Keresés a honlapon:

Vincze Sándor versei (A szerelem ideje, Minden elúszó mozdulat)

 

A szerelem ideje

 

A bánat lakói kétségbeesetten

keresik egymást a szívligetben.

Egy férfi a székét a folyón át

a fák közé viszi. Van három

csillaga, nyilván ezredes.

Nem orosz, amerikai.

Szellő korholja a lusta gallyakat,

hogy végre mozduljanak.

Azért az árvalányhajat képes

befonni, jöjjön hát valaki, és

Möbius-szalaggal kösse be.

A szerelem ideje mindjárt itt

van, közel a kolerajárvány.

Ideje hajóra szállni, ezredes.

Hagyd a székedet, a hajón lesz

elég, ha ülni lenne kedved.

De ismerlek, föl-alá járkálsz

majd sokáig, míg végre

odalépsz ahhoz, kit az idők

kezdetétől szeretsz.

 

 

Minden elúszó mozdulat

 

Megvárom, míg belépsz

a kapun, s míg te a lépcsőn

magasba indulsz, engem

a vízszintes utca visz haza.

Kerek erdő a város, álmos

állatokká szelídül minden

elúszó mozdulat. Elalvás

előtti utolsó pillantásuk

sebet ejt rajtam, melyen át

kifolyik belőlem minden,

amire emlékezhetnék, és

láthatatlanná válva szállok

fel a villamosra, nem is

kell lyukasztanom. Már

csak a tócsák felszínén

látok csillagokat.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-01-11 08:00:02

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.