Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Turányi Tamás: Színpoémák – Jakatics-Szabó Veronika kiállításáról

 

 

 

 

Színpoémák

Jakatics-Szabó Veronika kiállításáról

 

Jakatics-Szabó Veronika képeivel legutóbb a Mélycsarnokban találkoztam; akkor az irodalmat és a vizuális művészetet összekötő szálak, a könyv és kép, könyvtest és képkorpusz között lehetséges kapcsolatok voltak körüljárva.

Itt és most pedig a lehető legfontosabb életesemény: egy gyermek megérkezése. Amikor minden csak hozzá képest van. Az átértékelődött idő, például. Hogy mettől meddig van lehetőség a munkára. Meddig alszik, mikor eszik. Vagy az anyagválasztás ‒ a gouache kínálkozott, mert a babának túl penetráns lett volna az olajfesték szaga.

A gouache másfajta technikát kíván, gondolom laikusként, de ezt csak az olajhoz viszonyított, némileg közvetlenebb, fémesebb hatású, markáns, dekoratívabb színhatásokon tudtam lemérni ‒ a gouache-t valamikor „plakáttempera”-néven árulták, és ebben van valami, ezek a képek nem csalogatnak hosszasabb, szemlélődőbb, óvatosabb befogadásra, hanem azonnal hatnak, mint a fehér rum ‒ egyszerűen nyakon ragadják az embert.

Talán egyedül a „Szülői nézőpont” emlékeztetett Jakatics régebbi, szelídebb, megengedőbb színkezelésére.

A fotószerű, nem-leíró, szokatlan, a festészetben néha bizarrnak ható perspektívák eddig sem voltak ismeretlenek JV képein, itt azonban a nézőpontokat tekintve tobzódás van, a tekintet határozott, egyértelmű irányítása.

A „Másik dimenzió”- sorozata sötéttel ábrázolja a világost, a fotónegatívok módján, amikor tudjuk, hogy minden ugyanaz, de a színek alatt megbújó „másik” színeké, a felületeké a főszerep, mintha az anya átvenné a kisgyermek közvetlen, „szűz” látását, mintha arra lenne kíváncsi, hogy a gyermek látása vajon milyen, előhívhatók-e az ezzel kapcsolatos vizuális emlékek? Mert a felnőtt úgy néz valamire, hogy azonnal értelmez is. Itt azonban nem képeket látunk, hanem a képek által látunk – nem a valóság rekonstrukciója van terítéken, ezek annál tömörebb, lényegretörőbb, elevenebb megfogalmazások.

A „Szoptatás”- sorozat mindegyikén közös kontúrt kap a baba és az édesanya; a védelem, az együttlétből következő védettség van kimondva, talán. A gyermek már a méhen kívül, most pedig ketten együtt valami közös méhben.

Az előző kiállításon is bemutatott „Családi könyv” magától értetődően bővült, a könyv belső gerincén új sziluett jelent meg.

  
  
 

Turányi Tamás (Kaposvár, 1966.) költő, író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.