Keresés a honlapon:

Az igazat, nem csak a valódit – Bardo, egy maroknyi igazság hamis krónikája (Rudas Dóra)

 
Bardo, egy maroknyi igazság hamis krónikája

Általánosságban az egyediségről, egyedien a közhelyről, szélsőségek közt egy középre szorult, fehérek közt egy „feka”. Spoileres kritika.

Noha minden jel arra utal, hogy a filmművészet egyre inkább a finomodó, kisszerű, az életet a legapróbb szinten megragadó trend irányába halad, azért nem kell aggódniuk a grandiozitás szerelmeseinek, messze még a vége a nagyotmondásnak,még akkor is, ha kivonjuk a pejoratív jelentéstartalmat a kifejezésből. Iñarritu szándékai ugyanis viszonylag tiszták, legalábbis nem kizárólag a hatásvadászat hajtja a nagyotmondási kényszerét, saját életéről szóló eposzában betöltött szerepe is megköveteli ezt. És bár az önmagunkon túl-nem-látás nem bűn, az ebből született alkotás nem feltétlenül lesz több, mint egy hangosbemondóba kiáltott önanalízis vagy egy pszichológiai látványkonyha. Pedig bőséggel akadtak jó példák a rendező előtt, hiszen az életükkel számot vető legendás alkotók korszakát éljük: a nagy nevek sorra érnek be abba a korba, amikor a világ megfigyelése után szinte csak maguk maradnak felfedezetlennek önnön univerzumukban.

Tovább a kulter.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-02-11 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.