Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

talán mint költöző madarak
elhagy a láz
ami most felszökik bennem
holnapra elszáll talán

 

Hasamra, mint nehéz takaró, ült a hold.
Belőle szép nagy falatot a kutyám harapott,
így ma sem lett teli.
Az égen páratlan, magányos csilllagok,
másutt, itthon egyik sem ragyog,
társát fel nem ismeri.

 

Hol kitakar, hol betakar,
aztán szalad tovább,
lobogtatva megkopott zászlaját.

Hol kitakar, hol betakar,
valami meleg, fura fénnyel,
és az elém taszajtott széken
nem helyet kínál,
csak vet egy újabb gáncsot.

 

Tegnap piros volt minden,
mosatlan mögül kelt fel a nap,
és lángba borult a konyharuha.
Tegnap tilos volt minden,
tíz miatyánkra ítélt a pap,
és szemfedél borult apura.

 

Lehetne majd egyszer talán,
két nap egymás után egymásután,
két hold, talán volt, csak összeolvadt,
össze olvadt, és fel sem kel talán holnap,
marad egy nap, egyetlen egy a világ.

 

Itt az ügyelő!
Harmadik figyelmeztetés.
Kérek mindenkit színpadra,
aki már szuszpenzort húzott
a lelkére!

 

A parkolóautomata mellett,
a sarkon még most is néha kér
két feketére mocskolt üres tenyér.
Rég én is adtam hogyha tellett,
de most elmegyek a koldus mellett,
csak kapaszkodom a felfeslett hálón
lógok a semmiben, s kiáltom,
itt az életem, vedd meg!

 

Ki írt ide, ki írt ki engem?
Ki irt ki engem? Nem tudom,
ahogy ma semmit, talán a
holnapom biztosabb lesz.
Biztos lesz holnapom. Szép. 
Holnap majd szép lesz,
holnap majd szép leszek,
és te is, mint mindig. 

 

Filmet forgatok
szerzőtárs az Isten
tollamba ő mond szöveget,
övé a díszlet: Világ
legyen meg a te akaratod
enyém mint mindig marad a rongy
ámen

 

Hazudj, ahogy hazudott mindenki mindig,
neked hagynám, hogy neccharisnyában,
tükör előtt szeress,-

 

nem nézhetem magam tétlenül,
hogy fogy az út, hogy visz a szél,
hogy céltalan minden forgatás,
felkap, elemel, melléhelyez
valami másnak, valaki másnak,
szeretnék már egy helyben,
jó helyen, csak csendesen,

 

Béke veletek!-
szólt a pap,
s a templomból kilépve szátok,
mi előtte áldott,
a kocsmában megváltotta a világot,
a sarkon túl meg kénkővel szórta az átkot.

 

Akvarell. A víz folyik. A víz old.
Ég vizében bárányfelhő a hiány.
A víz folyik. Földön. Égen. Fákon.
Az ágak kacskaringanak.

 

Én úgy stoppolok, hogy megmaradjon.
Ott. Ahol. Maradjon. Örökké.
Ragasztóm, cérnám ne szakadjon,
ne kelljen újra - soha többé.

 

a nép hangja talán most Lajos
a jóképű kukáslegény
aki reggelente a zajos
kocsiról leugorva bazmegel
hogy mért dobálja a szemetet mellé

 

már nem zavar hogy vikipédiában jegyzett
emberekkel kell beszélgetnem
sőt talán sosem zavart igazán mert néha nem is
tudtam hogy aki szemben ül velem

 

Az alapjában véve szimpatikus férfi állát vakargatva mélyült el a képek közt lógó, kissé ferde, üres keretben, ami a puszta falat tárta a látogatók elé.
Természetesen nem belelépve, beleélve, csak erős koncentrációval nézegetve.
Amikor érzékelte, hogy nincs egyedül, megszólalt, hátra sem nézve, nem kíváncsian arra, hogy tulajdonképp kihez is beszél.
Talán csak megnyugtatta, hogy ha még valaki a terembe lépne, nem néznék magában beszélő bolondnak.
– Vajon mit akart kifejezni a művész? A bennünk lakó ürességet? – kérdezte.

 

csak mondom, a csirke vár, paprikást kéne főzni,
de lusta a tavasz, fájó akadálypontok csak váratják
a csirkecombokat, pedig mind szép, nem túl zsíros, 
kecses, rajta egy kis farhát, így olcsóbb, és csak mondom,

 

üveg és fém közé szorult sókristály vagyok
pár szó néhány vonással vázolt alak
valami homálynyomot hagyok

 

Ma éjjel álmomban hold szélén táncoltam.

és majd vége lesz..
. mert semmi sem örök,
csak a repülőről látható gabonakörök.
Rajtam a tél, mint olvadt lé, csorog.
Nem tartanak már tegnapsóhajok,
letört ágakon sápadt tavasz ragyog,
bakancsomból
három zoknival kizártam a telet,
ha lehet, majd veled ébredek,
vagy nem is alszunk, csak beszélünk,

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal