Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

Kultúra & Kritika – A PPKE BTK Esztétika Tanszékének kritikai portálja

 

Magvető Kiadó

 

Doktoranduszok Országos Szövetsége – Irodalomtudományi Osztály

jooble.org

 

Bak Rita recenziója Dezső Katalin: Akiket hazavártak című kötetéről

 

Bak Rita recenziója Dezső Katalin: Akiket hazavártak című kötetéről

Dezső Kata 1996-ban született Zalaegerszegen. A Zrínyi Miklós Gimnáziumban érettségizett, majd a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának szabad bölcsészet szakos hallgatója lett. 2017 júniusában az irodalmi Jelen debüt- díjával tüntették ki. A könyv fülszövegében ez olvasható:„Nem tudni, honnan jött és merre tart: Dezső Kata értelmezhetetlen jelenség.”

A kötetet Tamásnak ajánlja a szerző a következő sorokkal: „… és belém fut minden gyermekkorod, belém összes hatalmad…” 

Hirtelen robbanás, belerobbanás ez a kötet, melyben keserűség lappang, de egyben a sors elfogadása is. Hirtelen berobbanás az irodalomba, hiszen Dezső Kata még csak elsőéves egyetemista, máris megjelent az első kötete és az Irodalmi Jelen debüt-díjával tüntették ki. Gondolhatnánk, hogy a kötetcím egy olyan nemzedék tagjaira utal, akiket hazavárnak, akik elvesznek talán, akikre oda kellene figyelni, erre is vonatkozhat az előző sor. Válságokkal és identitászavarokkal küzd ez a közösségi költészet. A lírai én bizonytalan identitáskeresésének felel meg a szerző költői képalkotása is. Az érzelmi azonosulást a metaforák, az elidegenítést a tárgyias képek képviselik.

Az új verseskötet vezérfonala maga az abszurditás, a szerepek felcserélhetősége, egyfajta identitásválság, a kötet a bizonytalan identitáskeresések dokumentuma, ahogy a hátsó borítón is olvasható: „Ahogy a babák anyákat szülnek és az, hogy elkerülhetetlen szépet és jót mondani a világ dolgairól. Még akkor is, ha azok nem azok. „A költő bizonytalannak érzi az eredetét, egy üres hagyományt kell felépítenie, ezért is fordítja meg a logikát, a babák szülnek anyákat.

A versek stílusrétegek tekintetében metaforikusan, metonimikusan társadalomábrázolóak. Társadalmi, képviseleti költészet ez, de feltűnik, hogy egy kis közösségre fókuszál, ahol minden szét van töredezve, a kiscsoportok (család, vidéki focipályák közössége) hitelesek, míg a nagyok hazugnak bizonyulnak. Az előző rendszerben megszüntetődtek a hagyományos vidéki csoportok, az alkotó keresi a vidéki közösségeket, de csak romokat talál és ebből próbál felépíteni egy újfajta identitást, ennek kétségbeesett keresése végigvonul a köteten.

Szeretetlenség, hitetlenség, érzelemnélküli világ tárul fel a versekben. „ Amikor apu elment, illett mindenhol / úgy megjelenni, hogy nem gondolok semmire, / és ezt nem érezzük aberrációnak. „ ( Center) 

Formailag inkább szabadversek találhatóak a kötetben, mindenesetre előfordulnak kötött versek is, például a Délibáb című a Szabadrúgás ciklusban.

A privátszféra drámai kitárulkozása, a diákélet élményeinek rögzítése, a társadalmi gondok versbe emelése jelenik meg a kötetben. A szerző számol és küzd saját generációjának problémáival, mégis megpróbál létezni ebben a generációs állapotban. Őszinte kitárulkozása mindenképpen magával ragadja az embert és hitelesíti a kötetet. Súlyos társadalmi problémákat fogalmaz  meg a párkapcsolatok buktatóiról, mégis az erre épülő reflexió, az írás, az alkotás az, amely megtartja őt, s a jövőben is számíthat majd az írás megtartó erejére. „ A hangod a kert, ahol fáradtan is van kedvenc virágom. / Megszületendő gyerekeinknek kifejezetten fontos lesz az árnyék, / ezért fát ültetek, bazsalikomillatút, magasat, mindenkin átnövőt, mert az unokáknak már / hinta kell az ágakra.” ( ( Bugyi és bugyogó) Emellett kutatja a lét értelmét, és megfogalmazza saját céljait: „Elindulok, hogy délig partot érjek, / korlát vezet, a kékség horizontja, ahhoz, aki teljesség, odaférjek, / ítélj, azáltal legyek fényre bontva. „

Szabadrúgás ciklusban a privátélet drámai kitárulkozása jelenik meg. Egész létének eredetét családi viszonyaiból eredezteti: „ Apám nálam a sörösdoboznak/ örült, démonai verekedtek,/ lila- zöld emlékeket okoztak/ a borszagban síró gyerekeknek.„ (Eredő)

Nem igazán idilli gyermekkorrról számol be az első vers, bár tudjuk, a költemények nem feltétlenül a valóságnak felelnek meg. A szerző apja csak a munkájára figyelt, verte a családtagokat és valószínűleg már nincs is az élők sorában. ( Szabadrúgás) 

A barátok , a mikrokörnyezet leírása mint a faluhelyen létezés nehézségei, ahol az egyetlen kikapcsolódás a focimeccs a sportpályán, és az elérhetetlen életekről való olvasás szintén hangsúlyos a kötetben. A helyet a Földön mégis jogukban áll megtalálni, még ha nem is jöttek még rá, „a halál pillanatában merre fordul a fej.„ ( Tarthatatlan) A társadalom kritikus leírására is példát találunk: „ Mindenki magára figyel, / nem a közös jóra/, érdekközösségekbe,nem családba születnek a gyerekek/ lusták vagyunk a társadalmilag elfogadott/ jellemvonások elsajátításához. „ (Buborék) A kor csak kritikaként értelmezhető, ezt tartja össze, „ Korunk kritikáit éljük,ez tart össze minket, / szegélyeinket az idő koptatja, a tér rációja,/ a te habitusod örök, az enyémre vigyázni kell. „ (Fű nő) Az idő- a tér relativizálódik a költeményekben és több költői képben is megjelenik: „ buszokra hordjuk csillámporát /egy elhasznált időnek. „ (Szesztétika) A téren belül a költő a távolságot akarja mint megnyúlt tébolyt, rég nem postabélyeget, elnyúlt távlatot értelmezni. „ A távolság csak megnyúlt téboly, / út és idő honvágyas szorzata, melyben a szerelem is éppoly / megállíthatatlanul húz haza. „ ( Holtomig Londonig) 

Dezső Kata a diszharmónia koordinátáinak megfejtésére törekszik, életvitelét rossznak, magát lustának tartja, önértékelése alacsony és legszívesebben kilépne ebből a rendszerből, sőt meg is fogalmazza azt, hogy kilép belőle: „ elhagyom ezt a rendszert, a megyét, / a dialektust,a kapui előtt fejlődőket, / következik egy másik város, / ahol elfelejtem, mit érez a vízbefúló,/ ha árnyéka a partról nézi,/ és nem siet segítségére, ha végleg elveszett. /” Emellett a tér és az idő halála megjelenik a Res gesta című versben. „ Félek, hogy a hozzám közel állók / hozzám közel eső térben és időben halnak meg, / és a ravatalon a szájukban felejtik legféltettebb szavaikat. „ ( Res Gesta) 

A 20 éves tényezőim ciklusban a költő megfogalmazza, mennyire determinált az adott világban való létezés: „Parancsra nőtt virágokon lépek, / tulajdonom már minden famodell, / enyém a táj. Megtartó vidékek/ képével élek, abban alszom el. „ (Síkmodellek) Olyan, 20 éve fennálló tényezők létét hangsúlyozza, melyeket meg kell szokni, ahol minden időszakos, ahol a társ a megoldás mása. Egyáltalán magának a húsz éves létnek a buktatóiról, szépségeiről, súlyosságáról, értelméről, definíciójáról ír. Magányáról, arról, hogy őt bárki képes magára hagyni, de egyben a szerelmi kapcsolatáról is, illetve arról, hogy a nők milyen magányosak lesznek szülés után, melyről a legfontosabb vallomás „ túl nagy dolgokat mertem mondani/ a gondolataim némasága helyett.” (Köznapi) 

A kötet egy fiatal felnőtt életének lírai világa aggodalmakkal, kétségekkel, de mégis a reménnyel, hogy minden jól alakul majd.

Dezső Kata: Akiket hazavártak. Előretolt Helyőrség Íróakadémia. Budapest, 2017

 

Bak Rita (1974, Budapest) költő

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője.

 

Creative Commons Licenc


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.