Farkas Molnár Péter: Rómeó és Júlia a Mátyás téren (1. rész)
Rómeó és Júlia a Mátyás téren
1. rész
Meló van. Annak meg része, hogy időről időre bejárom a ,birtokot'.
Éjjel fél egy, ittam kávét, töltöttem magamnak egy cigit, megyek, körüljátom a társasházat. Hűvös van, meg a szokott éjszakai zajok. Valaki sörösdobozt rugdos, valahol tévé/rádió bömböl...
A ház egyik üzlethelyisége bejáratának benyílójából zoknis láb áll ki. A cipők precízen egymás mellé állítva a gyalogjárón. Adidas. Nézem a zoknis láb tulajdonosát. Fiatal gyerek, jó, ha van már 18 éves. Mellette a lány, széparcú. Sweet little sixteen. Mert 16- nál nincs több, az biztos.
– Szevasztok! Rendben van minden?
Riadtan egymásba kapaszkodnak.
– Igen, köszönjük, minden rendben van. - motyogja a fiú.
– Tévedsz, semmi nincs rendben. Először is, a cipődet vedd vissza a lábadra, mert reggel mehetsz tovább zokniban. Másodszor azt a hátizsákot tedd a fejed alá, de persze, csak akkor, ha még szükséged van rá, mert reggelre ellopják.
A lány már szipog, folyik a könnye. Mi a frászt keresnek ezek az utcán?
– Cigitek van?
A lány rázza a fejét, a fiú bólint. Szóval nincs. Visszamegyek a helyemre, töltök két szálat, kiviszem nekik. Nyújtom, a fiú tiltakozik: – Kösz, de nem koldulunk.
Ez a hirtelen jött önérzetroham megnevettet.
– Na figyelj! Koldulás az lenne, ha kértetek volna. De nem kértetek, hoztam.
A lány elveszi, megköszöni. Rágyújtanak, füst csapódik a fülledt, éjszakai hőségnek.
– Vigyázzatok magatokra. Ha gond van, ott kopogtassatok - mutatom munkahelyem bejáratát.
– Kösz, de tudok vigyázni magunkra - mondja a fiú.
– Tényleg? Figyelj, kis lovag! Téged szájbavernek, a barátnődet bevágják az autóba, és egy hét múlva ott árulja valami albán strigó, a kocsisoron.
Otthagyom őket, óránként kinézek rájuk. Három előtt kicsivel megjönnek a rendőrök, mint mindig. Egyikük bevillant az elemlámpával a benyílóba, ahol a két ágrólszakadt egymásba gabalyodva, édesdeden alszik. Visszahőkölnek, lámpa kialszik, a két rendőr szinte lábujjhegyen oson keresztül a téren, közben szaporán rázzák a fejüket, mintha víz ment volna a fülükbe.
Egy óra múlva világosodik, kinézek a srácaimra. Alszanak, karok lábak összegubancolódva.
A kislány feleszmél, nyújtom neki az elókészitett cigarettát. Elveszi, mosolyogva megköszöni. Adok tüzet is.
– Mi a francot kerestek ti az utcán?
– Hát... az van, hogy apám nem bírja a Danit. Nagyon nem bírja. Szóval gondolom rá tetszett jönni... elszöktünk.
– Honnan?
– Szolnokról.
Felnézek az égre, morgok magamban: – Názáreti Jézus, zsidók királya!
Megjelent: 2018-08-12 17:02:02
 |
|
Farkas Molnár Péter (1952-2020) író, novellista, szerkesztő, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja
2014-től haláláig a Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat főszerkesztője. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
