VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Dinók Zoltán: Dosztojevszkijről kell írnom
Dosztojevszkijről kell írnom
Hűvös este volt. November közepe, az ősz javában járt. Este úgy gondoltam sétálok. Csak egy doboz cigit vittem magammal. Állok a ház előtt s a hidegben úgy gondoltam rágyújtok. Csípte a hideg az orromat, az egész arcomat. Nem láttam senki emberfiát. A házunkkal szemközt egy autó-center állt de az őrt se láttam. Jól éreztem magam. Nem messze volt itt egy kis kocsma is, már bántam, hogy nem hoztam magammal egy kis pénzt, hogy egy szokásos cherry likőrt megigyak. De ahogy láttam, már épp zártak azok is be. Aztán némaság lett úrrá az utcasarkon, mintha a temetőben álltam volna egy szál magam. Épp arra gondolok – otthon írnom is kéne valamit – ezért elnyomtam a csikket, de egy fura fazon megszólít: – Hát te? – Én? Mi van velem? – Még mindig írogatsz? – Honnan tudja? Egyébként nem írogatok, én már a szakmában igenis elfogadott vagyok! A férfi sóhajtott. Nagy ballonkabátot viselt. Olyan volt, mint a halál fia vagy egy démon, rossz szellem – de testet öltve. Nem is láttam a sötétben az arcát. – Mit akar tőlem? – kérdeztem Nem válaszolt. Levette subáját. – Én tudom, hogy ki a te igazi, kedvenc íród! – Na és ki? – kérdeztem epésen – Tudom, hidd el! – Ha tudja – miért nem mondja? Erre kinyögte: – Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij! Tényleg meglepődtem. – De hát honnan tudja? – Hohó! – mondta nevetve – én mindent tudok rólad. – Azt tudja hogy Gelléri Andor Endre is? – Azt is! – válaszolt legyintve Nem tudtam hogy most álmodom, vagy valóság-e ez? – De hát ki maga? Erre nevetett. – Ez nem olyan vicces! – mondtam erélyesen, komor arccal. – Mindent tudok rólad! – ismételte – Azt is tudja hogy ma reggel fánkot ettem? – Azt nem! Az nem lényeg! – Hát mi a lényeg? – Hogy mire vagy képes! Erre nem válaszoltam. Őszintén szólva ez a kijelentése igazán jólesett nekem. – De hát mit akar tőlem? – kérdeztem ismét – Tudom hogy a szerkesztők nyaggatnak. – Tessék? – Apró novellákat írsz, mikor sokkal többre vagy képes! Írd már meg végre a főbb műveidet! Némán álltam a kijelentés előtt. De valahogy igazat is adtam neki. – Szeretek apró novellákat írni! – Dosztojevszkijről írj! – Igen? – kérdeztem izgatottan – Az ő börtönéveit írd meg, hiszen jól ismered azt! Komolyan gondolkodóba estem. – Szóval Dosztojevszkijről írjak? – Igen, nem mondom többször! – Egyébként szándékomban van ő róla írni! – Hát akkor meg? A sült galambot várod? – Azt is szeretem leírni, ami éppen eszembe jut! – Ő róla írj! S sikered lesz! S azzal eltűnt. Én meg felriadtam. Tudtam hogy rémálom ez. Vagy ha nem is rémálom, de nem megtörtént eset. Elgondolkodtam a démon szavain. Hagyom az apró novellákat. Dosztojevszkij lázongásait írom meg – gondoltam. Pizsamában voltam s hozzá is kezdtem az ágyban írni Dosztojevszkij életének egy szakaszáról. Ahogy írtam – rájöttem – ez a szellem okosabb volt, mint gondoltam…
Megjelent: 2017-01-08 17:00:05
|
