VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Recenzió
Színpoémák Jakatics-Szabó Veronika kiállításáról
Jakatics-Szabó Veronika képeivel legutóbb a Mélycsarnokban találkoztam; akkor az irodalmat és a vizuális művészetet összekötő szálak, a könyv és kép, könyvtest és képkorpusz között lehetséges kapcsolatok voltak körüljárva. Itt és most pedig a lehető legfontosabb életesemény: egy gyermek megérkezése. Amikor minden csak hozzá képest van. Az átértékelődött idő, például. Hogy mettől meddig van lehetőség a munkára. Meddig alszik, mikor eszik. Vagy az anyagválasztás ‒ a gouache kínálkozott, mert a babának túl penetráns lett volna az olajfesték szaga. A gouache másfajta technikát kíván, gondolom laikusként, de ezt csak az olajhoz viszonyított, némileg közvetlenebb, fémesebb hatású, markáns, dekoratívabb színhatásokon tudtam lemérni ‒ a gouache-t valamikor „plakáttempera”-néven árulták, és ebben van valami, ezek a képek nem csalogatnak hosszasabb, szemlélődőbb, óvatosabb befogadásra, hanem azonnal hatnak, mint a fehér rum ‒ egyszerűen nyakon ragadják az embert.
Sámánok, énekmondók, dünnyögők hangján El kell fogadjam Varga Rudolf, Czipott György: Kórisme, című kötetének fülszövegében írt észrevételét, hogy „Sejthető, hogy a költő saját világváltozata szerint fogja feltárni a világ helyzetét, [hogy a kötetben olvasható] versek hangvétele újszerű, a sámánokra, énekmondókra, dünnyögőkre jellemző [s, hogy munkáiban] a köztudatból ma már szinte teljesen kiveszett intonációt alkalmaz.” Jómagam, jelen ismertetőmben immár harmadszor írok Czipott György egy-egy verskötetéről, így már volt módomban „belekóstolni” egyedi hangvételű, könnyűnek nem nevezhető verseléstechnikai metódusába. A szív, az agy és a belek
(Jill Enders rajzaival)
A mikroorganizmusokról úgy tud értekezni, mint a csillagképekről, ez által monumentálissá tágítja a téma jelentőségét. S a tagmondat-rengeteg, ami úgy hullámzik a könyvben, mint a Csendes Óceán, épp oly szisztematikus mátrix, mint maga (mega) a belek tájéka. A Biblia szerint ez a hasi rész az, ahol az ember szelleme tartózkodik. Ez is mutatja, hogy milyen fontossága van az anyagcsere kulisszáinak. Hiszen ott keletkeznek az energiák, amelyek a finom ételek elfogyasztása után felszabadulnak. Ez az a hely az emberi testben ahol elválik a lélek a szellemtől, írják mértékadó antropológusok. Tehát: fontos terület.
Bak Rita recenziója Dezső Katalin: Akiket hazavártak című kötetéről Dezső Kata 1996-ban született Zalaegerszegen. A Zrínyi Miklós Gimnáziumban érettségizett, majd a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának szabad bölcsészet szakos hallgatója lett. 2017 júniusában az irodalmi Jelen debüt- díjával tüntették ki. A könyv fülszövegében ez olvasható:„Nem tudni, honnan jött és merre tart: Dezső Kata értelmezhetetlen jelenség.” Az ötödik Tanda
Tanda: azonos jellegű táncok (tangó, vals vagy milonga), amelyeket ugyanazzal a partnerrel szoktak táncolni. Tanda: jel.
Mostani könyvélményeimről (ha hinnék az előre elrendelésben), azt kellene mondanom, előkészítői az eljövendőnek, annak az eljövendőnek amitől félek, amit nem szeretnék megélni. Félreértések elkerülése végett leszögezem: erős bennem az élni akarás korom, nyavalyáim ellenére. Világvégi víziók, apokalipszis. Isten, istenek képei és torzképei. Kérdések válasznélküli sora életünk céltalanságáról. De tényleg azok? Hova lett a Kertes Miki?
Ez a versidézet egy Marihoz kapcsolódik, vele nem basztak ki úgy mint Zelmával. Ráadásul nem is ő a főszereplő csak útjelző tábla a kamaszélet rejtett kezdetén, amikor orvul bukkan elő és támad az érzelem amit nem értünk, aztán egész életünkön át elkísér, amiről azt hisszük, hogy ott volt, ott kellett volna. Volna. Tudtam amikor olvastam (először csak részletként) a serdülő-lány történetet, ha erről beszélni fogok valaha, ez fontos lesz: „Hova lett a Kertes Miki?” Az identitás változatai – Identitás, emlékezet, történelem című konferenciakötetről Boldog-Bernád István, Szabó P. Katalin, Tanos Márton (szerk.), Identitás, emlékezet, történelem
A Doktoranduszok Országos Szövetségének Irodalomtudományi Osztálya által 2014-ben szervezett „Identitás, emlékezet, történelem” című konferencián elhangzott előadások a különböző önazonosságok kérdéseit közelítették meg az emlékezet és a történelem viszonyában. Az ELTE BTK-n rendezett, háromnapos konferencián tartott prezentációk gazdag képet mutatva járták körül a konferencia hívószavaihoz szorosan kapcsolódó témákat, a különböző én-azonosságok, a történelem, a kollektív és az egyéni emlékezet kérdéseit. Ezeket a kérdéseket Boldog-Bernád István, Szabó P. Katalin és Tanos Márton szerkesztésében 2016-ban megjelent konferenciakötetben található írások – a konferenciához hasonlóan – különféle tudományterületek felől közelítik meg. A tanulmányok kronológiai sorrendben követik egymást, s ezáltal irodalomtörténeti ívet is felmutatnak. Kvázi-mitológia Acsai Roland: Szellemkócsagok című kötetében
A Sátán evangéliuma
Egy szobrot egy ember szemével nézni és mesélni róla, lehet jó is, akár élvezetes is. De ha valaki más is elmondja, milyennek látta, sokkal közelebb kerülünk az igazsághoz. S ha hárman írják, mondják el a szobrot, úgy érezhetjük, hogy mi is ott vagyunk, körüljárhatjuk, élő élménnyé válik az elmesélése. Közismert a tárgyak három nézetű kivetítése, ami által a sík ábrázolásból térhatásúvá lesz. Szükségem volt e hosszas bevezetésre, mert nekem így állt össze Ménes Attila kálváriája, triptichonja, a Folyosó a holdra. Három ember három „kisregénye”egésszé, naggyá. Egy értekező műfaj legnemesebb hagyományaira építkezvén Lényegre törő szakmegjegyzések Kántás Balázs három kortárs költészeti tematikájú esszéisztikus kismonográfiája kapcsán
Kántás Balázs, a fiatal irodalomtörténész és kritikus a 2015-ös, 2016-os, majd a 2017-es év folyamán három paradigmatikus kortárs magyar költőről, Géher Istvánról, Bíró Józsefről és Kemény Istvánról publikált egy-egy nem túl terjedelmes, ám annál tartalmasabb kismonográfiát. Mivel úgy vélem, a doktori értekezését nemrégiben Paul Celan költészetének témájában megvédett szerző érdeklődése egyre következetesebben a kortárs magyar költészet bizonyos (képviseleti és humanista irányultságú, ha szabad ezt a kissé pontatlan megjelölést használni?) tendenciái irányába fordul, talán a recenzensnek is szerencsés a három szerzői kismonográfiát egy írás keretei között tárgyalni, röviden és lényegre törően. KISRIGÓK
Ha azzal kezdem, hogy egy régi történet folytatásába kerültem, nem mondanék igazat, de ha elhallgatnám, az nem lenne korrekt. Egy régi írásra gondolok, mikor egy rigócsaládról mesélt ágyhoz kötött társának egy ember, valakinek, akinek már nem maradt más az életéből csak az ő történetük, hogy kiürült a fészek, hogy elröpültek a fiókák. Az az írás, aminek címe: Rigótörténet, feleségének, a végről szól, a befejezésről. Amiről most beszélek, a jelenről, a kezdetekről. Így ér össze két mitológia.
Adósságlevél
Hetven év már komoly mérföldkőnek számít egy ember életében. Nyílván ezért is érezte fontosnak Saitos Lajos, hogy egy összegző gyűjteménnyel örvendeztesse meg olvasóit. A válogatás az életmű egészére enged rálátást, ugyanakkor új versek is bekerültek a kötetbe, jelezve, hogy mit sem csökkent az alkotóerő s a szándék, és akadnak még a tarsolyban eddig kimondatlan gondolatok. A költő pedig semmiképp sem akarná, hogy a születés pillanatakor kiállított adósságlevél törlesztetlen maradjon. Mert az emberi lét nemcsak lehetőség, de felelősség is. A születéssel hitelt kapunk Istentől („a születési anyakönyvi kivonat /… adósságlevél” [Tanúságtevők]), s a mi dolgunk, hogy tartozásállományt halmozunk-e fel, vagy jól sáfárkodunk a kapott lehetőséggel. Könnycsepp a gyűszűben?
Báger Gusztáv: Nézi, ahogy nézem, Széphalom, 80 oldal, 2017. 1 A lírai világteremtés Báger alapműködése. Ami egyfajta léttapasztalat is, ami minden pillanatot átsző. Már nem tart szünetet. Olyan alkat, aki fél-ébrenlétben is képes alkotni és tűnődni. Mintha folyamatosan bekapcsolva tartaná az érzékelés finoman barázdált membránját.
Hogy szüntelen készenlétét a hangulatok és létélmények legelrejtettebb impresszióira irányítva, naponta fölfedezze a nyelv páratlan és szerteágazó gazdagságát. S ebbe az éjjel-nappali, narratív ügyeletbe persze az anyagi világ naplószerű leírása is belefér. A természeti jelenségek dokumentálását és a társadalmi „izgalmak” modellezését egyaránt feladatának érzi. Mintha régi korok kódex-íróinak ars poeticáját követné, felelősségét áthatja a globális dilemmák iránti aggodalom is. A kiüresedés valóságcserepei A szabadulójátékoknak nagy divatjuk van mostanában. Mondhatnám azt, reneszánszukat élik. Néhány évtizedre mintha eltűntek volna a bűvészek, mutatványosok, de most ismét feltűnnek és népszerűek, divatosak a cirkuszi előadások. Sorra alakulnak a művészi igényű cirkusztársulatok- Budapesten feltűnnek a szabadulószobák, csapatépítő tréningeken jelentkeznek a teamtagok, hogy együtt szabadulhassanak ki egy zárt térből. Hekl Krisztina is szabadulójátékra hív bennünket. A mai világ csapdákkal, csalódásokkal van tele, útvesztőben járunk, de ha segítünk egymásnak, talán hamarabb kiérhetünk a labirintusból, jó tanácsokat adhatunk egymásnak, segíthetjük egymást. Allegória és alteregó Hartay Csaba: Holtág Athenaeum Kiadó, 224 oldal, 2016.
„Elégedettséggel tölt majd el, ha a gyógyítás fogságába zársz egy menthetetlen embert.” (106. oldal) Hangzik el a regény elején, kérdőjel nélkül, de elég hangsúlyosan ahhoz, hogy hús-vér dilemma rajzolódjon ki általa. Majd a gyerek mondatai: „Én még beteg szerettem volna lenni a múltkor, hogy ne legyek ott a matekdogánál.” (119.) A létezés, ebből is látszik, kegyelem. A megörökíthető pillanat illata, az elbeszélhető valóság íze benne van az untig ismétlődő hétköznapok, kapcsolatok, barátságok és örömök minden darabkájában. A beszéd varrótűje a hallgatás szövetében Szabó Marcell: A közeli Limbus Jelenkor, 84 oldal, 1499 Ft, 2016.
Egy régen használt, de bevett filozófiai kifejezés jutott eszembe, amikor elsőre elolvastam a szóban forgó kötetet. A dialektika, mint költői mozzanat. „Mit jelent Žižeknél a dialektika? A bevett, tankönyvi értelmezés szerint Hegel filozófiai rendszere nagyjából a következőképpen fest: adott mindenekelőtt a kezdetben immateriális vagy ideális Fogalom vagy Szellem, melyet azonban belső ellentmondások feszítenek. Ezek hatására a Fogalom elidegenedik önmagától, majd felismeri az önmaga és saját elidegenedett formája között fennálló alapvető egységet, meghaladja az önelidegenedés alapjául szolgáló belső ellentmondást, és egy magasabb szintetikus egységben ismét azonossá válik önmagával.” Valami ilyesféle történés zajlik Szabó Marcell új kötetének szöveg-regiszterei között.
Jahoda Sándor: Márait mára is
Rónay László: Márai Sándor újratöltve, Hungarovox Kiadó, Budapest, 2016 Azt hiszem, Márai Sándort senkinek sem kell külön bemutatni, és persze Rónay Lászlót sem. Rónay László: Márai Sándor újratöltve című kötetét viszont – illik, sőt, kell. A kötet igen új – az idei Könyvétre jelent meg –, és figyelemreméltóan időszerű. Vannak nagy költők, írók, akiknek – eltekintve a szépirodalmi munkásságától – korabeli publicisztikája (mondjuk, hogy: újságcikkei), olyan mellbevágóan frissek és – egy régies kifejezéssel élve: – üdék, mintha épp most, a jelenben, mi több: a jelenről írták volna. Ilyen volt például Ady Endre publicisztikája. Nos, Márai Sándor művei, cikkei, gondolatai – természetesen nem mindegyik –, a ma emberét is éppúgy megszólít(hat)ják, mint a kortársait. Jahoda Sándor: Művészi történelem (Kaiser László novelláskötetéről)
Kaiser László: A fekete emberek, novellák, Hungarovox Kiadó, Budapest, 2014 … és akkor 2014-ben megjelentek a fekete emberek… Jaj, nem úgy értem! Azt akartam mondani, hogy 2014-ben megjelent Kaiser László: A fekete emberek című novelláskötete, a Hungarovox Kiadó gondozásában. Erről van szó, semmi egyébről. Kaiser Lászlót mindazonáltal: a költőt, írót, esszéistát, nem kell külön bemutatni. Eddig már 20 kötete jelent meg, a legkülönbözőbb műfajokban. Ez, azt hiszem, önmagáért beszél – A fekete emberek azonban (potenciálisan), mindenkiért és mindenkihez. "Emberből sok van, gondolatból kevés: mindannyian hozzávetőleg ugyanazt gondoljuk" – írja Milan Kundera, amire rá is cáfol, hiszen ebben a könyvben nagyon sok eredeti gondolat van. Ezek közül mindenképpen azok a legkülönlegesebbek, amelyek tükröt tartanak elénk, hogy élesebben, tisztábban lássuk magunkat, humanista mivoltunkat, viselkedésünket a társadalomban. Ennek a könyvnek a cselekményfoszlányait jellegzetes emberi megnyilvánulások, hétköznapi mozdulatok alkotják, amelyeket aztán örökérvényű gondolatok szőnek egységes egésszé. Kaiser László:
Elfáradt összes angyalunk – ezzel a sokatmondó címmel jelent meg, Kaiser László legújabb verseskötete. A költőnek ez már a 19. kötete, úgyhogy elmondhatjuk: jó ideje jelen van már az irodalomban. A verseskötetek mellett egyébiránt, próza-, esszé-, tanulmány-, és riportkötetei jelentek meg. Ez a kötet a 2012-ben napvilágot látott Galambok és vérebek című könyve óta írt új verseit tartalmazza. 
|
