VideóPosta Ákos István videója Keresés a honlapon: |
Szemle
Beszélő kutya, a goromba szomszéd megszelídítése, detektívregénybe illő kalandok és még sok más. Sztárek Andreát színésznőként már eddig is ismerhettük. Most első könyvét tartom a kezemben. Persze a színésznők gyakran írnak könyvet, főleg önéletrajzot és szakácskönyvet. Sztárek Andrea könyve meseregény. A történetet Grizzly, a kis barna keverék kutya meséli el, aki azért kapta ezt a nevet, mert akkora a szíve, mint egy medvéé. Grizzly csodakutya, érti az embernyelvet. „Ajándékba kapott kistestvérei” ikrek, Mars és Luna, akik elvesztették édesapjukat. A kislány, Luna érti kutyája beszédét. Együtt izgalmas kalandokba keverednek, tolvajokat, betörőket fognak el.
Háromszor jelentkezett a Színművészetire, de minden alkalommal elutasították, legutóbb épp akkor, amikor Szakonyi Noémi Veronika Hat hét című filmjét forgatta, amelyben a főszerepet kapta meg. „Rendkívüli és sokrétű” – e szavakkal jellemezte később Román Katalin alakítását az isztambuli Boszporusz Filmfesztivál zsűrije, amikor neki ítélték a legjobb színésznőnek járó díjat. A közelmúltban a Magyar Filmkritikusok díjátadóján ugyancsak a legjobb női főszereplőnek járó elismeréssel jutalmazták. Hosszas várakozás után március 23-án végre a magyar közönség is láthatja a filmet, amely az örökbeadás témáját dolgozza fel, egy fiatal lány, Zsófi történetén keresztül, akinek hat hete van eldönteni, hogy mégis szeretné-e saját maga felnevelni gyermekét. Román Katalinnal ennek apropóján ültünk le beszélgetni egyebek közt arról, hogyan kapta meg a szerepet, milyen kihívásokkal kellett szembenéznie a forgatáson, honnan merített energiát a karakter megformálásához, illetve hogyan látja az anyák és a nők helyzetét itthon. Erőteljes alakítása alapján nehéz elhinni, de a fiatal színésznő tele van kételyekkel, örök pesszimista, ahogy azt magáról mondja. Mindeközben kendőzetlenül őszinte is, olyasvalaki, aki nem fél kinevetni akár saját magát sem. Tovább a fidelio.hu cikkére >>> Nem volt olyan régen, hogy Csatlós Asztrid végzett Pécsen, a Művészeti karon, festő szakon. A képzési időt vagy az iskolát talán tekinthetjük egynemű közegnek, és ha nem is mindig követhető szabályokkal, de távolabbról óvó állandósággal. Jóllehet túlzó a megfogalmazás, de a tanulóévek angolparki sétái (még akkor is, ha ez a szomszédos Balokány- ligetet és a mögötte elterülő kissé szlamos erdősávot jelenti) és a diploma után visszatért Szegedre. És kézzelfoghatóvá is tett egy lehetséges helyzetet: mi történik a művészhallgatóval, ha végez? Ezzel azt a kérdést élesítette ki, amivel ritkán foglalkozunk, a statisztika, számok, grafikonok pedig nem mondanak sok kézzelfoghatót egy fiatal művész sorsfordulóiról. Mindezt csak azért hozom fel, mert Asztrid is utal rá, Pécs után hazatért Szegedre, a boldogulás és a munka régi-új helyszínére, ami első nagyobb kiállítását, az itt látható Nocturnal predators című installációt ihlette. A cím szándékolt angolsága így egy kissé úgy hangzik, mintha filmet nézni indulnánk, vagy legalábbis, kisvártatva egy jól kistafírozott media-lab-ben kószálnánk 3D-ben nyomtatott tárgyak között – a humor több szinten is működik ezen a kiállításon. A realitás talaján létrehozott fikció pedig mindig nehéz mutatvány. Tovább az artmagazin.hu cikkére >>>
Dr. Horváth Nóra filozófus, a Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Karának egyetemi docense, a győri Műhely kulturális folyóirat főszerkesztője, 2021 őszétől a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Ösztöndíjprogramjának ösztöndíjasa. A Frenák Pál Abécédaire-je – Átjárások a filozófia és FrenÁk organikus mozgásnyelve között című kötete a tavalyi év során a Kortárs Táncért és Jelölő Színházért Alapítvány gondozásában jelent meg. A kötet dinamikus, jól vezeti a figyelmet, szótárszerű formája tizenöt fogalom áttekintését tűzi zászlajára, melyek egy alkotó eszköztárába, életművébe vezetik be az olvasót: nemcsak a Frenák Pál rajongók, hanem a kortárs tánc iránt érdeklődők számára egyaránt lépésről lépésre tárul fel a művész alkotói világa. Rögtön feltűnik a szerző témával kapcsolatos bensőséges viszonya, valamint az alkotóval lévő személyes és szakmai kapcsolata. Az életműből megértett, elgondolkodásra méltó mozzanatokat egységbe rendezve, érthetően tárja az olvasó elé: Horváth megtalálja az egyensúlyt a filozófiai és táncszakmai nyelvezet, illetve a közérthetőség között. Tovább a kulter.hu cikkére >>> Abból, hogy Hód Adrienn volt az előadás intim trénere, az olvasó már sejtheti, hogy jelmezre nem kellett költeni. Sőt, díszletre sem. Gyanítom, hozzám hasonlóan a többség az 1980-as filmből ismeri A kék lagúna történetét, kevesebben vannak, akik Henry De Vere Stacpoole regényét is olvasták. A film egyébként viszonylag hűen követi a regénybeli történetet a hajótörött gyerekekről és az őket tanítgató tengerészről. Aki a Dollár Papa Gyermekei azonos című előadása előtt kézbe veszi a színlapot, már gyanakodhat, hogy a (szerintem nem szerencsés) címazonosság ellenére valami teljesen mást lát majd, hiszen azon négy férfi színész szerepel. És valóban. De ez az előadás Ördög Tamás eddigi rendezéseihez képest is határátlépésnek tűnik. Tovább a kutszelistilus.hu cikkére >>> A kínai képzőművész, Ai Weiwei neve egyet jelent a monumentális alkotásokkal, a provokatív politizálással és a digitális aktivizmussal. Emellett filmet forgat, szobrászkodik, az építészetbe is belekóstolt, és mint most kiderült, igen jól ír. Egyfajta modern fenegyerek, akire akkor is figyelünk, ha nem ismerjük. Ahogy írja is: „Ha ragaszkodtok a jogaitokhoz, nem elég, ha zárt térben tiltakoztok. Ha anyátok ver meg, akkor sem segít a házban kiáltozni, ki kell menni az utcára, ahol a szomszédok is laknak.” Ezt a hozzáállást ma már az élet minden területén érvényesíti, dacára annak, hogy a börtönt vagy akár az életét is kockáztatja ezzel. Az 1000 év öröm és bánat című memoárja azonban jóval messzebbről indul. Szülei és nagyszülei életének legfontosabb állomásait bemutatva vezeti le saját gondolkodását, életmódját, művészetét, nem tagadva a zsákutcákat sem. Hamar megértjük, hogy a diktatúrát nem tűrő lázadó szellemiséget apjától, Aj Csingtől örökölte, aki költőként és grafikusként a kínai kormánnyal szembeni kritikus értelmiségiek körének egyik vezető tagja volt, miután Párizsban élt néhány évet az 1920-as években. (A könyvben több verset is idéz tőle, ezek Yu-Barta Erika, a szöveg pedig Lázár Júlia fordítása és Török Tünde szerkesztése.) Pablo Neruda személyesen hívta meg őt születésnapjára, és a fiatal Mao Ce-tunggal is kapcsolatba került. Tovább a konyvterasz.hu cikkére >>> Ajándékként jutottam egy CD-hez, amely – lévén szerzői kiadás – egyébként minden bizonnyal elkerülte volna a figyelmemet. Kár lett volna… Miként Verdi Az álarcosbál című operájában Oscar, aki „tudja, de nem mondja”, nem érzem kötelességemnek a szerző megnevezését. A megadott internetes elérhetőségek segítségével kinyomozhatják az érdeklődők… Léleknyomok – ez a felvétel címe, nyolc számot tartalmaz, amelyeket maga a szerző szólaltat meg, éspedig szintetizátorokon, valamint hegedűn. Művésznevén Gabreal, aki életével-munkásságával a saját (emberi és szakmai) környezetében minden bizonnyal sokat tesz azért, hogy ki-ki merje felszínre hozni a benne rejlő tehetség birtokában mindazt, amivel úgy érzi, közkinccsé (mások számára élvezhetővé) tehető. A kreativitás hangoztatása napjainkban rendkívül divatos (csakúgy, mint az innováció), ennek következtében némiképp nivellálódott is, hiszen óhatatlanul is „kopik”, hiteltelenedik, amikor indokolatlanul, pusztán népszerűséghajhászásból alkalmazzák. Egy fiatal szerző induló kötetétől talán – nem megalapozatlanul – elsősorban azt várja az olvasója, hogy az a felnőtté válás, a generációs válságok, dilemmák tükre, a szubjektum formálódásának lenyomata legyen. Taródi Luca versei – bár a kötet már a címével is alapul szolgál ezeknek a feltételezéseknek – ennél lényegesen tágabb értelmezési tartományt nyitnak meg. A kötet huszonöt miniatűrt tartalmaz, benyomásokat, mindennapi jeleneteket vagy éppen groteszk képzeteket – a hangsúly azonban a látásmódon van. A fiatalság érzelem- és gondolatvilágán keresztül az ember elemi, egzisztenciális válságának, a létezés időbeliségéhez fűződő viszonyának, a lét, az idő és az egyén rendszerének kérdéseit hangosítják ki. Tovább az ujforras.hu cikkére >>> A METUSCOPE-on tíz napig ingyen, online nézhetjük a Budapesti Metropolitan Egyetem végzett hallgatónak több mint ötven rövidfilmjét és animációs filmjét. Az animáció és mozgókép szakok hallgatói által készített legjobb munkákat az egyetem oktatói – többek közt Enyedi Ildikó, Pacskovszky József és Gauder Áron – ajánlják a nézőknek, a filmek többségét a fesztiválszereplések után most először láthatja a szélesebb közönség. METUSCOPE néven online filmszemlét hív életre a Budapesti Metropolitan Egyetem, ahol március 3-12. között bárki ingyen tekintheti meg a hallgatók legjobb filmes alkotásait. Az izgalmas, elgondolkodtató és szórakoztató animációs és rövidfilmek között nemzetközi díjnyertes alkotásokat is láthatunk, amelyek sikerrel szerepeltek többek közt a cannes-i filmfesztiválon, a Mediawave-en, az Euroshortson, a krakkói és a szarajevói filmfesztiválokon, a miskolci Cinefesten, a Verzió emberi jogi filmfesztiválon, illetve a Friss Hús és a BUSHO rövidfilmfesztiválokon. Tovább a filmtett.ro cikkére >>>
Vajon miért tűnik úgy, hogy ismét egyre fontosabb a kortársak – és nem csak a képzőművészek – számára, hogy az egzisztencia léttapasztalásáról kezdeményezzenek diskurzust? Jakatics-Szabó Veronika önálló kiállítása a K.A.S. Galériában. A környezeti tényezőkből fakadó életbizonytalanságok, egymást követő, egymásba fonódó válsághelyzetek olyan mértékben határozzák meg a kor emberét, hogy általános világnézeti bizonytalanság van kialakulóban. Sokan igyekszünk megérteni az összefüggéseket, van, aki nem vesz róla tudomást, van, aki iróniába ágyazott menedék után kutat, hárít, humorral tompít, a múltba réved, van, aki kiabál, és van, aki magyarázatot keres. Hiszen, ha értjük, kiszámíthatóbbnak tűnik a világ, előre láthatóbbnak a jövő. Ha pedig a lét bizonytalansága felülkerekedik rajtunk, a szorongásban, Heidegger szavaival „a mindennapi otthonosság szertefoszlik”, a szorongás megélése tehát az otthontalanság érzésével párosul, ami pedig szorosan köthető az identitás meg(nem)élésének lehetőségéhez. Tovább az orszagut.com cikkére >>> Weöres Sándor verseit valószínűleg minden magyar ember ismeri, ahogy Julian Tuwimot sem kell bemutatni a lengyel olvasó közönségnek. Életükben kevés a közös vonás: tíz év korkülönbség a 19.- 20. század fordulóján elég sokat jelentett, Tuwim zsidó polgári, Weöres birtokos család leszármazottja, Tuwim a világháború alatti menekülés után elismert, sőt ünnepelt költő lett, Weöres ideológiai nézetei miatt mellőzött maradt. Verseik, gyermekverseik azonban sok hasonlóságot mutatnak. Weöres és Tuwim is mesterien bánt anyanyelvével, kifejezetten keresik verseikben a nyelvi humort, a ritmusosságot, a játékosságot, a hangutánzást, törekszenek a szavak jelentéstaramának erősítésére azok hangzásával. Mindketten kísérleteztek a nyelv lehetőségeivel, Tuwim a modernizmus és a posztmodernizmus irányában, Weöres pedig az ősi, elemi verseket eleveníti fel, a vers zeneiségét helyezi előtérbe. Tovább a szlávtextus.blog.hu cikkére >>>
Beck Zoli, a 30Y frontembere február huszonharmadikán a veszprémi Papírkutyában vendégeskedik, méghozzá a Pannon Egyetem KultúrKlub elnevezésű rendezvényén, mely egyben a Holtszezon Nemzetközi Kortárs Irodalmi Fesztivál nyitó eseménye. Többek között ez adta az apropót, hogy leüljünk beszélgetni. Mégis, a csütörtöki eseményt spoilermentesen hagytuk, a cigány irodalomról – mely az est témája lesz – nem esett szó. A fehérvári koncert előtt találkoztunk, közvetlenül a színpadra lépés előtt. – Milyen lelkiállapotban vagy most? A zenésznek is, mint egy színésznek, át kell hangolódni? – Más helyzetben vagyunk, mint a színészek, nekünk egyetlen szerepünk van, ami ráadásul egybeesik velünk: önmagunk. Viszont meg kell találni, honnan, milyen lelkiállapotból beszélünk az adott este. A zenekar dolga, hogy az jelenjen meg a színpadon, ami éppen bennünk van. Nem hazudhatunk. Ha nincs jó kedvünk, nem kell úgy tenni, mintha majd kicsattannánk, ha fáradtak vagyunk, nem kell elhitetni, hogy frissek vagyunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy unott koncertet adunk, de azzal az énnel szükséges egybeesnünk, akik aznap vagyunk. Ezt kell megkeresni. Mindez egyébként már a hangbeállásnál összeáll. Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>
A pécsi Szent Donátus-kápolna Fotó: Cseri László A pécsi Donátusi út és a Fácán dűlő sarkán álló Szent Donátus-kápolna 1938-ban épült. Az egyszerű épület szépségeit, rendkívül érdekes fa mennyezetborítását mutatja be Cseri László fotóesszéje. A mostani kápolna helyén már 1938 előtt is állt egy régi fatornyos kis kápolna a szőlőhegyen, melyet Szent Donátnak, a szőlők patrónusának szentelték fel. A 362-ben vértanúhalált halt Szent Donát püspök kultuszát az 1686-ban a török uralom alól felszabaduló Pécsre és Baranya megyébe betelepülő németek hozták magukkal. A Szent Donátus-kápolna Brüsztle József szerint 1736-ban a környező szőlősgazdák jóvoltából a Pécs város nyugati oldalán fekvő Szent Donátus-dűlőnek is nevezett szőlőhegyek között épült fel. A hagyomány szerint azonban már a ferences plébánia alapítása előtt a környékbeli szőlősgazdák építették „azon jámbor szándékból, hogy a szent vértanú püspökben védőszentjük legyen, kinek közbenjárására szőleikről az elemi csapások elhárítását megnyerhessék”.[1] A szakirodalom azonban az 1736-os dátumot vette át, ám írásos forrás egyiket sem támasztja alá vagy cáfolja meg. Tovább a jelenkor.net cikkére >>>
Előfordul, hogy a kritikust a szakmai tudásnál-érdeklődésnél mélyebben érinti meg egy előadás; ilyenkor eldöntendő, hogy ellép-e a feladattól, vagy vállalja a személyes többlet-érintettséget, és éppen beleáll. Ez utóbbit választottam. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Ferdinand von Schirach előző darabját, a Terrort hét éve mutatták be a Katona József Színházban. Az író, aki eredetileg ügyvéd, abban a drámában is a jog és valóság ütköztetésében, illetve egymásra vetítésében utazik, mégpedig azért, mert ezek így együtt szinte mindig előtérbe tolják a morális aspektust, kivált a „normális”, vagyis átlagos polgár szemszögéből. Így van ez ebben az új darabban, amelynek Isten a címe, de ezúttal nem a világegyetem teremtőjét, hanem az orvost jelenti, akit ugyan inkább „fehér istenként” emlegetünk, mert bizonyos értelemben élet és halál ura ő. Illetve nem is egészen őt jelenti – és itt kezdődik a vitadráma libikóka-játéka –, mert istennek gondolhatja magát (vagy mások őt) az is, aki kötelező érvényű döntést hoz a darab fő kérdésében. Tovább a revizoronline.com cikkére >>>
A BME Művészeti Rezidenciaprogram zárásaként a 2022-es év két nyertes pályázója, Boruzs Ádám és Kocsi Olga március 8-án mutatja be alkotásait a Műegyetemen. Az eseményhez kerekasztal-beszélgetés is kapcsolódik, amelynek témája a technológiai innováció és a művészet kapcsolata. A 2022-es év elején a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) a műszaki és természettudományos ismereteket nyújtó magyarországi egyetemek közül elsőként indított művészeti rezidenciaprogramot. A Magyar Nemzeti Bank és a PADME Alapítvány támogatásával, valamint a Pro Progressione Alapítvány közreműködésével megvalósult program keretében évente két művész vendégeskedik az egyetem valamelyik tanszékén, laborjában, kutatási programjában, és saját eszközeivel reflektál az ott folyó aktuális kutatási folyamatokra. Tovább a kultura.hu cikkére >>> „Jobban érdekelnek a személyes igazságok, mint az érdek” – Interjú Lackfi Jánossal (Monostori Tibor)
Az írót, költőt, műfordítót az idő pergéséről, az ukrán háborúról, a tanárok helyzetéről, apolitikusságáról, az ökumenéről, a keresztény fundamentalizmusról, a csodákról és új regényéről kérdeztük. A Szabadság vándorai c. interjúsorozatunkból. Korábban Bod Péter Ákossal, Falus Andrással, Izsák Norberttel, Nádori Gergellyel, Pecsuk Ottóval és Bolba Mártával beszélgettünk. Az interjút eredetileg tavaly májusban terveztük. Sok idő telt el, és mintha évek múltak volna el, annyi minden történt a világban. Ahogy gyarapítjuk éveink számát, mintha gyorsabban múlna az idő. Minden évben mintha kicsit gyorsabban peregne le hatvan perc. Ön hogy érzékeli az időt? Igen, mindig ledöbbenek, milyen gyorsan múlnak a hetek-hónapok, bár visszagondolva mindig is torlódó volt az életem. Huszonegy évesen egyszerre voltam apa, férj, alkotó, egyetemista, cselgáncsedző, újságíró, szerkesztő, kritikus, pár év múlva magam is egyetemi oktató. Sok írókolléga mondja, hogy csak néma csöndben képes dolgozni. A legdurvább Proust volt, aki mindig öt hotelszobát vett ki, egyet középen magának, kettőt-kettőt kétoldalt a csendnek. Na, én akkor semmit se írtam volna, hiszen többnyire nem volt dolgozószobám, a gyerekek keresztbe-kasul szaladgáltak köröttem, időnként tüzet oltottam, békét teremtettem, orrot fújtam, tisztába tettem, enni-inni adtam nekik, ha kellett. Tovább a felszabter.hvgblog.hu cikkére >>>
Vajda Gergely az egyik legismertebb magyar zenész: karmester, zeneszerző, klarinétművész. Ismert még a szervezői és szerkesztői tevékenysége, fesztiválokat hív életre, koncerteket szervez és rendez. Személyesen az Óriáscsecsemő című báboeráját láttam-hallottam tőle először, feltűnést keltett az Esterházy Péter kisregényéből komponált Fuharosok című opera is. PRAE: Milyen közösségi zenei jelenségekhez kötődsz, felhasználod-e valamely nép zenéje vagy a populáris műfajok motívumait, vagy ezek milyen más módon hatnak rád? Minden, pontosabban bármely közösségi zenei jelenséghez kötődhetek, amennyiben az említett jelenség számomra érdekes intellektuális kihívásnak tűnik egy adott pillanatban. Első, 2004-ben keletkezett zenekari darabom, amely a Dűvő címet viseli, kísérlet arra, hogy a népzene és az etno-jazz bizonyos elemeinek rám gyakorolt hatását azok reprodukciója segítségével megértsem és feldolgozzam...
Márciusban nyílik az MMA művészeti ösztöndíjasainak programsorozattal kísért zárókiállítása A 2023. március 2-tól kezdődő, egy hónapon át tartó grandiózus összművészeti esemény mintegy 70 kortárs művésszel és 70 ingyenes programmal várja az érdeklődőket a Pesti Vigadóban. A rendezvény sajtótájékoztatóját február 15-én tartották a Centrál kávéházban. Az Essentia Artis a 2022-ben végzett MMA művészeti ösztöndíjasok zárókiállítása és programsorozata, amelyet első ízben 2023 márciusában rendeznek meg az MMA székháza, a Pesti Vigadó 6. emeleti kiállítóterében. A 2018-ban indult Művészeti Ösztöndíjprogramban az MMA minden évben 100, ötven évnél fiatalabb művésznek és művészetelméleti szakembernek nyújt három éven át havi ösztöndíjat azért, hogy a pályázatukban meghatározott művészeti vagy művészetelméleti célkitűzést megvalósíthassák. Az esemény során az építészet, a film- és fotóművészet, az irodalom, az ipar- és tervezőművészet, a képzőművészet, a népművészet, a színház, a zene és a művészetelmélet területén tevékenykedő alkotók mutatkoznak be. Kapcsolódások és elszakadások, párharcok és szerelmes, olykor erotikus összesimulások követik egymást. A szerelem, a párkapcsolatok sokarcúsága a táncelőadások (és minden más művészeti ág) leggyakoribb témája. Újat mondani szinte lehetetlen, de nem is ezért ülünk be egy, a szerelmet fő témának választó előadásra. Várhatjuk tőle, hogy felzaklasson, megrázzon, ráismertessen a saját életünkre. Hathat ránk az előadás kidolgozottsága, művészi minősége. Vagy egyszerűen csak jól szórakozhatunk – ahogy azt a jegyszedők és az előadás előtt a telefon kikapcsolására figyelmeztető bejátszások kívánják. Tovább a tanckritika.hu cikkére >>> Egy inzultálóan kifinomult felkiáltójel Határozottan ráfogsz a karmesteri pálcára. Előtted a teljes szimfonikus zenekar, akikkel már fél éve minden áldott nap erre a koncertre próbáltok. A kottád széljegyzetei emlékeztetnek az összes olyan fogásra, amitől ez a Te műved. A következő órákban a közönséget a kreatív döntéseid mágikus hatása alá fogod vonni. Te vagy Lydia Tár, a Művész. És nincs az a közönségben megcsörrenő telefon, ami az alkotásod útjába állna. Vagy mégis? Lydai Tár szerepét mintha Cate Blanchettre öntötték volna. Nem csak képletesen, hanem tényleg. Ha ő nem vállalja el, Todd Field nem készíti el a filmet, ezt a legelején leszögezte, mikor megkereste a színésznőt a szereppel. Blanchett elemi erővel vetette magát bele abba, hogy hitelesen adja át egy világhírű komolyzenei kortárs ikon minden rezdülését: a színésznő saját karmesteri vezénylése alapján adja elő a komolyzenei darabokat a film nagyzenekara, és zongorázni is megtanult olyan szinten, hogy az előadásmódjába egy vájt fülű zenekritikus se köthessen bele. Nem lepődünk meg, hogy Blanchett pályázik a szereppel az idei női főszereplő Oscar-díjára. Egyébként külön érdekesség, hogy a zongoratudását a budapesti Zeneakadémia tanárának, Virág Emesének köszönheti, ugyanis épp hazánkban tartózkodott, mikor a szerepre készült. Tovább a hetediksor.hu cikkére >>> 
|
