VideóPosta Ákos István videója Keresés a honlapon: |
Szemle
Gánóczy Mária festőművész tavaly, 95 évesen vágott bele az angoltanulásba, korábban pedig bosszúból tanult meg franciául. Vadvirágokat gyűjtött, gallyakat rügyeztetett, utóbbiakból ma már fák állnak budai kertjében, amelyen áthaladva kicsit úgy érezzük magunkat, mintha a mesebeli Titkos kertbe lépnénk. A társasházban már a lépcsőfordulóban olajfestékes dobozt találunk, a lakásba belépve pedig a falakon és az előszoba sarkában is képek sorakoznak, utóbbiakat fia, Breznay Pál készítette. Gánóczy festődinasztiából származik: az édesanyja, a nagyanyja, a nagyapja, sőt a dédanyja is festőművész volt. Amikor arról kérdezem, mi a receptje az élethez, honnan ez a vitalitás, azt mondja, sosem panaszkodik; ha lemegy a lépcsőn, nem azon gondolkodik, hogy fáj a térde vagy a háta, hanem azon, hogyan is fogja elültetni a piszkebokrot, aminek a terméséből jövőre szeretne enni, gyermekeivel, unokáival és dédunokáival együtt. Meglepett, hogy a szobába lépve El Greco Bűnbánó Magdolnája fogadott, az egyik kedvencem a mestertől. Ki készítette a másolatot? Az édesanyám, Krenner Amália festőművész. Egy időben jó néhány hiteles másolatot készített. Egy alkalommal a Louvre-ban dolgozott Raffaello Madonnáján, amikor meglátta egy amerikai gyűjtő a munkáját, és azonnal meg is vásárolta. Később több másolatot készített, aminek egy részét eladta, de sok portrét is festett. Az egyik fő műve a Teleki tér című kép. Tovább a fidelio.hu cikkére >>>
A Nem tudod, mi a háború egy Harkivban élő kislány mindennapjaiba becsapódó bombákat, és az azt követő menekülés napjait meséli el. A történéseket, a rettegés korábban ismeretlen és megszokhatatlan jelenlétét Jeva Szkaliecka napról napra jegyzi fel naplójába, úgy, ahogy megélte őket. A könyv fordítójával, Kustos Júliával beszélgettünk. Mi volt az előzetes elképzelésed, amikor a könyv fordítását elvállaltad, és mennyiben változtak ezek az első olvasás után? Hogyan készültél fel a feladatra? Talán sűrűbb, telítettebb szövegre számítottam. A könyv egy napló. Amit Jeva elmesél benne, az önmagában véve borzalmas, hiszen a valóságot írja le, úgy, ahogy az megtörtént. Egy nagyon fiatal szerzőről van szó, aki nem világpolitikai összefüggések, előzmények és következmények mentén látja a történéseket, hanem arról mesél, ami velük, a közvetlen környezetével, a saját életével történt a háború Ukrajnában megélt napjai alatt, illetve menekülésük során. Viszont amire rálátunk Jeva naplóján keresztül, életszerűségéből eredően érdekesebb, mint bármelyik tudósítás. Anne Frank naplóját körülbelül egy időben olvastam Jeva történetével, és sokat segített abban, hogy jobban bele tudjak helyezkedni egy tizenéves naplóíró kislánynak a fejébe, abba a lelkiállapotba, amit érdemes a fordítónak magáévá tenni ahhoz, hogy egyáltalán hozzá tudjon nyúlni a szöveghez. Tovább a litera.hu cikkére >>>
A világ számos pontjáról érkeznek majd Pécsre az árnyszínház jeles képviselői: áprilisban rendezik a II. Karakulit Nemzetközi Árny-Játék Fesztivált! Az április 1. és július 1. között zajló X. Színházi Olimpia keretében megvalósuló Bábművészeti Világtalálkozó részeként, Pécsett ismét megrendezik a II. Karakulit Nemzetközi Árny-Játék Fesztivált – tájékoztatta lapunkat a MárkusZínház. A kis pécsi teátrum már másodízben szervezi meg értékőrző és -teremtő céllal a belváros színházi tereiben az izgalmas rendezvényt, melyre április 19–23. között kerül sor. AZ ÁRNYAK TEHÁT ISMÉT ÉLETRE KELNEK PÉCSEN. A szervezők azt ígérik, egy nyitott, rendhagyó fesztivállal készülnek, ami nem csak a fellépők számára és az egzotikus előadások felsorakoztatására koncentrál, hanem arra, hogy bemutassa a kultúra történeti vonatkozásait, valamint inspirálja a résztvevőkben lévő kreativitást és alkotókedvet. Tovább a pecsma.hu cikkére >>> Palatinus Dóra 'Lehetséges jelen' címmel két eltérő művészeti ágból vett munkáit állította ki a Pécsi Galériában. Fotográfiák és plasztikák, szobrok szerepelnek együtt. Nagyon eltér e két művészeti ág anyagaiban, lehetőségeiben, problémáiban. Kíváncsivá teszi ez rögtön az embert, hogy milyen kérdések azok, amelyeket közösen tudnak felvetni, és milyen is az a jelen, amelynek lehetőségét állítják. A Pécsi Galéria kiállítótere meglehetős egyértelműséggel vezeti a nézőt, sorolja a címadással nem elkülönített műveket, így először a fotográfiákkal találkozunk. Palatinus Dóra fényképészként is szobrászati érdeklődésű, ez világos. A szobrászat két nagy, a művészet kezdetétől meglévő alapkapcsolódása közül, őt nem a szobor és az emberalak, hanem a szobor és az épület viszonya érdekli. De nem is a szobor és épület kapcsolódásai, hanem modern felfogással, az épület mint szobor. Tömegforma, szerkezet, a vázak által megformált geometrikus alakzat, a forma által bezárt tér, a tömeg által uralt tér, a lépték változásának eredményei – ezek az építészet és a szobrászat érintkezései e képeken. Tovább az artportal.hu cikkére >>> Vannak benne versek (melyeket természetesen Micimackó szerez: kicsit profibbak, és persze kicsit sterilebbek, mint az eredetik) TOVÁBBGONDOLÁS ÉS ÚJRAÉRTELMEZÉS Annyi rossz, nyálas Micimackó-rajzfilmet voltam kénytelen megnézni az elmúlt években, hogy igen nagy kételyekkel a szívemben vettem kézbe Jane Riordan könyvét Mark Burgess illusztrációival. Hm, savanyogtam, hát az illusztrációk éppenséggel elég jók, de a szöveg nem tud(hat) olyan színvonalú lenni, mint Milne szövege, nem beszélve Karinthy magyarításáról, amelyik külön kis hangulatuniverzumot képez nyelvezetében is, amelybe be lehet… kuckózni. Egy picit ugyan valóban nehézkesen indul a történet (itt jegyzem meg: az eredeti is), de aztán elképesztően megtalálja a hangját, és teljesen valid előzménytörténet lesz belőle: a könyv ugyanis azt veszi számba, hogyan kerülnek a Százholdas Pagonyt benépesítő különböző állatok Róbert Gida birtokába, hogyan ismerkednek meg, és hogyan kezd el játszani velük a kisfiú. Tovább a librarius.hu cikkére >>>
Magyar költőként Zalán Tibor, külföldi műfordítóként Peter V. Czipott kapja 2023-ban a Balassi Bálint-emlékkardot. A nemzetközi irodalmi elismerést jövőre a 27. alkalommal adják át, a hagyományokhoz híven Budapesten Bálint-napon – közölte szerdán Molnár Pál, a díj alapítója és a Balassi Kard Művészeti Alapítvány elnöke. A méltatás szerint a 68 éves Zalán Tibor több műfajban alkot, számos verseskötete jelent meg az elmúlt évtizedekben. Műveiért jelentős díjakat kapott, elismert alakja a magyar irodalmi életnek. Továb a kultura.hu cikkére >>> A 2023-as Oscar-jelölések bejelentését követően egy, a filmipar perifériájáról érkezett függetlenfilm kavarta fel Hollywood állóvizét. A To Leslie visszafogott felépüléstörténet, amin valósággal átragyog Andrea Riseborough, akiben akarva-akaratlanul az átalakuló Oscar-kampány arcát fogjuk látni ezentúl. Hollywoodtól távoli, végtelenül szerény függetlenfilm rég nem került úgy a médiafigyelem középpontjába, mint Michael Morris debütáló rendezése, a To Leslie. Pedig a film (az elmúlt hetek fordulópontjáig) azon kisköltségvetésű, alacsony impaktfaktorral rendelkező filmek útját járta, amelyek egy szűk réteg elérése után hamar feledésbe merülnek. A To Leslie az austini South by Souhtwest (SXSW) fesztiválon mutatkozott be, később egy függetlenfilmeket forgalmazó cég vette szárnyai alá. Limitált vetítési kapacitással 27 ezer dollár bevételt hozott Amerikában, ami stúdiós perspektívából roppant parányinak számít. Aztán az Oscar-szezon alatt valami megváltozott: A-kategóriás filmszínészek – többek között Jane Fonda, Cate Blanchett, Edward Norton – kezdték el dicsérni és az Akadémia tagjainak figyelmébe ajánlani a To Leslie főszereplő színésznőjének, Andrea Riseboroughnak az alakítását nyilvános megszólalások vagy közösségi médiában megjelenő posztok formájában. Az viszont még a legtapasztaltabb Oscar-elemzőket is meglepte, hogy Riseborough január 24-én végül valóban eljutott az Oscar-jelölésig. Tovább a filmtett.ro cikkére >>> Hegyen-völgyön robog velem a busz, mire a Pesthidegkút-Ófalu szívében található Klebelsberg Kultúrkúriához érek Mara Kinga Villő kiállítására. Az intézmény egyik földszinti, köralakú termében fogadnak erőteljes színvilágú képei, Jézus keresztútjának stációi, egészen újfajta megfogalmazásban. Ennek a miértjéről, motívumokról, a színek szimbolikájáról kérdeztem az alkotót, aki a sorozat megszületésének a nehézségeiről is mesélt. Mara Kinga Villő festőművészként végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Alkotásai személyes élményekből, érzésekből merítkeznek. Olajjal, akvarell dolgozik, monotípiákat is készít. Művei figurálisak, ám nem realisták, az absztrakt festői megoldásokat szereti szembeállítani a valóság ábrázolásával. Vissza-visszatérő témái az anyaság és Szűz Mária alakja. Fontosnak tartja újra fogalmazni és megőrizni hazánk népművészeti mintakincsét, kultúránk motívumait, sajátosságait. – Tizenöt stáció című új tárlatod keresztút sorozata más megfogalmazásban dolgozza fel Jézus Krisztus kínszenvedéseit, mint ahogy szokták. Hogyan? – Jézus szemszögéből nézve ábrázolom a Keresztút stációit. Jézust csak az árnyéka jeleníti meg, melyet a hátulról jövő fény rávetít az elé táruló látványra. Jelenlétét a vörös, áttetsző árnyék sugallja, ő nem látható a képeken. Halála után csak önmaga testét látja az égből az utolsó négy képen, miután lelke az Atyához került. Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>
Február 23-26. között másodszor rendezik meg a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program kiemelt irodalmi rendezvényét, a Holtszezon Nemzetközi Kortárs Irodalmi Fesztivált. Idén már a tavalyihoz képest egy nappal tovább, azaz 4 napon keresztül, 13 helyszínen és több mint 100 programmal várják az irodalom szerelmeseit Veszprémben. A fesztivál eredeti koncepciója 2023-ban sem változik: a Holtszezon egy olyan összművészeti fesztivál, amely elsősorban az irodalomra, azon belül is azokra a határműfajokra helyezi a hangsúlyt, amelyeket sokan kedvelnek, de ritkán találkozhatunk velük kulturális eseményeken. Ilyen például a fantasy, képregény, dalszöveg, hip-hop, sci-fi és a krimi műfaja. A négy nap során az alkotóműhelyeken és előadásokon túl idén olyan újdonságokkal is találkozhatnak majd az érdeklődök, mint például Magyar Krimiszemle csapatának szervezésében megvalósuló első hazai krimi találkozó, vagy a 2023-as év egyik legnagyobb hazai hip-hop ünnepe, ahol olyan népszerű zenészek lépnek színpadra, mint például Beton.Hofi.
Idén Prokofjev állt február 4-én a Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar maratonjának a középpontjában. Az érdeklődők változatos képet kaphattak a zeneszerzőről, a szimfóniáitól kezdve a film- és színpadi zenéin át, egészen kamarazenei különlegességeiig. Az egész napos sorozat második felében, délután négytől este tízig hallgattuk a koncerteket. Igazán nem panaszkodhatunk arra, hogy hiány szenvednénk Prokofjev muzsikájából, alig egy héttel korábban mutatta be a Magyar Állami Operaház a zeneszerző Háború és béke című, az előadott változatban tisztán három és fél órás operáját, amit az érdeklődők akár a Müpa Prokofjev-maratonjának előestéjén is megtekinthettek. A szokásos, egynapos koncertsorozaton pedig ezúttal az ő portréja került ki a Müpa termeibe, ahol összesen tizenegy hangversenyt szenteltek az alkotásainak, és a zenéjével bemutatott filmeket is vetítettek. Tovább a fidelio.hu cikkére >>>
Több mint száz műből álló nagy merítésű tárlat látható március végéig a száz éve született Mácsai István életművéből a Kiscelli Múzeum templomterében. A kurátori koncepció arra hív, vizsgáljuk meg újra az életművet, tegyük félre a szakma tartózkodását, merüljön bele Mácsai világába. Egyértelműen megmutatkozott, hogy a közönséget megérintette ez a kiállítás, amely most a szokásosnál nagyobb érdeklődést keltett. Beletalált valamibe, de vajon mi ez a valami? Mácsai István életműve tizenhét éve lezárult, de nem tűnt el a szemünk elől. Képei felbukkannak aukciókon, stabilan jó árakon el is kelnek, felismerhetők, lépten-nyomon találkozunk az újlipótvárosi gangokat és szelíd, halk enteriőröket vagy a korszak tipikus ruházatát viselő, zárt arcú modelleket ábrázoló festményeivel. Mégis, mintha zavarban lenne a művészettörténet-írás, hova is sorolja, mit is mondjon róla, és ezt a tanácstalanságot a hallgatással oldja meg. Kánon – ezt a fogalmat használjuk arra az elképzelt lineáris művészettörténet-szálra, amely felfűzi azokat a művészeket, akiket fontosnak, mértékadónak, értékesnek tart a szakma. Tovább az orszagut.hu cikkére >>>
„Fanyar tánc és virtuóz trombita” – alcímként ezt ígérte a Pannon Filharmonikusok február 5-i pécsi hangversenyének program-leporellója. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA. A koncert műsora a Müpa és a Fesztiválzenekar előző napi Prokofjev-maratonján játszott program Bach-művekkel kiegészített verziója volt. Számomra kedves párosítás: régenvolt gyermekkori zongoratanulmányaim idején – Bartók mellett – az ő gyermekeknek komponált műveik voltak a kedvenceim. A fent idézett alcím első fele alkalmasint a szünet előtt játszott Prokofjev-darabok valamelyik tételére – talán a Klasszikus szimfónia menüett-helyettesítő gavotte-jára – utalt, második fele viszont biztosan a második félidőben előadott brandenburgi versenyek közül a Másodikra. A hangverseny súlypontját azonban mindenképpen a Prokofjev-darabok jelentették, már csak azért is, mert ezeket hallhattuk igazán meggyőző, sőt a hallgatót magával ragadó előadásban. Tovább a revizoronline.com cikkére >>>
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest A művészettörténész életében – különösképpen a régebbi korokkal foglalkozóéban – gyakran adódik olyan helyzet, hogy olyan tárgyakról, épületekről ír tanulmányt, amelyek már nem léteznek. A maradványok, töredékek, romok szemrevétele során megkísérli rekonstruálni a látványt, a kontextust, az összefüggéseket. A feladat a rendelkezésre álló tárgyi emlékek és források segítségével elképzelni, leírni az immár csak az egyéni és kollektív képzeletünkben létező objektumot – újrateremteni az elképzelt múltat. A művészettörténész életében – különösképpen a jelenkorral foglalkozóéban – is csak ritka esetben adódik olyan helyzet, hogy olyan tárgyakról, műalkotásokról ír tanulmányt, amelyek még nem léteznek. Ebben az esetben az alkotói munkafolyamatot végigkövetve, a terveket alaposan szemügyre véve és megértve kísérli meg elképzelni a még nem létezőt. A műértelmező együtt álmodik a művésszel, a tanulmány és a majdani műalkotás pedig ennek a közös álomnak a gyümölcse. Tovább a balkon.art cikkére >>> Kétszáz éve született Petőfi Sándor, a szabadságharc ezerféle patetikus jelzővel illetett költője. Mindössze 26 évet élt, de népies lírája már életében tananyaggá vált, verseit, mint a népdalokat, szavalták, énekelték a kortársai. Számos monográfia született azóta erről a rövid, ám annál termékenyebb életpályáról. (A címbéli képzavart Harsányi Zsolt Petőfi-életrajzának alcíme – A legismertebb magyar költő alig ismert élete – ihlette.) Lehet-e vajon még valami újat, valami mást hozzátenni a korábbi életrajzokhoz? Lehetséges-e a balsikerű és nevetségessé vált barguzini kutatóexpedíció után még érdeklődést kelteni − nem kötelező tananyagként − Petőfi élete iránt? Bizony lehet! Berényi Anna regényes életrajza egy új elemre fókuszál: nem a legendává lett költőt mutatja be, hanem Petőfi Sándor emberi portréját rajzolja meg. Tovább az olvassbele.com cikkére >>> Általánosságban az egyediségről, egyedien a közhelyről, szélsőségek közt egy középre szorult, fehérek közt egy „feka”. Spoileres kritika. Noha minden jel arra utal, hogy a filmművészet egyre inkább a finomodó, kisszerű, az életet a legapróbb szinten megragadó trend irányába halad, azért nem kell aggódniuk a grandiozitás szerelmeseinek, messze még a vége a nagyotmondásnak,még akkor is, ha kivonjuk a pejoratív jelentéstartalmat a kifejezésből. Iñarritu szándékai ugyanis viszonylag tiszták, legalábbis nem kizárólag a hatásvadászat hajtja a nagyotmondási kényszerét, saját életéről szóló eposzában betöltött szerepe is megköveteli ezt. És bár az önmagunkon túl-nem-látás nem bűn, az ebből született alkotás nem feltétlenül lesz több, mint egy hangosbemondóba kiáltott önanalízis vagy egy pszichológiai látványkonyha. Pedig bőséggel akadtak jó példák a rendező előtt, hiszen az életükkel számot vető legendás alkotók korszakát éljük: a nagy nevek sorra érnek be abba a korba, amikor a világ megfigyelése után szinte csak maguk maradnak felfedezetlennek önnön univerzumukban. Tovább a kulter.hu cikkére >>>
A nagy vajdasági purhab termékszellem, akin azért van úszósapka, hogy a budapestiek ne ismerjék fel benne az önállóságot, nem hisz a határvidék metafizikájában. Számára mindenféle meghúzott, ide-oda tologatott vonalaktól függetlenül mindenki idegen, mert lételeme az optimizmussal vegyülő csalódottság. És félő, hogy ettől más, mert nem hisz abban sem, amiben pedig minden valamirevaló képzőművész és kritikus megegyezik. Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>
Marie Aubert Magyarországon is roppant népszerű lett a Felnőtt emberek című regényével - tavaly a Pestexten interjúztunk a norvég írónővel. De vajon a harmincas nők magányát középpontba állító novellái is ilyen jók? Bráder Edina 1749-debütjéből kiderül! Az északi irodalom szépen lassan állandó vendég lesz a magyar olvasók könyvespolcán: egyre-másnak jelennek meg a legfrissebb művek a világ hűvösebbik feléről, nem utolsósorban a Scolar Kiadó gondozásában, akik már eddig is sokat tettek azért, hogy a kortárs skandináv irodalmat megismertessék hazánk olvasóközönségével is. Ilyen Marie Aubert novelláskötete, a Ha történne valami is.
Kárpáti György Mór második nagyjátékfilmje, a Jövő nyár azt mutatja be, hogyan dolgozza fel egy középiskolai osztály egy társuk öngyilkosságát. A rendezővel beszélgettünk az első forgatásáról, Enyedi Ildikó hatásáról, az öngyilkosság témájáról és a hazai független filmesek jövőjéről. Egy interjúban említetted, hogy gimnáziumban megbuktál, és végül így lett belőled filmes. Puszta időtöltésből mentél el az első forgatásodra középiskolásként, vagy már akkor érezted, hogy ezzel szeretnél majd foglalkozni? Gárdos Péter Az utolsó blues című filmjét forgattuk. Akkor már érdekelt a filmezés, de még semmit nem tudtam a szakmáról. Jó volt tizenhat évesen belülről látni, hogyan készül el egy film. Fénymásoltam a produkciós irodában, ásványvizet vittem a többieknek, kávét főztem. Én voltam a legfiatalabb a stábtagok között. A világosítóktól a nagyon kedves Fazekas Zsolt „Fido” rendezőasszisztensig – aki sajnos nemrég meghalt – többen beszéltek nekem a filmkészítésről, tanították a szakmát. Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>
A Mai Manó Ház Képes Beszéd elnevezésű eseményén 2-2 fiatal alkotó portréján keresztül vizsgálják a kortárs magyar fotográfia különböző aspektusait. A fotográfusok megszállottsága mellett felvillantják a szokatlan formátumok, az eltérő alkotói módszerek vagy az ábrázolt műfajok széles skáláját is. A beszélgetéssorozat célja a kortárs fotográfia fejlődésének és művészeti hatásainak bemutatása, amely idén egy csoportos kiállítás formájában teljesedik ki, a kortárs magyar fotóművészet témáit, technikai kísérleteit, műfaji sajátosságait, valamint a médium határátlépéseit vizsgálva. A februári esemény vendégeinek Bilak Krystynát és Biró Dávidot hívták meg, a beszélgetés témája a látás és láttatás lesz. A Képes Beszéd sorozat következő két szereplőjének munkásságában még ma is meghatározó a fotó médiuma, de alkotói folyamatukban rendszeresen szerepeltetnek más képzőművészeti műfajokat is. Kiterjesztve a fotográfia határait, felhívják a figyelmet annak formai és társadalmi-kulturális kontextusára. Fontos elméleti kiindulópont és vizuális keretrendszer marad számukra, de már nem kötik közvetlenül és kizárólag a fényképezőgépen alapuló tevékenységhez, hanem tanulságait levonva és összegezve egy komplexebb formában hasznosítják azt újra. Kisebb botrány lett abból, amikor 2021-ben egy női krimiszerző nyerte a rangos és sok pénzzel járó Premio Planeta de Novela díjat - majd az átadón kiderült, hogy Carmen Mola valójában három férfi: Jorge Díaz, Agustín Martínez és Antonio Mercero. Új regényükben az általuk teremtett, népszerű és önfejű felügyelő, Elena Blanco nyomozásba kezd. A legyek menyasszonyában egy fiatal nőt az esküvője előtt brutálisan megkínoznak, ugyanolyan módszerrel, ahogy a húgát is meggyilkolták hét évvel korábban – csakhogy a feltételezett gyilkosa azóta is rács mögött van. A szerzőkkel a kiadó készített interjút, amiben meséltek extrém gyilkossági ötletekről, a közös alkotási folyamat előnyeiről és kihívásairól, és arról is, hogyan fogadták az olvasók, mikor kiderült, hogy férfiak állnak a női írói név mögött. Azt már tudjuk, hogy A legyek menyasszonya szereplői milyen döntéseket hoztak. És önök? Milyen mértékben volnának hajlandók felrúgni a szabályokat a bűnelkövetők méltó megbüntetése érdekében? Szerencsére írók vagyunk, nem rendőrök. Szeretünk a szereplőink morális kettősségével játszani a történeteinkben, legyenek akár rendőrnyomozók, akár bírók vagy ügyvédek, akik állítólag azon fáradoznak, hogy megvédjék a társadalmat egyes eltévelyedett személyek abúzusaitól. Persze való igaz, hogy az ember néha személyes késztetést érez rá, hogy minél súlyosabb eszközökkel büntesse meg a gonosztevőket, de hangsúlyozom, szerencsére az ítélet és a korbács nem a mi kezünkben van. Az irodalmi műveken belül sokféle viselkedés elfogadható, ami a valós életben megrökönyödést szülne. Tovább a konyvesmagazin.hu cikkére >>> 
|
