Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt: A szív, az agy és a belek – Giulia Enders: Bélügyek

 

 

 

 

A szív, az agy és a belek

Giulia Enders: Bélügyek, Park Kiadó, 2015.

 

(Jill Enders rajzaival)

            Paradigmaként se nevesd ki az emésztés teológiáját! Mert van benne spiritusz. Sőt, ha valami ilyen kolosszális természetességgel van megírva, akkor gyaníthatod, hogy itt a szerzői én több mint grammatikai pozíció. Frenetikus humora lenyűgöző. Grandiózus anatómiai tájékozottsága hiteles és gazdag.

 

             A mikroorganizmusokról úgy tud értekezni, mint a csillagképekről, ez által monumentálissá tágítja a téma jelentőségét. S a tagmondat-rengeteg, ami úgy hullámzik a könyvben, mint a Csendes Óceán, épp oly szisztematikus mátrix, mint maga (mega) a belek tájéka. A Biblia szerint ez a hasi rész az, ahol az ember szelleme tartózkodik. Ez is mutatja, hogy milyen fontossága van az anyagcsere kulisszáinak. Hiszen ott keletkeznek az energiák, amelyek a finom ételek elfogyasztása után felszabadulnak. Ez az a hely az emberi testben ahol elválik a lélek a szellemtől, írják mértékadó antropológusok. Tehát: fontos terület.

            "A szív és az agy nagy tiszteletnek örvendenek." A szív létfontosságú, tudjuk. Az agy minden pillanatban bámulatra méltó gondolatmeneteket produkál. De a belekről rendszerint csak suttogva, nevetgélve illik eszmét cserélni.

            Pedig a kötet fényesen bizonyítja, hogy a belek szerepe kulcsfontosságú a létezés világot jelentő deszkáin. Azt hinnénk, hogy a belek csak hanyagul tengenek-lengenek a hasunkban, minden bonyodalom nélkül. Pedig nem! Szerteágazó "idegháló" vigyáz rájuk.

            Minden mozzanata tervezett, logikus. Bár senki nem tételez fel "róla" különleges adottságokat, rendkívüli módon, finomra van hangolva működése.

            "Bélzáró berendezésünk nem úgy lett kitalálva, hogy ülés közben teljesen kinyíljon a rés. Van egy izmunk, amelyik ülő helyzetben, vagy a mikor állunk, lasszóként veszi körbe a végbelet, és elhúzza az egyik irányba úgy, hogy egy törés keletkezik rajta. Ez a mechanizmus úgyszólván kiegészítő szolgáltatás a többi záróizom számára. A megtöréssel való hasonló elzárást egyikünk-másikunk ismerheti a kerti öntözőcsőről." (21. o.)

            Ilyen és ehhez hasonlóan fantasztikus címek teszik érdekfeszítővé az olvasást: Mit eszünk valójában? Kis kitérő az ürülékhez. Így kívánják meg, majd szállítják az ételt szerveink. (Alcímek: A szem. Az orr. A száj. A torok. (Garat) A nyelőcső. A vékonybél. A vastagbél.) Miért hányunk és mit tehetünk ellene? Az agy és a bél. A bélflóra szerepe.

            Nézzük a szájat. "A száj a szuperlatívuszok terepe. Testünk legersebb izma az állkapocsizom, a nyelv pedig a legmozgékonyabb harántcsíkolt izmok közé tartozik. Együtt nemcsak elképesztő erővel tudnak aprítani, de sokoldalú manőverekre is képesek. Jó kollégájuk, a legek területén a fogzománc, a legkeményebb anyag, amit ember előállítani képes."

            A nyelv úgy viselkedik, mint az edző. Ha egy darabka gyáván visszahúzódik, visszalöki az események forgatagába. A nyelőcső megnyílik a gyomor felé nyeléskor és elernyed. Majd az izom összezárul. fellélegezhet az ember.

            A tudományos esszé legjobb változatát műveli a szerző, Blandl Borbála szinonima-gazdag fordítása pedig telitalálatokat eredményezett.

            "Az antibiotikumokkal hatalmi játszmát folytatunk. Nagy mellénnyel fölfegyverkezünk velük a rossz baktériumok ellen - ők pedig még veszélyesebb rezisztenciákkal fegyverzik föl magukat." Vagy:

            "Az immunrendszer-ösztönzők nem ülnek meg rendesen a bél nyálkahártyájában, hanem szorosan hozzátapadnak a vékonybél bolyhaihoz. Egyes kórokozók, például az E. coli veszélyes fajtái, pont így szeretnek viselkedni. Ha le akarnak telepedni a vékonybélben, és a helyüket már elfoglalták  az immunrendszert ösztönző baktériumok, tetszik, nem tetszik, tovább kell állniuk." (161. o.)

            A belek világa olyan, mint az ásványok és a drágakövek, a planéták, vagy a példabeszédek és a virágillatok világa. Annyi értelem, rejtelem és allegória rejtőzik bennük, mint az égen a csillag. A pukizás metaforájáról nem is beszélve.

            Szinte magunk előtt látjuk a jó és a rossz harcát. És eszünkbe jut a bibliai teremtés könyve és kalapot emelünk Isten előtt, ha ezt mind Ő tervelte ki és valósította meg. Akkor van remény. paradigma ide, szindrómák amoda, Kuhn és Fukuyama elmehetnek horgászni. A belek mindent helyrehoznak a világűrben, ha hagyja az emberiség. (Sikerül a beleknek jobb belátásra bírni az emberi értelmet.)

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2018-04-12 16:44:02

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.