VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Turányi Tamás: Színpoémák – Jakatics-Szabó Veronika kiállításáról
Színpoémák Jakatics-Szabó Veronika kiállításáról
Jakatics-Szabó Veronika képeivel legutóbb a Mélycsarnokban találkoztam; akkor az irodalmat és a vizuális művészetet összekötő szálak, a könyv és kép, könyvtest és képkorpusz között lehetséges kapcsolatok voltak körüljárva. Itt és most pedig a lehető legfontosabb életesemény: egy gyermek megérkezése. Amikor minden csak hozzá képest van. Az átértékelődött idő, például. Hogy mettől meddig van lehetőség a munkára. Meddig alszik, mikor eszik. Vagy az anyagválasztás ‒ a gouache kínálkozott, mert a babának túl penetráns lett volna az olajfesték szaga. A gouache másfajta technikát kíván, gondolom laikusként, de ezt csak az olajhoz viszonyított, némileg közvetlenebb, fémesebb hatású, markáns, dekoratívabb színhatásokon tudtam lemérni ‒ a gouache-t valamikor „plakáttempera”-néven árulták, és ebben van valami, ezek a képek nem csalogatnak hosszasabb, szemlélődőbb, óvatosabb befogadásra, hanem azonnal hatnak, mint a fehér rum ‒ egyszerűen nyakon ragadják az embert. Talán egyedül a „Szülői nézőpont” emlékeztetett Jakatics régebbi, szelídebb, megengedőbb színkezelésére. A fotószerű, nem-leíró, szokatlan, a festészetben néha bizarrnak ható perspektívák eddig sem voltak ismeretlenek JV képein, itt azonban a nézőpontokat tekintve tobzódás van, a tekintet határozott, egyértelmű irányítása. A „Másik dimenzió”- sorozata sötéttel ábrázolja a világost, a fotónegatívok módján, amikor tudjuk, hogy minden ugyanaz, de a színek alatt megbújó „másik” színeké, a felületeké a főszerep, mintha az anya átvenné a kisgyermek közvetlen, „szűz” látását, mintha arra lenne kíváncsi, hogy a gyermek látása vajon milyen, előhívhatók-e az ezzel kapcsolatos vizuális emlékek? Mert a felnőtt úgy néz valamire, hogy azonnal értelmez is. Itt azonban nem képeket látunk, hanem a képek által látunk – nem a valóság rekonstrukciója van terítéken, ezek annál tömörebb, lényegretörőbb, elevenebb megfogalmazások. A „Szoptatás”- sorozat mindegyikén közös kontúrt kap a baba és az édesanya; a védelem, az együttlétből következő védettség van kimondva, talán. A gyermek már a méhen kívül, most pedig ketten együtt valami közös méhben. Az előző kiállításon is bemutatott „Családi könyv” magától értetődően bővült, a könyv belső gerincén új sziluett jelent meg.
Megjelent: 2018-09-01 05:30:06
|
