VideóPosta Ákos István videója Keresés a honlapon: |
Szépirodalom Esti kívánság
Kora délután volt, borongós téli nap. Zoli a fiatal író, most nem írt, hanem a tudását gyarapította – olvasott. Arra gondolt, régen vett már új könyvet kedvenc antikváriumában. Ezért fogta magát s azt mondta Adélnak, az anyjának: – Szétnézek a könyvesboltban! – Jó, de ne maradj sokáig! – Valószínűleg veszek egy könyvet! Adél felelet nélkül bólogatott s fejének biccentésével elköszönt, majd ment mosni. Zoli meg ahogy kiért a Március 15.utca végére, megpillantotta a boltot. Bekopogtatott, majd benyitott. – Jó napot Sanyi bácsi! – Szia Zoli! Az utolsó meló
1.
A rózsadombi villa teraszán ült, és várt. Egy órája érkezett. Az inas bevezette az előtérbe, elkérte a kabátját, közben, lopva átvizsgálta tekintetével a ruházatát. – Fegyver? – kérdezte természetes nyugodtsággal, de határozottan. – Az nincs. – Rendben van. – mondta, és a terasz felé mutatott. – Fáradjon velem! Megindultak az üvegajtó felé, elől az inas, ő pedig egy lépéssel utána. – Kérem, itt várjon! – mutatott az fonott fotelre -, foglaljon helyet, helyezze kényelembe magát! Hozhatok valami italt? – Nem köszönöm, ilyenkor nem iszom. Az inas biccentett, és halkan távozott. Akkor vette észre, hogy az épület két végében, egy-egy felfegyverzett őr áll, és őt bámulják. Félénken intett nekik, mire azok elfordultak, és a hegyet bámulták, mintha semmi más dolguk nem is lenne. Föl, alá
PONT, MINT A NAGYAPÁD
Pont, mint a nagyapád, ki mindig a Pi-vizet, pont, mint az életem, ha elmúlt a bűvölet, pont, mint a tűz, ha giccs lesz, és hamu lesz, pont, mint a test, mit fölvehetsz, levehetsz, pont ugyanúgy, ha téged is, engemet, kértem a Jóistent, mondtam a szépeket, tudtam a végét, tudtam az elejet,
anyu szerint
csakis a lányok születnek angyalnak nekem is nagy suhogó szárnyam volt gyakran megdicsérte milyen tisztán tartom egészen az első menzeszig akkor berontott a szobámba és lekötözte hiába bőgtem hogy így nagyon fáj a hátam kinyúlt rongyokba öltöztetett jobb lesz ez így hidd el hajtogatta
kasmír
Ott, a tó mélyén csak kövek vannak. Kicsi, éles kövek. Mozdulatlanul a közepében azt nézed, ahogyan a bokádon a csomó. És tekeredik a kötél. A némaságban egyre lejjebb: ez valaki más bánata. Valaki más tavában valaki mást tartanak fogva.
HÁROM AKVARELL
Hangverseny
Fűszálvonókkal zápor-húron fölzengett a dallam, és én klottgatyában álltam a zenekarban, néztem az őrült karmestert, amint villámpálcával csupán az üstdoboknak int.
Rómeó és Júlia a Mátyás téren
2. rész
Aztán hangosan:
Rómeó és Júlia a Mátyás téren 1. rész Meló van. Annak meg része, hogy időről időre bejárom a ,birtokot'. Aszinkronitás Oly távol, oly közel (Chagall)
1. “Hirtelen rádöbbenek hogy nem Teával kellene most lennem, hanem vele. A hallgatása, a szeme az én hallgatásom, az én szemem. És mintha régóta ismerne, mintha mindent tudna rólam. A gyerekkoromról, a jelenemről, a jövőmről. Mintha őrködne fölöttem, megérezne bennem mindent, pedig először látom életemben. Ő az én asszonyom…” – így emlékszik vissza Chagall, Bella pedig így kontráz rá : ” Nem merem fölemelni a szemem, s belenézni a szemébe, amely most kékeszöld.” A menyasszony fekete kesztyűben című kép árulkodik arról a zavarról ami mindkettőjüket átjárta. Az én falum mókás kép, mindig is annak láttam, a birkát és a zöldarcú férfit, mintha egymás tükörképei lennének. A kecske-birka ösztönében már moccan a gondolat, hogy a tejet fejő nő mikor ad neki is enni, mikor feji meg. Rosa kecskesajtot is készít, és a gyermekágyban fekvő nőnek kecsketejes konyakot, jó zsírosat, hadd iperedjen a kismama. Kisbaba-nagypapa dialóg Csuka Daninak, Bianka lányom kisfiának
A postánál dolgozott Varró Ferenc. Két hét óta munkanélküli. Újabban sokat dohányzik. A lakásától nem messze, úgy körülbelül tíz méterre egy dohánybolt nyílt nemrég. Egy nagyon csinos, melles, szép arcú nő vagy nevezhetem lánynak is – az eladó. Feri mindig ide szokott járni mostanában. Pall Mallt szívott. Mindig amikor benyitott s cigit kért, a lány nem találta meg azonnal, úgy kellett Ferinek mutogatnia a kezével, hogy hol van. Amikor megtalálta, a lány mindig mosolygott. Feri is, és zavarban volt, pedig a lánynak kellett volna. Egy szép napon, mikor senki nem volt a boltban s a lány éppen valamit olvasott, Feri benyitott. –Szia! – mondta –Pall Mall? – kérdezte a lány –Igen, azt! Átnyújtotta, majd a srác kifizette. De utána nem ment még ki a boltból.
Messalina
Egy fürdő, Egy szerető és egy rabszolga. Túl forró a víz: vérem nem bírja.
Cyrano
Csörgött a telefon a kezében. Nem nézett rá, a combjához simította, érezte, ráizzad a bőre a képernyőre, egy csepp izzadtság lefolyt a lábán, de nem húzta el az egyre forróbb eszközt, a csengés erősödött, már mindenki őt figyelte a buszmegállóban, páran összehúzták a szemöldöküket, rosszallóan csóválták a fejüket, az egyik férfi még cöcögött is a szájával, különös látvány volt, a magas, vékony férfi, a fekete, csillogó, bőr aktatáskával, öltönyben, ahogyan cöcög, mint valami aprócska gyermek, talán még nyálcseppek is szabadultak ki az ajkak közül. Nézte a férfit, arra gondolt, mit szólna ha megcsókolná, ha most odalépne hozzá és szó nélkül, egyszerűen csak rányomná a száját az övére, bedugva a nyelvét a cöcögő nyelv alá, kikutatná a száj üregeit, aztán elhúzódna, kézfejével törölné le a száját, gúnyosan mosolyogna csak, összehúzott szemekkel, azt nagyon utálja a Miklós, az összehúzott szemeit, azt mondja, olyankor kirázza a hideg és félni kezd, mintha legyőzhetné ez a vékonyka lány, mintha erősebb lenne, a legerősebb az egész világon. Elhallgat a telefon. te én
minden földi–égi válság- és világvégi bálszezonban csillár-galaxisainkkal egymásba kapaszkodva forgunk szemhéjunk alatt a szűnő világ illetlenül kifulladásig egymásban kering te és én nyitó tánca ama komor díszletű szobában
HATODIK TALÁLKOZÁS
Gyökér Titusz, a költő garázslakásában téblábolt. Olyan nap volt ez számára, amikor nem tudta eldönteni, mihez is kezdjen. Készítse-e el reggelijét, vagy üljön azonnal a számítógéphez és dolgozzon valamin, esetleg a hóolvadás következtében létrejött latyakot söpörje le a betonról az udvaron. Semmihez sem volt igazán kedve. Végül is kávét főzött, egy öblös csészébe töltötte, és fél deci rumot öntött hozzá. Ezután a számítógéphez ült és bekapcsolta. „Szétnézek egy kicsit a netten” – gondolta. Hosszú próbálkozás után sem sikerült felkapcsolódnia a világhálóra. – Mi van, a kurva életbe?! – szólt hangosan, és egy ideig dühösen nézett a számítógépre, majd kikapcsolta. Felhörpintette maradék kávéját, és hátat fordított a „bűnös” komputernek. Azután csak bámult maga elé. Később a szemközti falon függő, félrebillent, berámázott fényképre szegeződött tekintete. A fényképen nagymama a nővérével, közöttük pedig ő, hétéves, matróznadrágos kisfiú. Nagyapa sehol. Egy megsárgult fotón sem! Emlékszik, egyszer valamilyen oknál fogva megkérdezte: – Nagymama, miért nincs nekem nagyapám is? 
|
