amerre a hangyászsünök vonulnak

 

kísérjenek el*

hajamba mászott az éjszaka szépe
elkísérném egy darabon
ő lesz a feleségem
varratszedésig két nap
az ember legelteti a szökőkutat esőben
a többit majd otthon meséljük el
csak az inger lassú bennem

 

nem tudok elmenni mert túl közel lesz
nem tudok elmenni mert túl messze lesz
mert dolgozom mert ráérek épp
pedig szeretnék kérdezni a meghívottól
szeretném tőle megkérdezni dolgozom-e
jó lenne megkérdezni tőle jó este lesz-e
de ilyen közelről nem tudok éjjel hazajönni
pedig szeretném a kérdezőt is megkérdezni
hogy ott tudok-e lenni
a független irodalmi kikötő függőhídján
tudok-e lengő teher alatt tartózkodni
vagy legalább a verandára ki tudok-e menni
jó lett volna mindezt megtudni énnekem
de sajnos nem tudok elmenni
meg aztán ha el is mennék
otthon felejteném biztosan
a bemutatásra szánt alkotásomat
nem tudnám a boncmesternek átadni idejében

 

minden körülmények között ott leszek

örömmel értesítelek hogy aznap
minden körülmények között ott leszek
bár ezer kilométernyire vagyok magamtól
a meghívás későn érkezett jó korán
éppen vidékre utazom reggel korán
krúdy gyula nagyobb regényeit
és elbeszéléseit olvasom majd a hosszú úton
gondolatban veletek ott leszek én
tátott szájjal hallgatlak
kissé duzzadt orrmandulával és párás
olvasószemüveggel nézlek benneteket

 

Kuan Jin fején díszes korona

kis váza a hosszú élet írásjegyével
hasáb alakú párna peóniával és verssel
ecsettartón horgászó férfi
és aszkéta előtt hódoló személy

Kuan Jin türkizlila köntösben ül
kőcserép türkíz és lila mázzal
arcán és mellén
vörös hideg festés nyomaival

 

A megmérgezett virradat

Patkányméreggel behavazott
rózsákra virradunk
boroshordók gyilkosai
Lebegnénk a madárcsicsergés tetején
fürödnénk a nők hónaljánál eredő patakokban
s barátaink lennének az őrt álló útszéli fák
de a ránk szegezett gesztenyevirág-géppisztoly
elől akkor sem menekülnénk

*

Belsőnket csontszú dicsőíti
A kígyó méregfogát már kihúztuk
hiába
szelídségével mart meg
a csontig fedetlen múmia csalogat
akivé majd mi leszünk

*

Ereink még sebes sodrású folyók:

beleesünk
partra vergődünk
újra beleesünk

 

halak a földön

nálunk a halak a földön járnak
a mosónők korán felékszerezik magukat
a halállal
csak viccelek
mikor a folyóba vizelek
a ciános tiszába

csókra nyújtja fekete száját
a vízbefúlt hölgy
hasából újra megszületik a folyó
megszületik a pusztulás

elegem van már az elegáns nőkből
recsegő arccal tolatnak
a folyók fenekén

gyertyafényt
és fahéjillatot hoz a jeges angyal
elolvad tőle a jegesember
s lám a gesztenyepürében is
megvadult kukacok

aludj velem kedves
ébren maradok én is
majd szólok hogyha hallgatok

 

tájgyakorlatok viaszgyertyával*

nyáresti delírium
a horror vakui
oly nagyon szerettem
a cet gyomrában

gázláng
hófehér papírra
cipőmben a kavics
természetes ellenség

létszám feletti angyal
a babérligetben
a bohóc dala
halálgondola

testem viaszgyertyája
halottak apja
tengerpart
ady-kollázs

ostromgyűrűben
tájgyakorlatok
kányádi sándor
a világítótorony őre

a meztelen folyó
a fej nélküli asszony
mit gondol az öreg pisztráng
isten próbababája

a klikk
fénykép ezüst keretben
angyalhíd
a sánta kutya

a nyugati ablak angyala
a harmadik rendőr
tenyered ha csattan:
a magyar költészet antológiája

 

* montázs a 2003-as Ünnepi Könyvhét könyvcímeiből

 

 

Távolodni a szeretett nőtől véletlenül ittfelejteni magad
álmodban is könyvlapok közé rejteni a sokpénzt
betörő miatt (regényes életed van)
most születni mikor domborul a hold és éhes füvek tolakodnak a világra
fejedet majd benövi a hajnal (küszöböd mögött a szél szimatol)
még semmiből teremtettél még vízszemű vagy
önfeledt közönyös hipnotizált

 

 

Koszorú

(részlet)

7.
Lebegünk alá az örök tértelenbe
de ne hidd hogy pesszimista valék
nem áll tõlem távol a kényelem se
mióta felnõttem s lettem langalét
törpéknek közötte kosarasnak mokány
ily viszonyokból kiszorít a lélek
mely képzelet csak inkább füst és dohány
vagy tértelen ûrömnél is mélyebb
ne gondold hogy ûröm rosszkedv-szólam
mióta felnõttem valék minden jóban
benne noha kissé kívüle a kornak
irányaim forgó táblái között
vagyok a megtûrt és az üldözött
akit elmebeteg kutyák csaholnak

 

     
A Zerind egy Wunderkind –
ha éppen nem hisztizik.
A Zerind egy Wunderkind –
ha nem veri a padlót.
A Zerind egy Wunderkind –
ha nem lóg mindig nagyapán.
A Zerind egy Wunderkind –
mert ő az én unokám.

 

 

      
Még a világvége előtt
gyorsan hagyjuk el mi is
városainkat.
Amint azt a maják tették
annak idején.
Hagyjuk el Budapestet, New Yorkot, Tokiót,
ez tökijó lenne
a kukázók és a hitetlenek számára.
Pláne, ha úgy gondoljuk,
hogy a Hortobágyon
nem lesz világvége.

 

Úgy tűnik,
én mindig mozdulatlan vagyok
és mégis állandóan máshol
találom magam (találomra?).
Talán csak a talaj, a hely
vándorol alólam.
Talán csak az lehet,
hogy a Föld forog
és én gravitációmentesen
lebegek néhány centire fölötte,
aztán, amikor leteszem a lábam,
már máshol vagyok.

 


Egy kis törpe magyaráz:
jaj, de nagyon nagy a ház!
Nem költözhetem oda,
olyan mint egy palota.

Arra jár egy óriás
és meghökken – ez nagy ház?
Ha kisujjam tenném bele,
azzal lenne máris tele!

 

 

egy kerge fecske körbeszáll
a villanydrót fölött
karcsú teste ó ma este
frakkba öltözött

a villanydróton nagyban áll
a kergefecske bál
fecske trónon ül középen
kergefecske cár

 

 
Igen, te kértél egy
szép verset is.
Most aluszkálnál,
kérész-álmaid lesznek,
tudom.
Paplanod alá bújva
dúdolod az altatót
és altatnál engem.
Te ott vagy,
nekem is talán
ott kellene lennem.
Hallgatni,
amint álmaid eszegetnek,
lassan, s akár a kopók,
akár a kopogó-álmok
kuporognak bennem.

 


Ahol a presbiterek
ülnének,
most üresek a székek.
Nincsenek itt
vagy kicsordult belőlük
a lélek.
Elmentek?
Vannak még?
Vagyunk  már amott?
A nyelvünk él,
mi is vagyunk.
És én sem vagyok halott.

 

        
Ó, Elvira, amióta megszülettél,
szerelmes vagyok beléd.
Olyan aranyos kisbaba voltál
és a mai napig is kisbabucis maradtál,
bár dédelgettek, szoptattak eleget.
Kis bogaram, Elvira,
olvaslak, babusgatlak, etetlek,
elvi Elvira vagy, igaz,
hol vagy, hol nem vagy.
Kedvenc MÁV-menetrendem,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal