Keresés a honlapon:

Halmosi Sándor versei (Pont, mint a nagyapád, Remegés I, A csend kettős természete, Három gazella)

 

 

 

 

PONT, MINT A NAGYAPÁD

 

 

Pont, mint a nagyapád,

ki mindig a Pi-vizet,

pont, mint az életem,

ha elmúlt a bűvölet,

pont, mint a tűz,

ha giccs lesz, és hamu lesz,

pont, mint a test,

mit fölvehetsz, levehetsz,

pont ugyanúgy,

ha téged is, engemet,

kértem a Jóistent,

mondtam a szépeket,

tudtam a végét,

tudtam az elejet,

lélek volt mindenben,

neked csak lejtmenet,

széttört és tönkrement,

most aztán cseszheted,

pont, mint a nagyapád,

ki mindig a Pi-vizet,

neked is jó napot, kőmíjes, kőmíjes,

hoztam az ebéded,

derüljön életed,

Tiborom is meghalt,

népem is nagybeteg,

állok a várfalnál,

kötésem leveszed,

a kötés nem jó szó,

túl sok az értelem,

kibújik a pátosz,

elmehetsz felőlem,

elmehetsz anyádhoz,

nemes és nemzetes

nyelvünkhöz, apádhoz,

ahogy ők mozdulnak,

ebből lettem,

versből vagy te is,

mondj fel engem.

 

 

REMEGÉS I

 

El se kezdődött, és mégis folyton tart.

Mint az esők bennünk, az erdőtüzek.

A szakítások, a magányos reggelek.

A levendulamezők, a szigetcsúcsok.

Mint mennybevételünk után,

Helyettünk.

 

 

A CSEND KETTŐS TERMÉSZETE

 

Ha eszembe jutsz,

Elsimul a tó.

Ha eszedbe jutok,

Felborzolódik.

 

 

HÁROM GAZELLA

 

Három gazella iszik a forrásnál.

Kettő iszik.

Egy a forrás.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2018-08-23 08:18:03

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.