Keresés a honlapon:

Pásztor Attila: Születésnapokra

 

Születésnapokra

attilai parafrázi

 

Palavessző, agyagtábla,

fűzfapoét’ gyermek-álma:

a vers,

ha nyers.

Törölhetné dűlt sorait,

irka-firkát, bolhát ha írt

elme-

rengve,

S tűnődhetne új rímeken –

lábakon mily ritmus legyen

‒ arány

 s talány,

Gondolatjelt sem feledve,

Ígét, amit Isten kezde –,

miképp

a kép

Cirkalmában is egyszerű

sorok díszén lesz nagybetű:

intar-

zia.

 

Időnk pereg agysejtekben,

Mi alkossunk önfeledten

ködök

fölött!

Hisz, ki görcsben tollát fogva

pattan fel s hajít sarokba

papírt,  

  radírt…

Nem költő még, ordíthat is –

sövényt döfköd a vén bak is…

Csekély

esély

Szabadulnunk felhők fölé,

arkangyalok s puttók közé

hazám

szaván.

 

S Ti, holt költők – minden előtt

segítsétek az igyekvőt –

ki lent,

ki fent –  

Csengő hangú ércharanggal

futtatni be kék-arannyal

eget

hetet,

Védve e hont, e szent földet,

‒ mi otthont ád szűzi ölnek –

Atyák

javát.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-01-09 08:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.