Császár László: egy földönkívüli naplójából
azonosíthatatlan
képtelen tárgy
ésszerűtlen eszköz
érthetetlen dolgokat művelnek vele
hosszú nyaka van
ennek a lénynek
feje lába nincs
csak hatalmas tora
rettentő potroha
nem mozog
csak ha mozgatják
brummogó hangokat ad ki
olyankor
mint egy másik
már feltérképezett állat
az ursus arctos
ezt a dolgot
nagybőgőnek hívják
tudtam meg később
egy önmagától mozgó lénytől
akivel egy fekhelyen
találtam magam
megtapasztaltam ebben
az univerzumban
az igazi kommunikáció
fekvő helyzetben történik
miközben egyikük a másikába
bedug valamit majd
kihúzza azt belőle
vagy fordítva
ő sem volt evilágról való
szóval a másik is földönkívüli volt
azt mondta roma
gondoltam
valami rettentő távoli
égitest lehet
tőle tudtam meg
azt a nagyhasú lényt
nagybőgő néven szólítják
tán mert igen sokat sír
ezt zenének nevezik a földlakók
volt ennek a másik földönkívülinek
egy őse
mesélte
falusi lagzikon ríkatta ezt az eszközt
egészen addig
míg egy lakodalom után
hajnalban megtalálták őt
egy vértől agyvelőtől
mocskos esőtől
lucskos árokban
szilánkokra tört bőgővel
péppé zúzott fejjel
nem mintha hamisan játszott volna
elvettek tőle valamit
ezen a tájon ezt pénznek nevezik
fillérkéket
nászi gázsit
találkoztam egy másik lénnyel is
aki ugyanarról a bolygóról jött
és szintén ezt
a lábatlan jószágot vonszolta
maga után
gyakorolni
gyakorolni
recitálta kántálta
prófétai hangfekvésben
ősz szakálla felett
szeme parázslott
fénylett
kézzel írott plakátot
ragasztott éppen
ütöttkopott falra
koncertje lesz mondta
invitált
közölte aladárnak hívják
mások pegenininek
kisszobájában ott áll
charles mingus bőgője
ezt mikrofonon kívül súgta meg
négyen játszottak
picinyke színpadon
megszámláltam
négyig még eltudok
annyian hallgattuk
a mennyei
földönkívüli
muzsikát
kérte írjak róla könyvet
aznap ment el
amikor leültünk volna
meghajolt
letette a vonót
végérvényesen távozott
félelmetes
improvizáció
az élet
nemkülönben a halál
mindenféle meglepetésekre
képesek ők kettesben
földöntúli duettben
köddé
füstté
semmivé vált
a végtelen
szüntelen
könyörtelen gyakorlás
agyonverte őt a közöny
felfalta a rák
bőgője egyben maradt
valahol lapul
és folyvást bőg
gondolom
vigasztalhatatlanul
hallhatatlanul
halhatatlanul
Megjelent: 2015-07-31 07:00:00
 |
|
Császár László (Budapest, 1953) költő, újságíró, szerkesztő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
