VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Kovács Teréz Klaudia: Az identitás változatai – Identitás, emlékezet, történelem című konferenciakötetről
Az identitás változatai – Identitás, emlékezet, történelem című konferenciakötetről Boldog-Bernád István, Szabó P. Katalin, Tanos Márton (szerk.), Identitás, emlékezet, történelem
A Doktoranduszok Országos Szövetségének Irodalomtudományi Osztálya által 2014-ben szervezett „Identitás, emlékezet, történelem” című konferencián elhangzott előadások a különböző önazonosságok kérdéseit közelítették meg az emlékezet és a történelem viszonyában. Az ELTE BTK-n rendezett, háromnapos konferencián tartott prezentációk gazdag képet mutatva járták körül a konferencia hívószavaihoz szorosan kapcsolódó témákat, a különböző én-azonosságok, a történelem, a kollektív és az egyéni emlékezet kérdéseit. Ezeket a kérdéseket Boldog-Bernád István, Szabó P. Katalin és Tanos Márton szerkesztésében 2016-ban megjelent konferenciakötetben található írások – a konferenciához hasonlóan – különféle tudományterületek felől közelítik meg. A tanulmányok kronológiai sorrendben követik egymást, s ezáltal irodalomtörténeti ívet is felmutatnak. Ahogy a szerkesztők az Előszóban megfogalmazták, a tanulmánykötetben „[…] elválik egy új identitás létrejötte a már kialakult nemzetek énképének lassúbb változásától, ilyen értelemben a történelem az azonosságnak esetenként egy új identitás megszületésének a története.” (Előszó, 6.) A kötetbe válogatott tanulmányok egyúttal párbeszédet alkotnak egymással hol az emlékezet, hol a történelem vagy éppen a magatartásformák fogalmát kiemelve. Szabó Ágnes és Kaszap-Asztalos Emese tanulmányában az egyéni identitás és a kulturális emlékezet kérdései merülnek fel. Ezeket a témákat a szerzők különböző nézőpontokból közelítik meg, az önmeghatározás szerepek és az emlékezet kérdései eltérő hangsúllyal esnek latba az írásokban. Szabó Ágnes a történelemtudomány és a művészettörténeti kutatásokhoz is szorosan kapcsolódó tanulmányában Kazinczy gyulafehérvári sarcophágok látogatása kapcsán vet fel érdekes kérdéseket. Szabó Ágnes „pontos filológiai kutatásra támaszkodva követi számon, miként fordul a tudós és művészi érdeklődés a reformkortól Hunyadi János alakja felé, miként válik a »kereszténység védelmezőjéből« országunk függetlenségének és autonómiájának megteremtője.” (Előszó, 6.) Kazinczy Erdélyi levelek című művét teszi elemzés tárgyává, és amellett érvel, hogy Kazinczy újrarendezte gyulafehérvári látogatását rögzítő írásait: „a szövegek nem a valóban látottakról, hanem kizárólag egymásról emlékeztek meg.” (Szabó Ágnes, „A’ Hunyadiak Sarcophágja”, 19.) Kaszap-Asztalos Emese Európai hazánkfia: Liszt Ferenc és a reformkor című tanulmánya a korabeli mítoszok, tudósítások elemzése alapján Liszt Ferenc reformkori kapcsolatát, hatástörténetét veszi szemügyre. A szerző érvelése szerint „Liszt Ferenc és a reformkor kapcsolata mindkét fél számára meghatározó jelentőségű, függetlenül attól, hogy Liszt csupán rövid látogatások erejéig vett részt a korszak intenzív szellemi életében. […] E [...] kapcsolat holdereje természetesen fordítva is releváns: a Liszt-életmű bizonyos aspektusai a reformkori koncertek és azok hatástörténetének ismerete nélkül korlátozottan értelmezhetők csupán” (Kaszap-Asztalos Emese, Európai hazánkfia: Liszt Ferenc és a reformkor, 31.). Vigh Imre Borges és a(z) alternatív történelem című tanulmányában annak kérdésével foglalkozik, hogy milyen szerepet tölt be a történelem az argentin szerző életművében, hogyan hasznosíthatók az elméleti történetírás hozadékai a Borges-értelmezésben. Az irodalom Borges-i felfogásban nem más, mint értelmezés, ez kapcsolatba hozható azzal a kijelentéssel, hogy a világtörténelem is csupán néhány metafora története. Ez a kijelentés összefügg Hayden White történelemszemléletével. Az akadémikus és hagyományos történetírással szembenálló New History-nak vagy Unconventional History-nak nevezett történetírás ugyanis kitágítja a múlt megértésének lehetőségeit, és fő feltételezése, hogy nem csupán egy elbeszélhető történet létezik mint múlt, hanem számtalan történet, s így számtalan múlt. A New History új megközelítését adja a fikció és történelmi narratíva viszonyának. Vigh Imre ehhez a posztmodern történelemszemlélethez kapcsolódik dolgozatában: „Borgesnél a történelem már eleve fikcionalizált, egy olyan, a tudás és a könyvek által reprezentált történelmet mutat be a szövegeiben, amely nem feltétlenül referencializálható a történelmi valóságban. [...] Borges [...] ugyanis amit ábrázol, már eleve valamilyen fiktív vagy fikcionalizált forráson, a tudáson alapul. Ebből következően relativizálja a történelmet, s olyan dokumentumokra utalja, amelyek már maguk is értelmezései egy történetnek vagy a történelemnek.” (Vigh Imre, Borges és a(z) alternatív történelem, 74.) A személyes identitás formálódásának kérdéseit tárgyalja Nyerges Gábor Ádám, Gyuris Kata, Kurcz Ádám és Furkóné Dr. G. Tóth Anita dolgozata. Nyerges Gábor Ádám a Karinthy-líra identitásának formálódásait veszi górcső alá az irodalmi nyilvánosság összefüggésében. Azokat a kortárs olvasatokat szembesíti egymással, „amelyek egyrészt a Karinthy-kultusz, másrészt a mindenkori vezető irodalmi kánon alakulásában elhelyezni és meghatározni igyekeznek az életművet.” (Nyerges Gábor Ádám, Énke és az elfeledett dalnok – A Karinthy-líra bizonyos identitásáról –, 46.) Gyuris Kata Franz Kaffka és Coettzee kapcsolatát vizsgálja filológiai és inertextuális vonatkozások mentén. Gyuris Kata érvelése a német szerző „egy sajátos, gyakran kafkai fordulatnak nevezett stílus megteremtője is […]”, amellyel jelentős hatást gyakorolt J. M. Coetzee-re, a dél-afrikai íróra (Gyuris Kata, Kisebbségi irodalmak – Kaffkai fordulatok J. M. Coetzee két regényében,77.). Kurcz Ádám István tanulmánya a Latroknak játszott című regénytetralógia első két kötetében (Virágos Katona és a Rózsaméz) a szerb-magyar konfliktusokat elemzi. Gorove Eszter egy versciklust tesz elemzése tárgyává, a Beszélgetések nagyapámmal című versfűzért, amely Oravecz Imre Halászóember című kötetének része. Korábbi kutatásaihoz kapcsolódóan az egyéni emlékezet kérdését tárgyalja. A Halászóember című kötetben fontos tényezővé válik az emlékezet kérdése és a visszavágyódás. A Beszélgetések nagyapámmal ciklus a nagyapa hangjának felidézésével innovatívan közelít az identitás kérdéséhez. Furkóné Dr. G. Tóth Anita a személyes identitást pszichológiailag közelíti meg, és annak feltárására vállalkozik, hogy az elbeszélő szövegek megismerése, megértése milyen pszichológiai folyamatok révén történik meg. Az olvasott szövegek megértésére ható folyamatok közül az identifikáció és a mentalizáció fogalmát emeli ki. Az „identifikáció során az egyén a számára fontos személyek szerepeit, véleményét, ízlését veszi át és sajátítja el.” (Furkóné Dr. G. Tóth Anita, Irodalomterápia és narratív identitás, 125.) Furkóné Dr. G. Tóth Anita érvelése szerint identitásunk olvasás közben észrevétlenül formálódhat, szüntelen formálódik.(uo., 126.) Mint a tanulmányból is megtudhatjuk, a mentalizációs folyamat az irodalomterápia egy mélyebb szintjét jelenti, amelyben az élményszerű, belátó megértésre esik a hangsúly. Ebben a folyamatban az egyén a saját és mások mentális állapotairól gondolkodva reális modellt állít fel mások és saját viselkedéséről. A szöveg sajátosságainak szintjén a fokalizáció hat az olvasás közben zajló pszichológiai folyamatokra. Az olvasói tulajdonságok közül jelentősen meghatározza az irodalmi szövegek befogadását az időélmény megélésének módja. A szerző Kányádi Sándor Epilógus egy balladához című versével mutatja be, hogy a szorongásos állapotban levő olvasó Kányádi versének olvasása közben miként szembesül életének azon területeivel, ahol önsorsrontó makacssággal ragaszkodik az áldozatszerepéhez. A szerző zárásként hangsúlyt ad a részdiszciplina jelentőségének, hiszen elmondja, hogy „az irodalomterápia segítséget nyújthat ahhoz, hogy felismerjük: identitásunk jelenlegi állapotában hogyan viszonyul az átélt életeseményeinkhez, milyen megküzdési stratégiáink működnek, és min érdemes változtatni jövőnk konstruktív formálásához.” (Furkóné Dr. G. Tóth Anita, Irodalomterápia és narratív identitás, 133.) A fentiek alapján elmondható, hogy az Identitás, emlékezet, történelem című konferenciakötet a konferenciához hasonlóan igen színes képet mutatva szemlélteti a téma interdiszciplináris átjárhatóságát. A tanulmányok a témának különböző szegmenseit tárgyalják, így külön-külön értelmezve az írásokat, sokat megtudhatunk a kötet címében rejlő témákról. Boldog-Bernád István, Szabó P. Katalin, Tanos Márton (szerk.), Identitás, emlékezet, történelem, DOSZ ITO, 2016.
Megjelent: 2018-01-26 15:30:01
|
